Somlószőlős

50. Árpád-kori templomromok, templomok. (GCAKT) 

Mozgó láda. Ez a fajta láda nagyon ritka egy kezdő kesser életében. Egyrészt mert legtöbb alig tudja mi is az, illetve nem tudja mit is kell vele csinálni, így inkább nem is erőlteti a dolgot. Nos, a közelünkben felbukkant egy ilyen „mágikus” láda. Somlószőlősön került elhelyezésre. Kis csapatunk ezt a helyet azonnali módon megrohamozta, hogy legyen a tarsolyban mozgó láda is. Az út havas volt, főleg mikor letértünk a 8-as útról a falu felé. Az alsóbbrendű utakat sosem takarítják úgy mint a főutakat, így szépen legyúrt és tükörre fagyott jégen evickéltünk el a templomhoz. A célhoz vezető úton szintén nem sok hely volt parkolni. Leparkoltunk tehát a hóba az út szélére félig meddig lehúzódva és hajrá a láda. Ottó szereti a havat. Most is mint kerge kecske ugrált benne és minden méteren túrta az orrával a hideg cuccot. Persze „hatalmas” termetű lévén csak bakugrásokkal tudott közlekedni, de ez cseppet sem zavarta. Mi megkerültük az épületet, és keresgettük a ládát. Átnéztük a nagyobb bokrokat, és végül kikötöttünk egy fánál, ahol az ágak között meg is találtuk. Gyorsan beregisztráltuk magunkat, és hajrá, megnéztük a templomot. Sajna nem volt nyitva, de körbejártuk és fotóval is megjutalmaztuk magunkat. Így esett látogatásunk Somlószőlősön... (2009.12.20 15:40)

Taliándörögdi havazós

49. Szent András templomrom (GCSzat )

December. A hó és jég és hideg hava. Alig merünk kinézni az ablakon, olyan hideg van, hogy már attól megfagyunk ha kinézünk az ablakon. Persze mi kemények vagyunk. Ottó a vezérünk, semmitől se félünk. Bizonyítandó bátorságunkat elindultunk egy kültéri ládára, mégpedig Taliándörögdre, egy templomromhoz. Az idő hideg volt ezért jól beöltöztünk, hogy ne fázzunk. Elindultunk. Bakker, télleg hideg van. Kicsi rágyógyult az ülésfűtésre. No hajrá. Ahogy haladtunk szépen sorjában a falvakon keresztül, egyre jobban kezdett szállingózni a hó. Taljándörögdöt elérve egész szépen szakadt, és egyre jobban lepte be a környéket. Mire odaértünk a templomhoz, keményen hóval fedett volt a táj. Leparkoltunk az út mellett, mivel nem láttunk sokat hol van lyuk vagy gödör vagy ilyesmi, annyira szakadt már a hó. Kipattantunk a kocsiból és ekkor csapott minket szembe a hóvihar. Nem bírtuk a szemünk sem nyitva tartani annyira fújta az arcunkba a havat. Egyedül Ottó élvezte.

Ő mindenhol, minden körülmények között tud örülni a szabadságnak, futkozásnak. Bele is nyargalt a hóba. Mi pedig ha már itt voltunk, nem akartunk találat nélkül hazamenni, ezért nekiálltunk keresgetni. Megszenvedtük a hideget. Kezek lefagyva, arcok szintén, de meglett a láda. Még örömködni sem volt kedvünk ott helyben. Inkább a kocsiban tettük meg. Bepattantunk, és maximumra a fűtést, és uzsgyi haza. Ottó persze csurom víz volt, mikor a szőrébe ragadt hó kezdett kiolvadni. Az út is kezdett járhatatlanná válni, itt a mezőgazdasági részen. Reméltem nem akadunk el sehol. Szerencsére minden gond és kicsúszás nélkül hazaértünk és hálát adtunk, hogy meleg van otthon is. Szó, mi szó behavaztunk, keményen. hiába, a tél az tél... (2009.12.19 12:48)

Ajkai fejtegetés.

48. Ajkai fejtegető. (GCAJKA)

Ajkán rejtőzünk mikor éppen nem máshol. Na ezt jól megmondtam.  Szóval itt helyben lévő ládára nem is értem miért vártunk ennyit. Közel volt, mégsem erre a ládára fókuszáltunk. Eddig. De most eljött az idő. A láda egy hosszabb multi, mely Ajka város nevezetességeit, és szebb helyeit hivatott bemutatni. Ezen a napon ennek álltunk neki. Az első pont a tó belsejében található szigeten van. Itt elég sokat járunk Ottót sétáltatva, így ennek a pontnak a begyűjtése nem okozott gondot. Fekete István nevezetességeit (az állatokat) lehet itt megtekinteni szobor formájában. A második pont a város belseje felé haladva a múzeum környékén a templomdombon lévő világháborús szobor volt. Ide is Ottó kíséretével mentünk, hogy biztosan legyünk a pont megtalálásában. Innen viszonylag messze van a következő pont, a tósokberéndi templom, és még messzebb a valós láda. A láda keresésére már kocsival mentünk, majd a templomnál leolvasva a jelszót megállás nélkül mentünk tovább a láda irányába. Megnéztük merre is kell menni a kincs felé, de most nem kanyarodtunk le, mert vasárnapi ebédre mentünk. Ebéd után, délután indultunk visszafelé, útba ejtve a ládát. Az út egy földútra vezetett át minket, mely lement egészen a lőrintei tóig. Itt a tóparton leparkoltuk a kocsit, majd szabadon engedtük Ottó nevű vadállatkánkat, hogy kedvére futkozzon. A ládát a tó túlsó oldalán jelezte a gép, így kellemes lassú sétával indultunk neki a parton. Teljes nyugalom honolt a környéken, néhány kócsag és gém reppent fel útközben és adott változatosságot a vidéken. A tó túlsó végéhez érve az erdőben találtuk meg a ládát, és tettük megtalálttá a helyet. Lassan sétálva a túlparton visszafelé, Ottónak dobáltunk botokat, melyeket szokás szerint tettetett méreggel harapdált darabokra, vagy éppen dobott a földre és pisilt le. Így szórakozva értünk vissza a kocsihoz, majd indultunk lassan az otthon felé. (2009.11.01 15:50)

