Az Őskarszt

29. GCOsKa

Őskarszt. A régmúlt eseményeinek tanúi. Amikor még ember sem járt a Földön a természet már dolgozott. Ennek bizonyítékát mutatja be ez a láda. A karszt maga a természetben végbemenő korróziós vagy eróziós folyamatok következtében kialakult forma rendszer. Mi ezen a napon ezt a helyet szándékoztunk felkeresni, hogy ezzel is növeljük műveltségünket. A kis csapat a vasárnapi ebéd után összekészülődött erre a tanulmányi útra és nyakunkba vettük a világot. Úrkút nincs messze tőlünk, így kocsival viszonylag gyorsan ott voltunk. Rögtön a fa kapus bejárat mellett parkoltunk. Kellemes, zöld füves területre léptünk be amit Ottó azon nyomban hosszában, majd keresztben is végig futkosott. Imádja az új helyeket. A sziklák között nyugalmas pihenőhely van kialakítva, ismeret terjesztő táblákkal, melyeken alaposabban is megismertetik velünk a történelem eme korának érdekességeit. Ottót csak annyira érdekelte, hogy a lábát felemelte. Mi azért végigolvastuk. A karszt belsejébe egy fa lépcsőn lehet lesétálni. Nem megerőltető egyáltalán. Reméltük felfelé sem lesz az. Érdekes szikla alakzatok és formák láthatók mindenfelé, ha az ember kicsit jobban körülnéz. Lent sötétebb is van, mintha a fény nem merne bejönni ezek közé az ősi falak közé. Rövid körbetekintés után visszatornásztuk magunkat a lépcső tetejére, majd beállítottuk a kütyüt a ládára. 

A jel a szemközti fa legtetejére mutatott. Ehhez pici emelkedő megmászását és a kimosott karszt megkerülését kellett teljesíteni. Igazán profik vagyunk már az ilyenben. A jelet követve eljutottunk egy kicsit távolabbi és félreesőbb pontjára a karsztnak. Erre ugyan vannak ösvények, de nem annyira használtak, mint a többi. Bemásztunk tehát az erdőbe ahol a legközelebb mutatta a ládát a GPS, és követtük a kitaposott nyomokat. El is jutottunk egy sziklához, melynek felettébb alkalmas helyei mutatkoztak a  rejtésre. Az erdő alatt vizes volt a talaj és csúszósak a sziklák, ami nyomban meg is tapasztaltunk abban, hogy alig bírtam felmászni a bemélyedéshez, ahol a ládát sejtettem. Sajna nem volt ott semmi. Pedig biztosra vettem, hogy ott van. Olyan szép rejtekhely volt. Megkerültük a sűrűn keresztül és próbáltam követni a jelet, de sajna vagy a koordináták nem voltak pontosak, vagy a láda nem ott volt ahol eredetileg lennie kellett volna, mert nem találtuk. Ottó élvezte, hogy mindent meg kell nézni, vizsgálni. Mi már nem annyira. Megkeresni egy örökkévalóság volt. Véletlenül akadtunk csak bele. Picivel odébb, mint számítottuk. Örömünk határtalan volt, mikor meglett. Regisztráltunk, majd örömünnepet ülve készítettünk magunkról egy-két fotót is. Időközben észrevettük, hogy lassan ránk esteledett, ezért szépen visszasétáltunk a kocsihoz, majd beugorva hazafelé vettük az irányt, ahol már várt ránk a pihenés... (2009.06.21 15:27)

Győr környéki barangolások

24. GCMARC

Győr környéki garázdálkodásom első állomása volt ez a láda. Itthoni akció révén csak egyedül vágtam neki a keresésnek. A GPS segítségével a láda közelébe érkeztem. majdnem drive-in volt. A töltésen behajtva a túloldalon a házak mellett parkoltam le. Dél lévén senki nem járt még arra, egy két elvetemült futót kivéve. A láda megkeresésében szerencsés voltam ,mert éppen abban az időben nem volt esős az idő és a láda szabadon megközelíthető volt.

