21. GCSAJK
Ezen a délelőttön Kicsi kérésére a Balaton környékére tévedtünk. Kicsinek ez maga a Riviéra. Az odaúton is azt énekelte. Ottó is énekelt, de ő a sajátját. Valami kutyaáriát adagolt nekünk finoman az úton. A kocsit a megadott hely környékén pakoltuk le. Innen indultunk el a nagy túrára. Az útvonal hosszát nézve nem is terveztünk mást a mai napra. Elkezdtünk felkapaszkodni az első pont felé. Ottó már itt elkezdte az orra után vezetni a csapatot. Persze a mászás közben nekem is sikerült a csapatot az orrá nál fogva vezetni, mert rögtön rossz irányba fordultam, és elvittem egy jó 1 km-es kitérőre. Pedig már örültünk, hogy lefelé kell tartanunk a dombról. Lefelé mégis csak kényelmesebb. Sajna csalódtunk, és újra felfelé kellett mennünk az utcákon. Aztán egyszer csak erdőbe értünk, és kapaszkodtunk egészen a csúcsig, ahol elértük a megadott koordinátákat. A láda keresése közben láttuk, hogy mások már napoznak, de jöttünkre elinalt, és hagyta, hogy nyugodtan keressük meg a kincset.
A láda keresése hosszabbra sikerült mint terveztük. Nem hibáztunk rá előszörre, így több helyet is megnéztük, mire megleltük. Eléggé meredek a sziklafal, tényleg vigyázni kell. Meglett a palack, és vele együtt a következő koordináta is. Elindultunk a hegy ormán, majd megörvendtünk, hogy tényíleg lefelé visz az út. Az út során az erdőban haladtunk javarészt, Ottó kutya nagy örömére. Néha jobbra fel-felvillant a Belső-tó, majd később a Balaton is. Az ereszkedés során sikerült megkeresni a 2. pont palackját is. Nem volt nehéz találat. Könnyebben ment mint az első. Nem is időztünk sokat ott. Továbbhaladtunk a harmadik pont irányába. A harmadik pont hasonlóan a másodikhoz, nem okozott nagy gondot. Itt meg is pihentünk egy picit egy szendvicsre. Majd továb ba végső cél felé, mely a kincset rejti. Ez már hosszabb séta volt, de derekasan álltuk a sarat. Egy időlt korhadt fát kellett megkeresnünk a leírás szerint. Na abból volt egypár a megjelölt helyen. Ottó is lassult valamelyest, már nem kergetett meg minden mozduló falevelet, és eldobott botot. Végülis meglett maga a láda is. Gyorsan összegeztünk mindent, hogy nehogy otthon érjen a csalódás. Végül nem maradt más hátra, mint kisétálni a sziklapart peremére, és nézegetni a panorámát, mely a Balatont mutatta meg nekünk.
Ezekután gyenge sétával elindultunk vissza a kocsihoz, mely az eddig megtett kilométerek következtében meglehetősen messzire került tőlünk. A hegyről lefelé sétálva megálltunk egy kellemes vendéglőnél az erdő közepén, egy röpke teára és sütire. Erőt merítve belőlük indultunk tovább a part felé. elhatároztuk, hogy ha már a hegy gerincén és erdő mélyén kellett elsétálnunk a ládáig, most a parton fogunk visszafelé sétálni. A part mentén értünk vissza végül a kocsihoz. Azt hiszem picit elfáradtunk. Kicsi hazafelé be is szunyált... Ottó is.... (2009.06.01 14:20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése