Kéktúrás hétvégét szerveztem magamnak, nem kevesebb, mint 45 km gyalogolással. Kicsi nem kísérhetett el, mert ő még dolgozott ezen a napon. Én a lehetőséget kihasználva egy hosszabb szakasz megtételére készültem, megfűszerezve egy kis ládázással. A túra meglehetősen jól kezdődött. Sümegig még hajnalban lejutottam kocsival, majd az állomáson hagyva az autót, busszal utaztam le Zalaszántóig. Az idő rosszalkodott picit, felhős volt az ég, előre jelezvén az eső lehetőségét. a buszmegálló után a pecsétet szereztem meg a helyi kocsmában az OKT-s füzetbe, majd indultam ki a faluból, fel a csúcs felé. Sokan nem voltak az utcákon, akik voltak azok is inkább a kocsma felé igyekeztek. A falu szélén haladtam tovább, míg ki nem értem a helységről, és az út elkezdett meredeken emelkedni. Tüdőmet kiköpve egy erdőben értem fel a tetőre, ahol nem messze tőlem jobbra ott virított a Sztupa. Az építmény első látásra szép volt, másodikra picit szebb. Érdekesen építmény, melyet a dalai láma szentelt fel. Körbe lehet járni több szinten, amit én meg is tettem. Persze nem annyiszor, mint ahányszor a buddhistáknak kell. Nem volt senki az érkeztemkor, így teljesen nyugodtan nézelődhettem. A láda felkutatása ezután kezdődött. A GPS alapján gyorsan meglett. Nem is volt nehéz a találat, de az idő ennek annyira nem örülhetett, mert lassan elkezdett esni az eső. A sztupától tovább gyalogolva már vígan esett a nyakamba az égi áldás... (2010.08.06 09:30)
Az úton lefelé haladva a Sztupától, az eső szigorúan esett. Szerencsére volt esőkabátom, így aztán csak a cipőm ázott rendületlen. Szerencsére az útvonal kellően járt volt, így nem kellett nyakig érő vizes fűben gyalogolnom. A várhoz felkapaszkodni nem volt kellemes dolog esőben. Szerencsére hegynek fel félúton elállt. Az út többi részén a várig már könnyebb volt. Útközben megejtettem a ládát az egyik sárfalnál. Azért mondom, ezt, mert az eső matt alig tudtam felmászni, és ügyelnem kellett, hogy ne csússzak le. Persze fent azért érdekes volt látni a közelben a fejem felett elhúzó felhőket. Olyan sűrű párás, ködös időben sikerült felérnem, hogy nem láttam a tájból semmit. Rövid pihenést kezdtem el a padon egy szendviccsel párban, de be kellett rohanjak a vár menedékébe, még szerencse, hogy van ilyen, mert elkezdett szakadni az eső pillanatok alatt. A vár menedékében, ami leginkább egy pincéhez volt hasonló, töltöttem el kb. tíz percet, várva, hogy alábbhagyjon az eső. Amikor picit csendesedett, elindultam lefelé a várból. (2010.08.06 11:25)
A vártól lefelé ért az igazi meglepetés. Az útvonal bevitt a sűrűbe. Az út enyhén járatlan volt a sűrű aljnövényzettől, ami éppen csurom vizes volt, fentről meg a fákról hullott rám az eső. Teljesen szétázva kerestem az utat lefelé, amely nem volt felfestve, vagy az idő megette őket, nem tudom. A lényeg, hogy át kellett verekednem magam a végetérni nem akaró sűrű növényzeten. Nem is maradt száraz hely rajtam, mire leértem. A hegy aljában már kiértem egy aszfaltos útra, melyen könnyebb volt a haladás. Az eső csak nem akart alábbhagyni, nem erősen, de esett. Az a szitáló fajta, amit annyira nem szeretnek az emberek. Az úton haladva értem el a következő ládához, mely Sarvaly közelében van, és egészen egy úgynevezett Ördögigafához kellett mennem. Ez egy hatalmas fa, mely legalább sok éves. Hogy mennyi azt nem tudom, de meglehetősen terebélyes. Ennek közelében sikerült meglelnem a ládát. Nagyon okos rejtés. Szerencsére ráéreztem a rejtés helyére ezért nem tartott sokáig regisztrálni. Visszarejtettem helyére, majd folytattam az utam a következő pont felé. (2010.08.06 13:30)
A túra vége felé érkeztem el a sümegi vár aljába, ahol várt a mai túra utolsó ládája, valahol a vár oldalában. A lábam térdig kopott, és már eléggé elfáradtam mire ide értem, de legalább az eső elállt, és kezdtem megszáradni. Reméltem nem fáztam meg. A vár egyre közelebb jött, vagy én mentem arrafelé, már nem is emlékszem, de egyszer csak ott álltam a vár tövében. A vár a 13. sz. közepén épült, majd bővítették tovább és tovább, míg az egyik legismertebb várunkká vált a történelem során. Szerencsére ma is folyamatos gondozás alatt áll, ezért állapota nagyon jó és látogatható a turisták által. Lovagi játékokat is rendszeresen rendeznek a várban. Ottjártamkor is éppen harcoltak a lovagok. Persze nem láttam semmit sem belőlük, mert a nem fizető vendégek szeme elől szép magas palánkok takarják el őket. A láda a vára felvezető egyetlen út mellett található. Mivel tömve volt turistákkal a vidék, nehezen tudtam észrevétlenül felmászni és megszerezni. De azért sikerült. Gyors regisztrálás, és óvatos visszarejtés, majd indulás a kocsihoz. (2010.08.06 15:25)