Kristály-völgyi kirándulások

46. Magyarpolányi szentkút (GCMPSK)

Ezen a napon Kicsinek valami privát dolga akadt, ezért csak Ottó csatlakozott hozzám, hogy megkeresse velem az elrejtett kincset, és körbeszaglásszuk a polányi erdőnek ezt a részét is. Még sosem jártunk erre, így aztán kíváncsian vártuk mit tálalnak elénk az erre otthonosan mozgó ládarejtők. Polány nincs messze Ajkától, így meglehetősen egyszerűen és könnyen idetaláltunk. Ottó persze végig tutulta az utat, jelezvén mindenkinek, hogy érkezik. Ügyes lehetett, mert senkivel nem találkoztunk egy ideig. Az autót az egyik faluszéli ház mellett tettem le, madj felhúztam túrázós cipőmet, és nekivágtunk. Enyhén emelkedő murvás út vitt ki a faluból, majd váltott át földútra, ahogy felértünk a tetőre. Egy ideig ezen a mezőgazdasági úton mentünk, majd utolért bennünket egy túrázó is. Ekkor tudtam meg, hogy most van a Szarvas 27 túra, mely Döbröntéről jön egy 27 km-es körtúra útvonallal és járja be ezt a környéket. Csatlakozott hozzánk, miközben elmeséltem neki az én célomat, hogy ugyan túrázónak nézek ki, de most csak kesselni jöttem. Érdekesnek találta a dolgot, majd tovább beszélgettünk mindenféle dolgokról. Egészen a forrásig kísért minket, ahol elköszöntünk egymástól, ő tovább indult, mi pedig nekiveselkedtünk a keresésnek. 

A jó időben a láda is meglett, de óvatosnak kellett lennem, mert a túráók útvonala pontosan erre vitt át. Alig fejeztem be a regisztrálást, már hallottam is közeledő hangokat. Egész nagy csapat lehet, mert nagyon hangosak. Pár fotót készítettem Hős Kutya Ottóról a forrásnál, aki mint a ládakeresés bajnoka állt ott. Nem zavartatta magát, hogy merő kosz lehet, végigszagolt mindent. Közben a társaság is elhaladt mellettünk, így már csendes környezetben elindultunk visszafelé. Ottó minden szagot begyűjtött magának, hogy este majd szépen kiválogatja. Hajrá a következő hely... (2009.10.31 10:58)

47. Kristály-völgy (GCKrVo)

Elképzelted? Egy egész völgyet kristályból? Rosszul tette. Mindenki erre gondol először, de sajna ki kell ábrándítsalak, hogy nem arról van szó amire Te gondolsz. A kristály-völgy elnevezás onnan ered, hogy a bakony ezen részén a kézművesiparnak a üveg és porcelán-manufaktúra telepedett meg és fejlődött. Gondoljunk  herendi porecelánra vagy az ajkai kristályra. No ennek a völgynek egyik települése Magyarpolány. Itt egy kápolna részesült abban a kiváltságban, hogy része lehet a geocaching játéknak. Noha semmi köze a kristály-gyártáshoz mégis ezt a nevet kapta. 

A láda virtuális és 3 részből álló jelszót kell összeszedni. A lényeg a domb megmászása, mert a templom a tetőn található. A kapun belépve Ottó rögtön felrohan. A lépcsőn mindig késztetést érez, hogy a tetejéig rohanjon. Majd látva, hogy még sehol sem tartok, visszarohan, majd megint el... Jót játszik. Legalább fárad. Mire felértem én is elfáradtam. Szépen leültem a padra, és élveztem a napsütést és a kilátást. Remek rálátás nyílik innen is a tájra. Tíz perc sütkérezés után megkerestem a jelszórészletet, majd Ottót rábírva egy kaviccsal a lefelé futásra elindultam a lépcsőn vissza. Lefelé mindig könnyebb, így aztán nem okozott semmi megterhelést a séta. Ottó is élvezte a kavicsozást. Remélve, hogy Kicsi már végzett, elindultunk haza. Ennyi fért bele a napba kincskeresésből... (2009.10.31 11:45)

Balaton-felvidék

43. Tihanyi barát (GCTiBa)

Tihany ládatérképét nézegetve érdekes helyre bukkantunk. Barátlakások. Na ez meg mi lehet. Azt ugyan tudtuk, hogy kik a barátok, de hogy ezeknek még lakásuk is van, és Balatonra néző, ez a mai világban felbecsülhetetlen. Kíváncsivá is tett minket, hogy vajon hogy nézhetnek ezek ki. Ezért ezen a szombaton ismét nyakunkba vettük a világot, és elindultunk ismét Tihanyba, hogy a félszigetet megszabadítsuk azon ládáktól, melyeket még nem kerestünk meg. Az indulás a szokásos ráérős stílusban telt. Nagyjából dél körül értünk a megadott helyre, a tihanyi domb oldalában. A kocsit megpróbáltuk a lehető legközelebb lerakni a kis ösvény kezdetéshez, mert gondoltuk, ha már mászni kell, akkor a végén ne kelljen már sokat gyalogolni a kocsihoz. Aztán nekivágtunk... Ottó állt a csapat élére mint mindig, ha velünk jön. Nagyon jó, mint felderítő, mert mindent megvizsgál és lepisil, hogyha rendben van. Így aztán az útvonal szabályosan kijelölt szakaszokra oszlik. Hátvédként nem szeret működni. Nem tudom miért.

