90. Tapolca, Malomtó (GCTPLC)
A tapolcai medencében helyezkedik el meglepő módon Tapolca, a mai napi csellengésünk tervezett állomása. A leginkább a tavasbarlangról ismert kisvárost szép napos időben sikerült célpontul választani. Szokásunkhoz híven kocsival érkeztünk ide, majd felvértezve magunkat mindenféle ördögi eszközökkel indultunk városi sétánkra. Első alkalommal voltam Tapolcán, így érdeklődve figyeltem a település központi részén található hangulatos részt. A tó, a patak, a hidak, a látogatók így együttesen kellemes képet adtak az itteni életről. Mi is bevetődtünk közéjük. Elvegyültünk. Sétálgatva a patak meder szélén igyekeztünk a pont felé, amit a gép mutatott. A mederben éppen egy bácsi hónaljig érő gumigatyában valami növényeket telepített a víz aljára. Én eddig azt hittem maguktól nőttek oda. Ez a jó a kirándulásokban, csomó mindent láthat az ember. Mint például azt a szobrot is melyet a jelzéssel ellátott helyen találtunk meg. A játék nélkül nem biztos, hogy megálltam volna megnézni. A jelszót megszereztük, és biztos helyre tettük hazáig. (2010.08.14 11:25)
91. Tapolcai séta. (GCTASE)
A Tapolcát bemutató multi láda volt a következő rejtés amit meg szerettünk volna szerezni. Elhatározásunk szerint a pontokat szépen sorban gyűjtöttük be. Na ez borult fel elsőként. Ugyanis ha már közelében voltunk egy pontnak, akkor gondoltuk begyűjtjük. Csakhogy én szerencsétlenül félreolvastam a leírást és rossz instrukciót adtam Kicsinek, meg persze magamnak is. Kerestük-kerestük lelkesen ahogy illik, de csak nem találtuk meg. Abban a kis átjáróban megnéztünk mindent, ahol a kütyü jelezte. Úgy húsz perccel később ellenőriztem még egyszer a leírást és akkor jöttem rá, hogy nem a jó dolgot keressük. Nosza korrigáltam, így a pont meg is lett pár percen belül. Elsétáltunk a siker után egy kis ünneplésre és kerestünk egy éttermet, ahol ebédelhetünk. Találtunk egy helyet a tó partján, és vártuk a pincért. Valahogy nem akarózott nekik észrevenni minket, ezért szépen felálltunk és elsétáltunk másfelé. A másik helyen pár utcával feljebb ismét próbáltunk kaját szerezni, sikerrel. Kényelmesen megebédeltünk, majd elsétáltunk pontokat összeszedni. Megszámoltuk a zászlórudakat a tavas barlangnál. Elsétáltunk a Marton szülőházig. Itt született Marton László szobrász, akinek több híres szobra is megtekinthető Tapolcán, talán legismertebb a királylányka, ami később egy pont is volt a belvárosban. A háznál megkerestük a mikroládát, majd visszamentünk a szoborhoz. Mire minden pontot összeszedtünk kellemeset sétáltunk Tapolcán. Nem is olyan csúnya ez a kisváros. (2010.08.14 14:10)
92. Badacsonyi túra (GCBADA)
A városi ládákat követően terveztük megszerezni ezt a szabadtéri ládát. Az autóval addig mentünk ameddig csak engedték. A legfelső parkolóban tettük le, szerencsére még volt hely. Persze fizetős volt. Felvettük a túrázós cipőket, és innen gyalog folytattuk felfelé az utunkat. Nem kellett sokat mászni az első platóig, ahol meg is pihentünk egy picit, gyönyörködve a tájban. A Balatonra szép rálátásunk volt A hegy aljából. Reméltük lesz ez még szebb is ha már felértünk a tetejére. Található itt fent a Rózsakő is, ami egy kis érdekességet is nyújt a látogatóknak. Itt fent található a multiláda első pontja is, ami is volt nem messze, így meg is kerestük. Egy másik kessercsapat is éppen ott tevékenykedett. Megszereztük a jelszórészletet, majd délnyugat felé elindultunk a gyalogösvényen a második pont irányába ami a Bújdosók lépcsőjénél volt található. A lépcsőig kellemes, Balaton felé nyitott úton sétáltunk. A víztükör csillogott a távolban, ami szép volt, míg a meleg ami a nyílt terepen ért minket inkább izzasztó. Szóval folyt rólunk a víz. Az ösvényen elsétáltunk egy szépen rendben tartott porta mellett. Irigykedve néztük, mennyire jó, mennyire nyugodt helyen van. Úgy további száz méter után befordultunk az erdőbe és az árnyékban már picit kellemesebb volt sétálni. A lépcső tövében megkerestük a ládát, és begyűjtöttük. Felnézve láttuk ugyan, hogy hosszan fut a lépcsősor, de amikor tüdőnket kiköpve még csak a felénél tartottunk, akkor tudatosult bennünk, hogy talán nem vagyunk elég edzettek egy ilyen mászáshoz. Ami vizünk volt az szinte mind kifogyott mire felverekedtük magunkat a lépcsősor tetejére. Nem is számoltuk hányszor álltunk meg pihenni, de a végösszeg biztosan nem mutatható meg a két kéz ujjain. Felérve mérhetetlen öröm szállt meg bennünket, hogy túléltük. A következő pont itt volt a közelünkben. Egy kisebb kilátónál kellett megkeresni a ládát. Begyűjtöttük ezt is, és leültünk pihenni és elmajszolni egy cerbona szeletet, hogy valamicske energiát visszanyerjünk. Röpke 10 perc múlva megpróbálkoztunk az indulással. Eleinte nehezen ment újra munkára fogni az izmokat, de aztán mikor bemelegedtek már nem volt probléma. Az ösvény az erdőn keresztül vezetett a Ranolder-kereszthez. A kereszt lentről is látszik, ha a Balaton felől nézünk fel ide. Most ott álltunk a tövében, gyönyörű látképpel a Balatonről.