Olvastam megjegyzéseket, hogy a kevésbé szerencsések úszva közelítették meg a ládát. Alaposan körbenézvén, miután megállapítottam, hogy nincs senki a környéken, és nem leskelődik senki, kinyitottam a ládát és regisztráltam. Maga a hely nem különösebben tetszett, de talán mikor tiszta zöld vagy virágos minden, akkor szebb lehet. Nekem csak nád volt ott , és lenyírt töltés. Nem volt különösebben nehéz a találat, így beugorva a kocsiba már mentem is tovább. (2009.06.16 12:00)

25. GCGYBE

A töltésről aztán a belváros felé vettem az irányt. Egy multi várt rám, mely Győr érdekességeit mutatja be. Sok virtuális ponton keresztül kellett elérnem a láda rejtekhelyét. Az első pont rögtön a városházához vezetett.  Gondosan körbejártam az épületet, közben megszámoltam amit meg kellett. Az épület mindenképpen megér egy misét, az egyik legszebb műemléke Győrnek. Ha szerencsés időben járunk arra, még a toronyba is fel lehet menni, ahonnan letekinthetünk a városra. Én ezt most nem is próbáltam meg, hanem a második pont felé vettem az irányt. A sétálóutcán végighaladva lehet elérni a következő pontot. Tömeg volt, de senki nem nézett furcsán, mikor 3-4-szer körbejártam a kutat, hogy biztos legyek a dolgomban. Több alkotás is látható a sétálóutcán, aki erre jár akarva akaratlan, tud egy kis művészetet magába szippantani.

A harmadik pont esetében egy cégért kellett megkeresni. Tudni kell, hogy Győrben több cégér is hirdeti, hogy ez kereskedelmi és iparváros volt. Legismertebb cégér talán az Aranyhajó, de most nem ezt keressük. Ez egy másik, kevésbé ismert, bár éppoly ékes. Nem is mondom meg mi ez, hanem keresse meg aki látni akarja.

Tovább szaladva a negyedi pont irányában egy újabb cégér látható, titok, hogy melyik, de ismert. Nem is időzöm sokat itt. Leírtam a jelszórészletet, majd célba vettem a következő állomást. Egy épületet.

Az épült és környéke nagyon impozáns látvány napsütésben. Amit keresnem kellett az egy tábla, mely valahol errefelé dátummal ellátva. Ebből nyerhető ki egy újabb részlet. Sok gondot nem okozott, nem is fecsérelem az időt, célba veszem az utolsó állomást, magát a ládát. Verőfényes napsütésben sikerült odaérkeznem.

Ilyenkor van az ember bajban, mikor olyan helyen van a láda elrejtve, hogy nem tudsz olyan időben odaérkezni, mikor nincs ott senki. Nekem is volt szerencsém egy ilyen időpontot kifogni, mikor minden szerelmes pár, öreg néni, macska, kutya és repkedő micsodák pont abban az időben szándékoztak ott dekkolni. Engem sem ejtettek a fejem lágyára, gondoltam levegyülök közöttük. Sétáltam, ballagtam, fütyörésztem. Megkerültem a helyet messziről vagy kétszer, majd közelebbről háromyszor, és egy óvatosan megtervezett pillanatban odaugrottam és....