No elindultunk felfelé a domboldalban a megadott helyen. Frissen érkezvén ez nem okozott különösebb gondot. Később már kevésbé voltunk mosolygósak, de aztán szerencsére az út engedett a meredekségéből, így könnyebben haladtunk. Lassan-lassan elértük a lakásokat. Először nem is láttunk semmit csak a meredek sziklafalat, de aztán észrevettük, ahogy a közelbe értünk, a szabályosan bevájt szobákat, helyiségeket, ablakokat. Sokukra már ráomlott a szikla felülről és betemette őket, de pár „lakás” még megtekinthető.

 

Érdekes műve ez az embereknek. De hát a balatoni panoráma mindent megért, már akkoriban is. Itt lefüleltük a multi egyik részét, majd tovább kapaszkodtunk felfelé, hogy a valós ládát is megtaláljuk. A táj egyre jobban tűnt elő a fák teteje felett, lassan a Balaton is láttatni engedte magát. Feljebb elértük a bokros részeket, így aztán már teljes egészében látszott Magyarország tava, Kicsi Riviérája. Gyorsan fotózkodtunk is egy-kettőt. Amikor már eleget nézelődtünk, beverekedtük magunkat a bozótos mélyére, és birtokba vettük a ládát. A láda törött volt, picit nedves, de sajna nem volt nálunk cseredoboz, így csak logoltunk, majd elindultunk vissza. Lefelé könnyebben ment mint felfelé. Vajon miért lehet ez?

Lent a parton, naivan lángosozni mentünk. Gondoltuk, ha már ilyen sikeresek  és ügyesek voltunk, megengedjük magunknak a lángost, ezt a tipikus balatoni étket. Beültünk a parkolónál lévő faházhoz egy körre. Megrendeltük a lángost, és nagy bőszen neki is láttunk. De ekkor olyan csalódás ért, ami legalább 2 évvel vetette vissza a fejlődésünket. A lángos nagyon szar volt. Semmi élvezet nem volt benne a fokhagymát kivéve, meg a sót. Nagyon olajos volt és a tészta sem volt az igazi. No nem is fogok nagyon lángost enni a Balatonnál. Azt persze nem teszem hozzá, hogy drága is volt. Inkább sütök otthon... (2009.10.03 12:45)

44. Örvényesi vízimalom.(GCOrvm)

Következő pontunk az örvényesi vízimalom volt, hazafelé menet a Balatonról. Parkolás közvetlenül a malom mellett történt, így nem is kellett 10 méternél többet menni a vízműig. 

Szépen csordogált a patak a kerék körül, de sajnos csak kívülről láthattuk, mert későn érkezvén, már bezártak. Így is meg lehetett azonban lesni, mit és merre és hogyan építettek eleink, hogy megőröljék a búzát. Ottót nem tudtuk belecsalni a patakba, de lelkesen hozta vissza ez el-eldobott botokat, miközben a láda felé mentünk.A kincs a patak mellett folyásirány ellenében volt elrejtve. A láda környékére érve vad keresésbe kezdtünk, átnéztünk minden fát és bokrot a környéken, majd amikor már kezdtünk szentségelni, és néztük át újra a lehetőségeket ötlött a szemünkbe a legkézenfekvőbb rejtekhely. Gyors ellenőrzés, és láss csodát, a láda tényleg ott volt. Beirkáltunk a füzetbe, majd szépen visszacsomagoltuk a ládát, és visszasétáltunk a járgányhoz. Gyors kaja és pia a kocsinál, majd elindultunk megnézni a holtakat... (2009.10.03 16:48)

45. Balatonudvari temető.(GCUdvt)

A holtakat nem szokás háborgatni. Így voltunk ezzel mi is. Jobb a békesség alapon közelítettük meg a helyet.

A leírás szerint itt egy különleges temetési szokás tanúi lehetünk. Mikor odaértünk, valóban meglepődtünk a látottakon. A temető régi része olyan érdekes fejkövekkel van tele, melyeket nem láthattunk még máshol. A kövek szíveket formáznak. Nagyon érdekes ha az ember végignéz rajtuk. A láda ugyan virtuális és csak egy szót kell megkeresni a táblán. Ez könnyen ment, de egy látogatást mindenképp megért.  A rövid látogatás után lassan elindultunk hazafelé, ahol várt már minket... Nem is tudom mi.(2009.10.03 17:05)

