A veszprémi táj még ránk várt, hogy felfedezzük azokat a kis helyeket, ahová amúgy nem keverednénk oda. Így esett a választás a márkói golgotára is. Márkó falu Ajka felől nézve Veszprém előtt helyezkedik el. Kis falu, viszont van jófajta lángosozóhely. Most ugyan zárva volt, meg amúgy sem ezért jöttünk, de gondoltam megemlítem. Maga a hely nekünk nem különösebben lényeges, ellenben a helyiekkel, akik biztosan szeretik. A falu vége felé található az a golgota, ahol a láda is rejtőzik. A kocsit egy közeli parkolóban állítottuk le, innen gyalogosan indultunk a domb felé. A golgoták már csak ilyenek, hogy dombnak felfelé vezet az út. A füves ösvény enyhén emelkedett a tetőig. Itt található kis kápolna mutatósan álldogál, várva a hívőket avagy a kesselőket. A tetőről a környékre látunk rá. Láthatjuk Márkót, Veszprém szélét, másik oldalon pedig a Bakony dombjait. A kápolna mögött továbbhalad az ösvény egy kis erdős ligetig, ahol rövid keresés után megleltük a ládát. Ottó a szokásos formát hozta, élvezve a szabadságot fel-le rohangált. Megvizsgált mindent, és miután rendben találta közölte, hogy mehetünk. Visszaültünk a kocsiba, és folytattuk Veszprém környéki ládázásunkat. (2010.03.15 11:30)
Bánd szintén Veszprém közeli település. Ezen a településen található egy vár rom, amely évszázados múlttal rendelkezik. Sok kézen átment, és a falak a mai napig állnak, emlékül a régi idők eseményeinek. A várhoz kellemes sétával lehet feljutni, nem kell a meredek domboldalt megmászni. Mi azért bevállaltunk egy kis mászást a végére, mert nem akartuk megkerülni a várat. Fent látszott, hogy éppen felújítják a romot. Ez jó dolog, hogy megpróbálják a maradványokat megőrizni.
Szerencsére nem volt fent senki, így meg tudtuk kezdeni a doboz keresését. A GPS elég összevissza jeleket adott, de azért sikerült a ládát megtalálni egy fa tövében. Hallván közeledő hangokat, gyorsan regisztráltunk, majd fütyörészve sétáltunk a falak mellett, mint kezdő turisták. Sikeres akciónk után picit megpihentünk a napon, majd lesétáltunk a kocsihoz, begyűrtük Ottót, majd indultunk egy kicsit más jellegű helyre, mely nem településen található. Csak, hogy legyen kis túra jellege is a mai napnak. Hajrá tiszafák... (2010.03.15 12:05)
A települések után már vágytunk egy kicsit természetesebb környezetre is. Ottó is jobban szereti az erdőt, mint a lakott részeket. Nekünk sem kell annyira résen lenni idegen kutyák miatt. A közeli tiszafás rész alkalmasnak látszott egy ilyen kellemes, kora tavaszi kiránduláshoz. Füves mezőgazdasági úton sétáltunk ki a faluból. Előttünk felsejlett a domb ahol a tiszafás található. Reméltük nem kell megmászni a „hegyet”. Aztán pedig de. Odaérve egy kerítéssel körbevett területhez értünk. Kis kapun keresztül juthattunk be a területre, ahol a GPS rögtön meg is mondta, hogy irány a tető. A fák közötti meredek ösvényen indultunk felfelé. Tüdővel alig bírtuk. Eltunyultunk a téli időszak alatt. Hóvirágok nyíltak a talajon mindenfelé, vigyázni kellett, nehogy letapossuk őket. Félúton megálltunk kajálni egy kidőlt farönkön,
ahol kipihentük a mászás okozta sokkot, majd lassan folytattuk az utat. A szél erősödött, ahogy egyre feljebb értünk a tető felé. A ládához is egyre közelebb kerültünk. Élvezet volt menni a meredek part szélén, nézegetve lefelé. A doboz is meglett egy kis mászást követően. Regisztráltunk, majd mivel nem éreztünk késztetést a tető megmászására, ereszkedni kezdtünk visszafelé. A vidéket innen is jól lehetett látni, a tető sem adott volna többet. Legalábbis ezzel nyugtattuk magunkat. Így sétáltunk vissza a járgányhoz. A sarat leverve a cipőről beültünk és indultunk barlangászni.... (2010.03.15. 13:00)
A hegy után a mélybe ereszkedtünk. Szentgál mellett található Kőlik volt az új úticél. A sáros, tavaszi földúton nem mertünk kocsival bemenni a domb lábáig, ezért sétálva közelítettük meg. Ottó élvezte a legjobban, mert őt annyira nem zavarta a lábára ragadt sár, mint amennyire minket az ami a cipőre ragadt. Mindenesetre a napos időben kiolvadt föld ellenére is elértünk a domb aljába, ahonnan még várt ránk egy kisebb mászás felfelé a barlang bejáratához. Felfelé igyekezve szembetalálkoztunk egy éppen a barlangból kijött csapattal. Eléggé sárosak voltak. Ők sem úszták meg a tavaszi olvadást a barlangon átmászva. Maga a bejárat azonban le van zárva, csak vezetett túrákat lehet tenni. Mi is épp csak belestünk a kis kémlelőn keresztül, és láttuk bent a „feketét”. Pici pihengetés után a láda felé vetettük magunkat. Ahhoz, hogy odaérjünk tovább kellett mászni a meredek, most már kijárt úttól mentes meredek domboldalban. A GPS kütyü nem mutatott pontos értéket, ugrált, ezért rendkívül nehézkesen sikerült meglelni. Csak sokadik kísérletre találtuk meg. De meglett. Nagy kő esett le a szívünkről, majdnem a lábunkra...(2010.03.15 15:15)