Nem volt ott semmi. Körbejártam még egyszer, de akkor sem. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a láda nincs e helyén, ellopták. Szomorú egy dolog a kesserek életében az ilyen. A rejtő azonban sejthetett valamit a láda rejtekhelyének veszélyességéről, mert adott egy helyet, ahol pótjelszót lehetett találni, ha a láda nem volt a helyén. Több se kellett oda slattyogtam, és begyűjtöttem a hiányzó utolsó részt. Ez ugyan picit elvett a találat szépségéből, de legalább az ember be tudja fejezni, és érvényesíteni tudja a találatot. Meg mivel a láda helyét amúgy is meg kellett keresni, így majdnem olyan mintha a ládából lett volna meg. Mindenesetre jó kis séta volt. Most már ismerem Győrt... (2009.06.13 12:30)

26. GCBVID

Adódott útban Vének felé, hogy megálljak itt is, és kicsit körülnézzek a Duna ezen oldalán is. Olvastam a helyről és mivel szeretek a természetben sétálni, túrázni nem akartam kihagyni. A kocsit a töltéshez legközelebbi utcában parkoltam le és indultam egy kellemesnek ígérkező sétára a Mosoni-Duna partján. Most is üde zöld volt minden. Ez az a zöld, amit mindenki szeret. Felsétáltam az erdőn keresztül a töltés tetejére, majd irányba állítottam magam.

A láda nem volt messze, de lassan lépkedtem és élveztem a „hangos” csendet a településtől már viszonylag távol. Ide nem nagyon hallatszott be az emberek zaja. Jó volt itt lenni. Minden akaratom ellenére is gyorsan odaértem. Egy nagy bozótsziget állt ott, néhány fával megfűszerezve. A védelem elég erősnek bizonyult a láda körül. Méter magas csalános védte legalább 3-4 méter széles sávban. Minden ügyességem összeszedve próbáltam a lehető legkevesebb csípést elszenvedni. Persze mondanom sem kell, hogy rövidnadrágot viseltem. A láda megkeresése a csalánfal mögött egyszerű feladat volt. Beregisztráltam, hogy erre is megfordultam, majd továbbsétálva megnéztem azt a kis pihenőt, amit kialakítottak nem messze innen. Picit pihentem, majd visszasétáltam a kocsihoz, és elindultam egy szintén érdekesnek ígérkező láda felé. (2009.06.13 13:45)

27. GCVNEK

Vénekre beérve egy egészen hangulatos falut ismerhet meg az erre elvetődő vándorló. Forgalom nem volt nagy, szinte nem is találkoztam egy autóval sem, ellenben annál több öreggel, akik alaposan megfigyeltek. Már az első pillanatban kiszúrták, hogy nem vagyok falubeli. Szerintem már akkor tudták, mikor még csak közeledtem a faluhoz. Ismerik ők az összes autót amelyiknek idevalósi a gazdája. Figyelő szemek tüzében fordultam balra a falu közepén, hogy kövessem az útvonalat, amit a GPS megadott. Egy hosszabb szakasz következett, mely során elhagytam a falut, majd a régi töltésen át a hétvégi házak sorára tévedtem. Kellemes környezet, kicsi házak, kertek, szépen rendben tartva. Ahogy illene mindenhol. Legeltetem a szemem a vityillókon, hogy de jó is lenne nekem is egy ilyen, valahol egy nyugodt helyen. Közben elértem az  utca végére. A kocsit az egyik ház előtt raktam le, remélve, hogy a gazda nem bánja ha éppen észreveszi. Innen gyalog mentem tovább. Az kavicsos út egyenesen az erdőbe vezetett, majd kb. 500m után elértem a folyópartot.

Nekem valahogy mindig a Duna a legnagyobb folyó. Talán az, hogy gyerekként a partján lófrálva hatalmasnak és erősnek láttam,  maradt meg bennem. Most is eltöltöttem volna pár percet a parton, ha Isten elfelejtett volna szúnyogot teremteni. Ide azonban két kézzel szórta, mert nem volt olyan másodperc, hogy ne csípett volna meg egy nőstényállat. Guiness rekordot döntöttem regisztrálás gyorsaságban. Azt hiszem kb. két liter vért veszthettem, mire sikerült leráznom a dögök legtöbbjét. A kocsihoz már csak néhány rámenősebb csaj kísért el. Olyan gyorsan ugrottam be, hogy az árnyékom kint maradt... (2009.06.13 14:15)