Régi korok tanúi

41. Pantheon (GCPG)

Valami olyan dolog ez amiről a legtöbb embernek egy megfoghatatlan dolog jut eszébe. Valami Isten és halál körüli dologról van szó. Az ókori rómában építettek Pantheont, ami az összes római Isten számára felépített templom volt. Ez a gannai viszont nem római, így nem az összes Isteneknek emelték, hanem csak egynek. Körüljárva megláthatjuk, hogy a kereszt alapú építmény még most is szép látványt nyújt.  A körtemplom és kupolája foglalja el a kereszt középső részét. Sajna az épület nincs nyitva, csak kérésre lehet megtekinteni, így erre jártamban nekem sem sikerült bemenni. Megkerülve az épületet egy kellemes kis tisztásra érünk amely mögött ott húzódik már egy erdős rész, ami a ládát rejti. A leírás alapján meg is találtam, majd kellő körültekintés után előszedtem, regisztráltam és visszarejtettem. Nem is rejtés miatt érdekes a hely, hanem az épület maga ad egy nyugodt hangulatot az erre járónak. (2009.09.25 12:10)

42. Döbrönte - Szarvaskő vára (GCBAMZ)

Ganna után adódik a lehetőség, hogy Döbröntén is megforduljon az ember. A Nyugat-Bakony lejtőinek aljában járunk. Itt már nincsenek nagy dombok, de mégis rejtőzik itt egy kis vár rom. Szarvaskő vára. A történetét a GC oldal jól leírja, így nem mesélem el, hogyan és mint alakult a vár sorsa. De mindenesetre, ha felmászik ide az ember, szép kilátást lel a környékre. A vártól látszanak a Bakony hegyei, Pápa városa és az alant elterülő falvak is. 

A láda azonban nem itt, hanem jóval lejjebb, a várdomb aljában keresendő. Én el is indultam lefelé, miután kinézelődtem magam. Igazi problémát a domb okozott, mert olyan szép meredeken ment lefelé, hogy a végén már majdnem gatyafékkel érkeztem. Mivel megúsztam a lejtmenetet minden további gond nélkül, el kellett gondolkozzam merre is induljak, mert a domb alja magasan betakarva csalánnal és vadmálnával, meg egyéb bökős, szúrós, marasztalni akaró növénnyel. A GPS persze éppen a közepébe mutatott. Nem volt mit tenni, mély levegő után nekiiramodtam. Kb. két métert haladtam, mikor a tüskék annyira megfogtak, hogy fájt minden mozdulat, ahogy karcoltak. Kezembe vettem egy botot, ami ott hevert és annak a segítségével sikerült elevickélnem a megadott pontra. Nagyon büszke voltam, hogy nem esett bajom a dzsindzsásban. És meglepődtem mennyire egyszerű lett volna bejönni a másik oldalról, ha nem vagyok rest kerülni. Na nem mindig az egyenes út a legjobb, ezt megtanultam. Kárpótolt valamelyest, hogy a láda meglett a megadott helyen. Gyorsan regisztráltam, majd a már felfedezett új úton elindultam a kocsihoz, hogy beülve tovább induljak a napi dolgokkal... (2009.09.25 12:45)

Romok, várak, kilátók kis mosással

37. Dörgicsei romtemplom (GCdoro)

A szombatokat nekünk találták ki. Nem kell dolgozni menni, de még nincs vasárnap sem, hogy takarítani, rakodni vagy egyéb dolgot kellene csinálni. Mi mást is csinálhatnánk, megint csak kincset keresünk. Ma éppen megint templomosok voltunk először. Megcéloztuk a Balaton körüli ládák közül vagy négyet, melyek egymáshoz közel helyezkedtek el és beleférnek egynapi keresgélésbe. Így esett a döntés egyik részről Dörgicsére. Rendkívül tapasztalt keresők lévén valamikor dél körül értünk oda. Sajna a kora reggeli indulások nem nagyon sikerülnek nekünk, dél felé startoltunk, de a mi lényeges, a csapat ismét teljes volt, Ottó a vezérünk és mi a követők indultunk a láda keresésére. Dörgicsére hamar oda lehet érni ha az ember nyomja a kocsinak. Nem is kellett 1 óra és ott voltunk a templomrom szomszédságában. A templomhoz felfelé Ottó dacosan elsétált egy németjuhász előtt, mutatván, hogy Ő a vezér. Mi csak azért imádkoztunk, hogy ne tudjon valahol kijönni, mert akkor új nadrágok kellettek volna rövid időn belül. Szerencsére nem sikerült neki, így minden probléma nélkül elértük a romot. Körbesétáltuk, megnéztük minden oldalról, majd Ottó elől elbújósat játszottunk. Élveztük. Ottó kevésbé...

 A láda valahol a domboldalon felfelé volt elrejtve. Felmásztunk a dombon az erdőbe és megkerestük. Nem okozott nehézséget, könnyű találat volt. Elvégezvén a szükséges dolgokat, mint regisztráció és örömködés, továbbálltunk a másik kiszemelt helyünk felé. (2009.09.19 13:00)

38. Kossuth kilátó (GCKKIL)

Dörgicse és Mencshely között tértünk le az aszfaltos útról, hogy a kilátó felé vegyük az irányt. Az autót egy arra alkalmas helyen letettük, és gyalogszerrel álltunk neki megmászni az előttünk feltünedező dombot. Az úton lassan araszoltunk felfelé, nem akartunk kifulladni. Kétoldalt a az út partfalánál mini ringlóktól csüngtek az ágak. Nosza ettem is felfelé párat. Kicsi annyira nem szereti, Ottó pedig csak akkor ha jól elgurítjuk neki, mert akkor látja értelmét rámozdulni. Amúgy nem foglalkozik vele, mivel nem pörköltszaft ízű. A gyalogutat lassan felváltotta egy kicsit szűkebb ösvény, mely a bokrok között kanyargott felfelé. Ezen a bokros részen küzdöttük mind feljebb és feljebb magunkat. Lassan de biztosan azért elértünk a kilátó alá. A kilátó előtti mezőn Ottó ügetett egy kört, mi addig felsétáltunk a tövébe. Szép fából ácsolt kilátót kell elképzelni, melyen azért látszik az idő nyoma. Nosza felmásztunk, és Hős Kutya Ottót is felvittük magunkkal. Na azt a parát, ami akkor volt, azt nem lehet leírni.