Pihenésre adtuk a dolgot, leültünk a kis lépcső felső fokára, ahol szerencsére már árnyék volt. Pár perc pihenés után én elindultam megkeresni a ládát, ami kalandosra sikerült. A láda kereszt alatti meredek sziklafal egyik üregében volt elrejtve. A mászás nehézkes volt és figyelnem kellett minden lépésre, de a kitartás végül is sikerrel zárult, mert megtaláltam és leadtam a dróton Kicsinek feljegyzésre. Ezek után még elidőztünk a padon pár percet, hogy kifújjuk magunkat. Hajrá a következő pont. Ehhez át kellett keresztben vágnunk a hegy tetején lévő erdőn. A séta nem volt megerőltető, de a lépcsők után alig maradt erőnk a legkisebb emelkedőre is. Vonszolva magunkat, de elértünk az ösvényen a célig, a Kisfaludy kilátóig. Itt megosztottuk erőinket, én elmentem ládát keresni, Kicsi pedig felmászott a kilátóba, és megnézte mit is lehet kilátni. Aztán közölte, hogy semmit. A fák már jóval magasabbak, mint a kilátó. Szóval nem érdemes felmenni. Én közben megtaláltam a ládát, és megszereztem a soron következő mozaikot. Ezek után egy köves ösvényen kellett óvatosan lemásznunk a hegyről. Az ereszkedést nehezítette, hogy a meder amiben az ösvény lefelé vezetett, vastagon volt borítva kövekkel, amelyek nedvesek voltak a párától. Mivel ide nem sütött be a nap, ez a nedvesség eléggé csúszóssá tette az utat lefelé. Egyszóval résen kellett lennünk. Sikeresen, mindenféle nagyobb esésektől mentesen értünk le a helyig, ahol a GPS jelezte a ládikát. Ez gyors találat volt, szerencsére nem kellett olyan sokat keresnünk. Ezek után az utolsó multiponthoz indultunk, ami kb. ezer méterrel előttünk, a Klastrom-kútnál volt található. Ez egy kis forrás, ahol sikerült kimerülőben lévő ivóvíz készletünket feltölteni. A leírás alapján egy kő alatt van a láda, de amint körbenéztünk, kő volt itt mindenhol. Sajna a GPS sem volt pontos a sziklák között az erdő mélyén, így csak magunkra hagyatkozhattunk. Sokat kellett keresni, már majdnem feladtuk, de végül meglett. Nagyon megkönnyebbültünk, hogy nem a végén bukunk el. Innen már csak a kocsihoz kellett visszasétálni. Ez pedig még legalább két kilométer erdei út volt. A kigyúrt ösvényt követve rögtön eltévedtünk az első kanyarnál. Rossz utat választottam, de ez csak százötven méter megtétele után derült ki, mikor a GPS-re néztem. ez nem tűnik soknak, de a nap végére elfáradtunk már és a visszaút az emelkedőn nem volt már olyan egyszerű és könnyed séta. Megembereltük magunkat és nekivágtunk, most már a helyes úton haladva. Kicsi nagyon kezdett kimerülni. Ezt abból is láttam, hogy betette az mp3 lejátszó füldugóját, hogy zenéből merítsen erőt. Az autó látványa nyugtatott meg igazán minket. Beültünk és pihentünk. Hazáig csendben telt az út... (2010.08.14 17:00)