28. GCEREB

EREBE. Vajon mit jelenthet. Nem tudom. Talán valami eszköz? Vagy étel? Valami mágikus ráolvasás? Vagy nem is tudom. Az biztos, hogy szigetre senki sem gondol ha meghallja ezt a szót. Talán csak azon kevesek tudják mit is jelent, akik a környéken élnek. Vagy még ők sem. Az  biztos, hogy érdekes hely. Mai napom utolsó ládája ez a titokzatos nevű multi. A kocsi a gönyűi kikötőnél parkolom le. Innen ismét csak gyalogosan indulok a sűrűbe. Noha lehetne menni autóval is egészen a láda közelébe, én mégis jobban szeretek gyalogolni. Rutinosan beütve a koordinátákat már meg is kapom az első láda helyét. Nincs is messze. Szépen a part mentén haladva neki indulok. Állítólag egy nagy fánál van elrejtve. A nyíl szerint már ott is vagyok. Elég sok nagy fa van itt, és eléggé a meredek falú kavicsos parton kell keresgélnem. Már a harmadik kört teszem a fák között, csak nem sikerült megtalálnom. Kimegyek a fényre, hogy elolvassam újra, hogy hol van. A leírás egyértelműen megírja, mégsem találom. Talán elrontottam valamit. Ellenőrzöm a koordinátákat, és lám, a rutin megint félrevezetett. Alig 1 számjegyet sikerült félre ütnöm. Káromkodom egyet, majd korrigálom a hibát. Jó 2 kilométerrel arrébb mutat. Sebaj, legalább jól elvoltam eddig. Elindulok az új hely felé. Útközben egy nagy szederfa állja utam. Pont érik. Nosza nekem sem kell több, nekiesem. Amúgy is szomjas vagyok, mert nem hoztam vizet magammal, gondolván, hamar meglesz. Két marokkal tömöm a számba a szedert.

Mire jóllakom jövök csak rá, hogy a kezemről és az arcomról sem fog lejönni egy ideig. Úgy nézek ki, mint egy kölyök, aki éppen összekente magát valamivel. Röhögök egyet, majd tovább indulok. Elérek a fáig, mely a leírás szerint az első állomás. Körbejárom a fát, majd újra és újra. Nem találom. Már majdnem megint feladom és a koordináták ellenőrzésébe kezdenék, mikor megvilágosodik az agyam. Eddig rossz helyen kerestem. A föld közelében. Kicsit feljebb fordítom a fejem. Már látom is. Épp csak elérem. Arra gondolok, ha én épp csak elérem, mit csinálnak a nálam alacsonyabbak. Gyorsan körülnézek, majd amikor látom, hogy nincs senki, kinyitom és meglesem a tartalmat. Visszarejtve indulok az igazi láda felé. Rengetegen pecáznak a parton. Na ez az elfoglaltság amit nem tudok sehogy sem művelni. nem bírok egy helyben ülni és nézni a „nem történik semmit”-t. Miközben azon jár az agyam, hogy miként is lehet ezt kibírni és ennek hódolni, elérek a cél közelébe. Az út egy erdő mellé vezet, ahol beugrom a fák közé és máris a meredek part szélén állok. Csak egy ugrás a Duna. De inkább megkeresem a ládát. Elég okosan van elrejtve. De sikerül megtalálnom. Kinyitom, regisztrálok, és már indulok is vissza. Most már nem arra megyek vissza amerre jöttem, hanem átvágok a mezőn, ezzel spórolok pár száz métert. Újra a szederfa mellett haladok el. ismét csak eszem egy keveset. Csak amennyit bírok. Hiába, nálunk ritka a szeder. Elérem a kocsit, és befeküdve az ülésbe a séta és szeder-uzsonna után el is aludnék. Azt hiszem ez egy kimerítő nap volt. (2009.06.13 16:00)