 
Ottó annyira tériszony lett, hogy nem volt hajlandó megmozdulni, csak feküdt a platón fent. Mosolyogtunk is rendesen. Gyönyörködtünk a kilátásban. Kicsi főleg. Bejelölte egyik favorit helynek. Ettünk, ittunk levittük az Ottót, majd megkerestük a ládát is. Beírtuk, hogy itt jártunk, majd séta vissza a kocsihoz. Húsz perc alatt vissza is értünk, közben ismét jóllaktam a ringlókból. Csak sürgős dolgom ne legyen miattuk...(2009.09.19 14:27)

39. Mosóház, Óbudavár (GCMOSO)

Mai napi kirándulásunk az Óbudavári mosóház volt. Nevével ellentétben nem Buda környékén található, hanem itt a Balaton- felvidéken. Parányi falu, talán csak az az egy utcája van amint át lehet menni rajta. Két ládát is lehet itt találni. Az egyik a Mosóház, a másik a Házaspárok útja. Kicsi valamiért nem akart ezen utóbbin végigmenni, akárhogyan is erősködtem, ha már itt vagyunk sétáljuk végig, még ha nem is vagyunk házasok, csak pár. Az erősebb győzött, ezért maradt a mosóház. A templom mellett parkoltunk le, ahol le lehet menni a keskeny gyalogúton a kis park felé. Amint leértünk derült ki, hogy a kis park nem is olyan kicsi. Egy szép, fából készült alkalmatosságokkal telepakolt park, játszótér található itt. Meg is néztük a mosóházat, persze nem mostunk semmit, csak a kezünket, és Ottó kortyolt nagyot belőle.

 
Leültünk a patak partján is a hintaszékbe pihenni. Nagyon jó hely relaxálni. Csörgedezett a patak, csiripeltek a madarak, stb... Ahogy ez már lenni szokott. Ottó csak futkozott a patakban fel és le. élvezte, hogy nem süllyed el benne, de még is vízben van. Mikor kipihentük magunkat, indultunk befejezni a keresést. A kincs egy picit feljebb, az erdőben volt elrejtve egy fa tövében. Nem voltunk szerencsések és ügyesek, nem lett meg azonnal a rejtés. A GPS picit pontatlanabb a fák árnyékában. Jó húsz vagy harminc percet kerestük, mire végül megtaláltuk. Persze utólag láttuk, hogy jópárszor elfutottunk mellette. A lényeg, hogy valahogy összeszedtük. Kellemes séta következett vissza a parkhoz. Itt egy picit fényképezgettünk, majd felmentünk a kocsihoz, és indultunk a következő helyre amit a mai nap kiszemeltünk. (2009.09.19 15:40)

40. Nagyvázsony (GCSONY)

Hazafelé vettük az irányt, Nagyvázsony útba ejtésével. Itt is rejtettek el szemfüles kesserek egy ládát. Nagyvázsony jelképe ugyan híres vára, ahol Kinizsi Pál lakott. A mesét bizonyára mindenki ismeri, így arra nem térünk ki. Arra azonban inkább, hogy a láda nem itt van, hanem jóval lejjebb a falu széle után két kanyarral. Itt pediglen egy kolostorrom található.

Valamikor a 15.sz-ban építtette Kinizsi Pál. A kolostor már nem áll, csak egy két fal, és az alapkövek. A láda itt rejtőzik. Óvatosan kerülgettük a romot, majd lecsaptunk a ládára. Hamar megvolt, így nem is időztünk vele sokat. Pici pihenőt tartottunk a padoknál, majd vissza a kocsihoz, és indulás haza. (2009.09.19 16:55)

Vizsolyi Bibilia

36. GCVIBI

Ha lehet csalni akkor meg kell próbálni, hogy működik-e. No ezt tettem a vizsolyi bibliával kapcsolatban. A neten virtuálisnak jelölt ponthoz a jelszó egy bizonyos szó volt, amit ott a helyszínen kellett volna megkeresni. Én rákerestem az interneten, és kb. tíz perc múlva már ki is próbáltam nem is kevés sikerrel. A regisztrálás sikerült. Megtaláltnak bennne hagytam a listámban, de megígértem magamnak, hogy becsületből és érdeklődésből is fel fogom keresni a vizsolyi bibliát. A könyvet Károlyi Gáspár esperes fordította le magyar nyelvre. Eddig csak latin nyelven volt olvasható. A fordítás kb. 3 évet vett igénybe, és úgy 1586 körül fejezték be. A vizsolyi eredeti példány megtekinthető a helyi templomban. Majd megyek...

