Veszprémi séta

56. Veszprémi Völgyhíd (GCVDKT)

Év végi kesselésként egy városi kört választottunk, hogy ne legyen már olyan megterhelő. Veszprém a királynék városa. Erről meg akartunk győződni mi is. Így aztán kocsiba pattanván már száguldottunk is a célpont felé. Első állomásunk a Völgy-híd volt. A híd maga nem olyan impozáns látvány, ellenben régebben előszeretettel ugráltak le róla „bázisugrók”, persze felszerelés nélkül. No nem ebből az apropóból, de azért itt is volt elrejtve 1 láda. A híd alá másztunk és megkezdtük a keresést. Nem okozott különösebb gondot megtalálni. A környezet eléggé koszos volt. Jelek szerint egy homeless lakhatott ott esténként. szerencsére most nem volt ott, meg amúgy senki sem, így békében dolgozhattunk. Ugyan nem ez volt a legszebb, legjobb rejtés, azért egy híd alulról.... (2009.12.29 12:47)

57. Királynék városa (GCKirv)

A város viszont sokkal szebb. Alulról kerültük meg a sziklafalat és kerestük a multi pontjait. Nem sok idő kellett a patak partján rájönni, hogy elütöttem a koordinátát. Cirka 30 percünkbe került. Amikor rájöttem, már ment minden a maga útján. Megleltük a táblát, megnéztük a templomromot, felmásztunk a várhoz, kiláttunk, majd kimásztunk a kereszthez is. Kicsi nagyon élvezte, Ottó nem kevésbé. Kihasználtuk a késő téli napsütést, majd besétáltunk a város belsejébe, majd egy kis kerülővel visszatértünk a kocsihoz, ahonnan tovább sétáltunk az állatkert felé, ahol újabb rejtést remélünk. (2009. 12.29 13:10)

58. Állatkert melletti kilátók (GCZoo)

Nos, mikor elindultunk ide a nap ebéd utáni részében, még nem jutott eszünkbe, hogy a kilátókat általában nem oda teszik ahova oda lehet sétálni csak úgy, hanem felettébb szeretik őket magas hegyek/dombok tetejére rakni, hogy szerepüket betölthessék. Oda pedig csak felfelé kapaszkodva lehet eljutni. Valahogy mindig ez a legnehezebb része a dolognak. A dombon felfelé kapaszkodva szedtük a levegőt bőszen, de azért leküzdöttük az akadályt. Ottó bírta csak minden gond nélkül. Bár ez általában így van, és ő inkább hazafelé szokott eldőlni  kocsiban és aludni. A tetőn aztán még felmásztunk az ott lévő kilátóra. Szerencsére nem sok szemlélődő járt arra, így a ládát is bevettük mindenféle gond nélkül. Ezután kellemes erdei sétával jutottunk el a másik kilátóra. Ez picit magasabb volt, de ezt sem hagytuk megmászatlanul. Felváltva mentünk fel, mert Ottó sajna nem szereti a mászást. Mikor itt is begyűjtöttük a jelszót, elindultunk vissza a kocsihoz.

A sok séta ránk is jó hatással volt, kellően elfáradtunk. Otthon mi is elfeküdtünk és Ottó is lassan...

(2009.12.29 13:35)