Padragkút sziklái

22. GCPadr

Padragkút nincs messze tőlünk, ezért úgy gondoltuk, lassan ideje lenne meglátogatni ezt a helyet is. Érdekelt minket milyen sziklák találhatók a közelben, mert az utazások során nem látszottak sosem, így eléggé rejtélyesnek tűnt. Ki is választottuk ezt a hétvégét, hogy megleljük az itt elrejtett kincset. Leparkoltunk az út melletti tisztáson, és kieresztve vérebünket a kocsiból, felkészültünk a gyalogolásra. Az út egyre beljebb vezetett az erdőbe, majd elkezdett felfelé emelkedni a tető irányába. azt hiszem edzettségünk hiánya okozta azt a jelenséget, hogy tüdőnket kiköpve jutottunk fel a csúcsra. Itt találtunk egy kilátót is. Egyesével másztunk fel rá, mert Ottó sajna nem bírja a magasságot, ezért mindig lent kellett lenni valakinek vele. Körülnéztünk a kilátóról, 

majd elindultunk megkeresni a ládát. Kerestük, kutattuk, de hiába. Sajnos a GPS nem volt elég pontos a sziklák között. Fel alá futkoztunk a tetején, majd amikor meguntuk, lefelé kezdtünk el kutatni az ott lévő lejtőn. Sajna nem akadtunk a nyomára. Így fáradtan leértünk. Visszamászni sem volt erőnk. Az alsó ösvényen kezdtünk el visszasétálni. Csalódottan értünk a kocsihoz. Sebaj. Majd máskor...

Máskor...

Megint csak útrakeltünk a kilátó felé, hogy végre megleljük a kincset, mely első alkalommal kifogott rajtunk.  Ismét felsétáltunk a tetőre. A kilátóhoz érve hallottunk, hogy mások éppen  a ládát keresik, így megadva nekik a zavartalan keresés lehetőségét, picit pihentünk a kilátónál. Mikor végzett a másik csapat és elhagyták a terpet, mi is megkezdtük a kutatást. A mai nap mellénk állt a szerencse, és az előző csapat rejtése is segítette a találatot. A  zacskó füle picit kilógott az avar alól, így a végén már nem is kellett a GPS jelét követni. Sikerült egy tervünk. Beregisztráltuk magunkat a logbookba, majd visszafelé vettük az irányt. Immár boldogan, a láda birtoklása jelentősen befolyásolta hangulatunkat. Azt hiszem megérdemeltük... (2009.06.06 18:15)

23. GCkbhg

Padragkút után még volt kedvünk egyéb vadságokra is, igaz, hogy csak a kényelmesebb módon, így kocsival mentünk fel a Kab-hegy tetejére. Hogy valami mozgás is legyen benne, leparkoltunk a lejjebb helyezkedő rádiótorony mellett, majd onnan gyalog sétáltunk fel a kilátóhoz. 

Ottó itt is nyakába vette a világot, és körbenyargalta a terepet. Felsétáltunk a kilátóhoz, és körbenéztük a terepet. Mivel még kora tavasz volt, így nem zöldellt a táj, mint nyáron szokott. Tudtuk, hogy van itt egy láda valahol, de mivel nem készültünk, csak megközelítőleg sejtettük merre van. Volt ugyan nálunk GPS, de nem kapcsolatuk be, ment nélküle is. Regisztráltunk. Pár fotót is megejtettünk. Körbejártuk a tetőt. Hallgattuk a barlangászok felől a szél által felénk hozott karaoke-showt. Nem volt bennük X-factor abban biztos vagyok... (2009.06.06 19:20)