Így sikerült első Net-cachemet is begyűjtenem. (2009.08.29)

Mozgósos

35. GCIzgi

Sosem vadásztam még mozgó célpontra. Eddig minden esetben fix helyre mentem, de most egy olyan érdekes helyzet állt elő, hogy mozgó láda került a közelembe. ez izgalmas, mert sosem tudod mikor áll odébb és maradsz hoppon. Ez főleg akkor kitolás, ha nem könnyen megközelíthető helyre tették és szenvedni kell érte, hogy odajuss. Nos ez a láda a győrújbaráti pincesor végében volt elrejtve. Kocsival felmentem az út végéig, ahol a pincék mellett egy szép, gondozott réten leparkoltam, és bevetettem magam a sűrűbe. Kerültem a helyet ahova a GPS mutatott jobbról, balról, de sehol sem találtam bejáratot, így bevetettem magam. Ami pókháló volt az mind arra volt kifeszítve amerre át tudtam verekedni magam a sűrűn. Sikerült is beverekednem magam sűrű bokor közepéig, ahol megleltem a kis mozgékonyt. Örömködtem, hogy senki nem vitte még el, így magamévá tehettem. Gyorsan regisztráltam és visszarejtettem. Gondolkodtam azon is, hogy továbbviszem, és csak „bocsi” cetlit hagyok az utánam érkezőknek, de aztán meggondoltam magam, mert nem volt időm jó helyet kigondolni a szabályoknak megfelelően. Így aztán egy találattal gazdagabban és elégedetten indultam hazafelé. (2009.07.24 12:50)

Szúnyog invázió

33. Csót - Hadifogoly temető (GCCshf)

Hosszú szabadságra indultam így a hét közepén. Reggel Kicsitől elindulva igyekeztem hazafelé, de oly galád módon, hogy útba ejtettem két ládát. Ezen ládák egyike a csóti hadifogoly-temető volt. Csót felé nem volt nehéz eljutni, mert benne van a GPS-ben, de a temetőt már nem. El van dugva. De nagyon. Alig találtam meg a lehajtót a főútról, olyan keskeny földút vezet be a temetőhöz. Nyári reggel érkezvén már elég meleg volt, de az erdő alatt még rosszabb volt, annyira fülledt volt a levegő. Megnéztem a sírokat, néhány feliratot, majd megkerestem a ládát. Nem volt könnyű, mert a sűrű fák alatt a GPS nem volt pontos, így kerültem egy szépet a nagy gazban. A reggeli harmat még megvolt, így a cipőm elázott, mivel nem túracuccban jöttem olvasván, hogy temetőhöz jövök. Persze eléggé megviselt lettem a végére a harmattól, a pókhálóktól amiket begyűjtöttem. Azonban siker koronázta a kitartásom és meglett a láda. Regisztráltam és siettem ki  az erdőből, hogy levegőt és napot kapjak, mert száradnom kellett. Sűrű bocsánatkérések közepette, hogy háborgattam őket, búcsút vettem a holtaktól és elindultam haza. (2009.07.22 09:40)

34. Peryche Holt-Rába Menti Tanösvény (GCLBVB)

Hazaértem Csótról. Átöltöztem nyári cuccba, és elindultam egy másik helyre, a Holt-Rába mellé, ahol egy érdekesnek tűnő ládát sejtettem. A megadott parkolóban, a töltés mellett tettem le a kocsit, és indultam útnak. Naivan felfutottam a töltésre és elindultam a töltésen a láda irányába. Mondom naivan. Gondoltam murvás út visz a célig. Mikor mentem vagy ötszáz métert a tűző napon, jöttem rá, hogy a zászlócska a holtág túlsó oldalán van, és nem hihetek abban, hogy lesz híd a túloldalra. Végül aztán igazam lett, ahogy kiderült később.

Bevetettem magam a sűrű erdőbe a túloldalon. Még nem tudtam mire vettem rá magam. Az ösvény egyre keskenyebb lett, és egyre sűrűbb. Elég hosszan kellett verekedtem át magam a célig. Az egyre sűrűbb aljnövényzet még nem is aggasztott annyira, mint az exponenciálisan növekvő száma a szúnyogoknak. Ennyi éhes nőstény ritkán vetette rám magát. Nem bírtam lecsapkodni őket. Hiába legyeztem, mozogtam mindig volt hely ahol leszálltak és csíptek. A rejtés viszont nagyon jól sikerült. Persze ez nekem nem volt előnyös, mivel a szúnyogok között kellett töltsek vagy 30 percet a keresgéléssel, mire megtaláltam a rejteket. Nagyon okos rejtés. Az egyik legjobb amivel eddig találkoztam. Kb. 2 liter vért vesztettem, mire sikerült mindent elintéznem. Ezek után amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam az erdőből, és bevágódtam a kocsiba. Ott pihentem vagy 10 percet a légkondis és szúnyogmentes környezetben... (2009.07.22 14:25)

Bug Hunting

Na, szerintem nem vágjátok le egyből, de a Bug valami olyasmi amit szállítani kell egyik ládából a másikba. Van valami megfoghatatlan célja, hogy ide megy meg odamegy, vagy éppen csak körbejárja a világot, de a lényeg, hogy valami céllal elindult. Most éppen egy ilyen Bug begyűjtésére indulunk. A Széki-tó a célunk, mert az adatok szerint oda fészkelte be magát.

 
A terepet már ismerjük, így nem a múltkori gyalogos, hanem a jobbról megkerülős autós verziót választjuk a becserkészéshez. Az út járható egészen a tó túlsó végéig, ahol leparkolunk egy alkalmasnak vélt füves területen. Ottó rögtön lejelöli a helyet, hogy visszafelé is megtaláljuk, majd bevetjük magukat a sűrűbe. Sikerül az akciót gyorsan véghezvinni, és szerencsére még senki nem vitte el előlünk, így nem érkeztünk potyára. Miénk a Bug. Egy medve. Lehet hogy bogaras...Vagy mi vagyunk azok, de azért hazavittük, és tovább segítjük egy másik ládába... (2009.07.19 19:00)

Teveli tó

32. GCTto
Megvan! Az ötlet. Valahogy megfogant. Hogy meló után menjek ládázni. Nem is rossz. El is terveztem. Elmeséltem ezt M. Lackó kollégámnak is. Ő kíváncsivá lett, hogy mi is ez a játék. Így hát meghívtam, hogy csatlakozzon. Meló után megálltunk náluk, hogy barátnőjét is felvegyük, majd továbbindultunk a tó felé. Ők ismerősek erre felé és nem is gondolták volna, hogy láda van a közelükben mikor pecáznak vagy fürdenek. Nosza rávettem őket, hogy kísérjenek el. A kocsival ameddig mertünk bementünk, majd egy alkalmasnak tűnő helyen leparkoltunk és elindultunk a kütyüt követve. Nyár lévén rövid ruházatot viseltünk, de ez később megbosszulta magát. Picit sűrű volt az aljnövényzet, mozdulatlan a levegő és legalább 34 fok délután. Megizzadtunk mire átverekedtük magunkat a tüskés vadmálnán. Mert persze mi más lett volna a rejtek körül ha nem tüskés vadmálna. Ahol lehet összekarmolt, belénk akadt, és húzott. Jó pár sebet szereztünk, mire eredményt tudtunk felmutatni. De meglett. Elmeséltem nekik, hogy is működik a regisztrálás és mi a lényege, majd visszarejtettük a ládát, és megpróbáltunk a lehető legkevesebb málnabokor irányába visszatérni a kocsihoz. Üdv. L. (2009.07.15 17:20)

Bújócska darazsakkal

31. GCBUJO
Megleltük. Kellemes nyári melegben Ottó és kis csapatunk elszáguldott a padragkúti sziklák mellett és célba vette a 'LIK' környékét. Ez már csak így van velünk, nem bírunk otthon ücsörögni és nem csinálni semmit. Letettük a kocsit a kijelölt helyen, majd nekiveselkedtünk az emelkedőnek. Odafelé eléggé sűrű volt a növényzet, de megküzdöttünk vele. Bozótvágó machete azért nem kellett, de őserdőhöz méltó sűrűséggel találkoztunk. Átvágtunk kidőlt fán, patakon, mindenen. Átmásztunk bozóton, csalánon, bereken. A láda végül könnyen meglett, és a barlang is szép volt. Bár sikerült lemenni a bejárathoz, (voltam ilyen kíváncsi...), ÓVA INTENÉK mindenkit, aki lemegy, hogy darázsveszély van. Mikor lementem, rögtön megcsípett egy a bokámon, ami felettébb fájdalmasnak bizonyult, mivelhogy kiderült ezekre a dögökre allergiás vagyok. Eddig nem volt gond,de most... Szóval vigyázzatok!!!

Visszafelé Kicsi nyulat fogott és míg rendben szedte magát Ottó lelépett. Azt hiszem őzet szagolhatott. Szóval frász kerülgetett mindenkit, mikor eltűnt és a hívásra sem jött elő. De vagy elunta vagy kiröhögték az őzek, mert visszajött. Ekkor kezdődtek a bajok. Ottó kutyát baleset érte. A cipőmmel elhajtott ág szembe vágta. Nyikkant de több semmi. Én kezdtem vakarózni a darázscsípés allergia miatt. Kicsi csak simán sáros volt. A kocsinál látszottak már a vihar előjelei. Ottó szeme egyre vörösebb, az én testemen egyre több viszektő púp. Csak Kicsi állta a sarat. Hazaérve összeestünk. Ottó szeme bedagadva, mint akit szemközt vertek. Nekem mindenem piros és feldagadva a csípés után. Anyus ápolgatott minket szorgalmasan. Szóval pihenés és pihenés. De megvan! És túléltük. :-) I was at BUJOLIK and I survived!!! (2009.07.11 16.15)

Csalános-völgy

30. GCVOSZ

Ezen a reggelen izgatottan készültünk a túrára. Nem akármi dolog volt betervezve. Nem egy drive-in, se nem egy enyhe séta, hanem egy komoly 15 km-es hosszú gyaloglás egy ládáért és egy pecsétért nekem. A láda egy félúton lévő hely, a Vörös-sziklák voltak. A pecsét pedig az én kedves OKT-m egy újabb hiányzó darabja. Mert a Kék túrát is csinálgatom szerényen.

Szóval a szokásos kis csapat indult a láda és pecsét megszerzésére, kiegészítve Kicsi barátnőjével Renivel, aki éppen szabad volt ezen a hétvégén, és kedvet érzett ahhoz, hogy velünk tartson, vesztére. De erről majd később.

Az út Úrkúton, az Őskarsztnál kezdődött. Itt már jártunk régebben, így nem térek ki rá. A pihenőnél készülődtünk a túrára. Hátizsákok fel, készülékek be, kutya indít...