Sajkodi sétálgatás

21. GCSAJK 

Ezen a délelőttön Kicsi kérésére a Balaton környékére tévedtünk. Kicsinek ez maga a Riviéra. Az odaúton is azt énekelte. Ottó is énekelt, de ő a sajátját. Valami kutyaáriát adagolt nekünk finoman az úton. A kocsit a megadott hely környékén pakoltuk le. Innen indultunk el a nagy túrára. Az útvonal hosszát nézve nem is terveztünk mást a mai napra. Elkezdtünk felkapaszkodni az első pont felé. Ottó már itt elkezdte az orra után vezetni a csapatot. Persze a mászás közben nekem is sikerült a csapatot az orrá nál fogva vezetni, mert rögtön rossz irányba fordultam, és elvittem egy jó 1 km-es kitérőre. Pedig már örültünk, hogy lefelé kell tartanunk a dombról. Lefelé mégis csak kényelmesebb. Sajna csalódtunk, és újra felfelé kellett mennünk az utcákon. Aztán egyszer csak erdőbe értünk, és kapaszkodtunk egészen a csúcsig, ahol elértük a megadott koordinátákat. A láda keresése közben láttuk, hogy mások már napoznak, de jöttünkre elinalt, és hagyta, hogy nyugodtan keressük meg a kincset. 

A láda keresése hosszabbra sikerült mint terveztük. Nem hibáztunk rá előszörre, így több helyet is megnéztük, mire megleltük. Eléggé meredek a sziklafal, tényleg vigyázni kell. Meglett a palack, és vele együtt a következő koordináta is. Elindultunk a hegy ormán, majd megörvendtünk, hogy tényíleg lefelé visz az út. Az út során az erdőban haladtunk javarészt, Ottó kutya nagy örömére. Néha jobbra fel-felvillant a Belső-tó, majd később a Balaton is. Az ereszkedés során sikerült megkeresni a 2. pont palackját is. Nem volt nehéz találat. Könnyebben ment mint az első. Nem is időztünk sokat ott. Továbbhaladtunk a harmadik pont irányába. A harmadik pont hasonlóan a másodikhoz, nem okozott nagy gondot. Itt meg is pihentünk egy picit egy szendvicsre. Majd továb ba végső cél felé, mely a kincset rejti. Ez már hosszabb séta volt, de derekasan álltuk a sarat. Egy időlt korhadt fát kellett megkeresnünk a leírás szerint. Na abból volt egypár a megjelölt helyen. Ottó is lassult valamelyest, már nem kergetett meg minden mozduló falevelet, és eldobott botot. Végülis meglett maga a láda is. Gyorsan összegeztünk mindent, hogy nehogy otthon érjen a csalódás. Végül nem maradt más hátra, mint kisétálni a sziklapart peremére, és nézegetni a panorámát, mely a Balatont mutatta meg nekünk. 

Ezekután gyenge sétával elindultunk vissza a kocsihoz, mely az eddig megtett kilométerek következtében meglehetősen messzire került tőlünk. A hegyről lefelé sétálva megálltunk egy kellemes vendéglőnél az erdő közepén, egy röpke teára és sütire. Erőt merítve belőlük indultunk tovább a part felé. elhatároztuk, hogy ha már a hegy gerincén és erdő mélyén kellett elsétálnunk a ládáig, most a parton fogunk visszafelé sétálni. A part mentén értünk vissza végül a kocsihoz. Azt hiszem picit elfáradtunk. Kicsi hazafelé be is szunyált... Ottó is.... (2009.06.01 14:20)

Széki tó

20. GCSzto
 

 Közeli helyként azonosítottuk a nevezett tavat. Mivel nem okozott különösebb gondot odaugrani, nem is halogattuk sokáig. Kellemes áprilisi vasárnap délután indultunk a tóhoz. Ottó kutya vezette a csapatot, mint mindig ha Ő is jelen van a kereséskor. A kocsit a tó elejénél parkoltuk le és rögtön nekiindultunk, hogy megkerülős csellel vegyük be a ládát. Az idő szép napos volt, így felüdülés volt sétálni a sok kihagyás után. Útközben bemásztunk néhány stégre is, hogy még közelebb legyünk a tóhoz, és kilássunk a nádasból a víztükörre. Szép panoráma tárult ilyenkor elénk. 