Ottó most is vezette a csapatot az ösvényen. Ő a kék jelet követte, mi meg őt próbáltuk. Először a sziklásból egy kavicsos faluszéli útra értünk, ahol a környékbeli kutyák rögtön elkezdték  fenyegetni a mi hősünket. Lassan aztán elértük a falu szélét, amelyet egy széles legelő követett. Mi nyílegyenesen átvágtunk rajta, hogy lerövidítsük az utat. Reméltük, hogy nincs egy kiéhezett bika a közelben, aki úgy gondolja, hogy ez bizony az ő területe. Szerencsére nem jött senki és semmi míg átértünk. Beérvén lassan a túloldali erdőbe egyre beljebb merültünk a félhomályban. Az erdő alatt szépen ereszkedtünk lefelé a völgy felé. Mellettünk „csendben” vágták a fát a "jómunkásemberek", akik előbb kiszúrtak minket, mint nekünk esélyünk lett volna valamit is megpillantani. Fejszére támaszkodva alaposan megnéztek minket míg takarásba nem kerültünk a következő kanyarban. A kanyar után egy kellemes tisztásra értünk, ahol jobbos kanyar után elértünk ahhoz a helyhez, ahol a láda rejtőzködött. Jó húsz méterre az úttól jelölte meg a GPS a ládát. Ekkor kezdtük el a fejünket vakarni, mert rájöttünk miért is nevezték el a helyet úgy ahogy. Ha valahol látni embermagas csalán erdőt, na akkor az itt van. Lassan és óvatosan indultunk be a sűrűjébe, mivel sehol nem láttuk elejét vagy végét a csalán-rengetegnek. Nyár lévén csak póló és rövidnadrág volt rajtunk, ezért annak az esélye, hogy csaláncsípés nélkül ússzuk meg a nullához konvergált. Valahol ezer csípés környékén abbahagytam a számolást, és megadtam magam a természetnek. Szerencsére nem volt sok hátra az útból így végül átértünk. Felmásztunk a domboldalon a láda felé, ahol rövid keresés után sikerrel is jártunk és megtaláltuk a kincset. Regisztráltuk ittjártunkat, majd visszarejtettük és azon az úton ahol bejöttünk elhagytuk a terepet.

Következő úticél a láda után Kislőd volt. Tovább sétáltunk a murvás úton, hallgattuk és lestük a madarakat és élveztük a napsütést. Az út lassan lejteni kezdett a fél órás gyaloglás után, és meredeken egy völgybe tartott. Kiérvén a fák közül megpillantottuk a közeli kalandpark első mesterséges építményit, majd lassan a lakóházak is láttatni engedték magukat. Mi a vasútállomást kerestük, ami nem volt nehéz dolog, mert a felsővezetékek és a vasúti sín elárulta, hogy merre is kell induljunk. Ide csak 1 pecsétért jöttem, hogy belenyomhassam a kéktúrás igazolófüzetembe, hogy Úrkút-Kislőd szakasz becsülettel végiggyalogolva. A forgalmistát kellett elkapnom, hogy adjon pecsétet, mert hétvége lévén erre még a madár sem jár. A sikeres pecsételési akció után visszagyalogoltunk a kalandpark elejéhez, aholis egy padnál vertünk tanyát és ettünk ittunk amink csak volt. Még Ottó is kunyerált magának egy kis szendvicsdarabot. Elnézegettük az előttünk lévő emelkedőt és arra gondoltunk, milyen megpróbáltatás is várhat még ránk. Azért lassan-lassan de nekivágtunk. Az elején még ment is a dolog, de amikor már  az emelkedőnek csak nem akart vége lenni - annál inkább nekünk -, egyre többször kellett megállnunk pihenni. A nap is egyre forróbban sütött. Nem is bántuk volna, ha elbújik valami felhő mögé. Rendületlenül haladtunk előre. Lassacskán enyhülni kezdett az emelkedő és felértünk a domb  tetejére. Mostanra a Nap is elbújt, és kezdett picit fújni a szél is. A táj egyre szürkébb és sötétebb lett. Enyhe morajt is hallottunk a távolból. Az eső is szemerkélni kezdett. Nem éppen erre az enyhülésre gondoltunk, de meg voltunk vele elégedve elsőre. Az eső épp csak cseppent párat, majd el is állt. Mi azonban nem álltunk meg hanem mentünk tovább a fák között. Egyre sötétebb felhők jöttek, majd esni kezdett az eső ismét. most azonban már nem akart elállni. Lassan de biztosan kezdtünk elázni. Nem volt nálunk semmi eső elleni felszerelés. Gondoltuk beállunk valahova egy fa alá ahol kellően sűrű a növényzet, hogy megvédjen minket. De aztán,  meggondoltuk magunkat, mivel már úgyis bőrig voltunk ázva, az álldogálás csak rontott a helyzeten, mert fázni kezdtünk a fa alatt. Így tovább indultunk. Sajna az időjárás nem javult, így mi sem száradtunk. A föld is kezdett felázni, egyre sárosabbak lettünk, ahogy pocsolyákat ugráltunk és kerültünk. Ottó is kevésbé volt már lelkes mint az elején. Egyszer csak visszaértünk a mezőre, ahol a túra legelején átvágtunk. Már éreztük a közelségét a végállomásnak, persze az még jócskán odébb volt. Legalább három km-re. Időbe tellett, de elértük a karsztot, majd utána a kocsit is. Elállt az eső is ennek örömére, gondolta most már eleget szórakozott velünk. A kocsinál cipőt, zoknit egyéb ruhadarabokat cseréltünk, megtöröltük Ottót és elindultunk haza. Ottó teljesen elfáradt. Annyira, hogy állva elaludt.  

Mi sem voltunk sokkal jobb állapotban, de azért tartottuk magunkat. Húsz perc alatt otthon is voltunk. Gyorsan forró zuhanyt vettünk, majd mindenki pihenni indult. Ez egy hosszú és fárasztó nap volt. És tizenöt km... (2009.06.28 11:38)