Lassan fogytak a méterek lábunk alatt. Sok horgász volt kint és látszott hogy nem most kezdték el a napi rutint, mert már gőzölgött a bogrács mindenhol. Egész családok és baráti körök települtek ki a partra egy jó kajálásra. De jó is lenne nekünk is itt lenni valahol és sültet enni. De a mi küldetésünk valami más a mai napra. Kincset keresünk. Éppen ezért nem is álltunk meg, hanem rendületlenül törtünk előre az úton. Mikor körbeértünk ért egy kis meglepetés minket, márpedig hogy a GPS egy sűrű bozótosba vezetett minket. Sietve be is mentünk és követtük a jelet. A jel rendületlenül az erdő egy pontjára mutatott, ahol hosszabb-rövidebb keresgélés után megtaláltuk a keresett ládát. Regisztráltunk, majd regisztráltuk, hogy Ottó kullancsgyűjtésbe kezdett. Sietve elhagytuk az erdőt, és a töltésen kullancsellenőrzést tartottunk. Találtunk is párat. A rövid pihenő után folytattuk a tó megkerülését. Kellemes séta következett a tó elejéig. Ahol szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a tó mégsem megkerülhető. Az ösvényünkön keresztben egy patak vágtatott keresztül. Bátorságunk nem volt belemenni és átkelni rajta, és botorságunk sem megpróbálni. kénytelen kellett egy kis kerülővel a 8-as út mellett visszasétálnunk a kocsihoz. Eléggé elfáradtunk ezalatt a kis séta alatt, de jólesett a mászkálás. Jövünk majd máskor is... (2009.04.26 14:20)

A Macskalik

19. GCCSNG
Vasárnap délután. Ebéd utáni szieszta közben jutottunk arra a felemelő gondolatra, hogy ne punnyadjunk otthon, hanem induljunk csak kifelé a szabadba, ha már ugysincs mit csinálnunk. Átnéztük a lehetséges pontokat, amik ma szóba jöhettek, így esett a választás a Macskalikra. Neve sejtelmes. Vajon mit takarhat? Kóbor macskák búvóhelyét? Talán a hegyi cirmosok tanyáját? Nem tudhatjuk. Egyetlen esélyünk a tudás birtokba vételére, ha felkeressük, és megvizsgáljuk. Persze az expedícióhoz szükségünk van egy szakértőre is. Ebben nem volt szerencsénk, mert neves macskaszakértőnk, Hős Kutya Ottó igazoltan távol van, így nélküle kellett elindulnunk a hely felfedezésére. A parkolás a múzeumnál történt, ahonnan gyalog-galoppban vágtunk neki a hegynek. Elég meredek kapaszkodón kellett felmennünk és enyhén sáros is volt a talaj a tavaszi olvadás miatt, így igencsak vigyáznunk kellett, hogy ne csússzunk vissza néhány helyen. A tetőn már nem volt gond, szépen lehetett haladni az erdőben. Elhaladtunk egy kerítéssel körbevett liget mellett is, amit meg kellett kerülnünk, késleltetve ezáltal az érkezést.  Minden tökéletes volt egészen addig, míg egy quad-os krosszmotoros banda nem jött szembe. Ilyenkor mindig elkezd érlelődni bennem a gondolat, hogy baseball ütővel lesegítsema motorról és picit meggyőzzem, hogy jobb lenne ha otthon motorozna és nem az erdőben. De mivel nem tehetek semmit ellenük, kénytelen vagyok tűrni míg olyan messze érnek, hogy nem hallatszik a bömbölése a gépeknek.

Mire elhallgatott a zaj, el is értünk a Lik közelébe. Magát a likat nem volt nehéz megtalálni, mert elég nagy helyen süllyedt meg a talaj és képezett krátert. Óvatosan leereszkedtünk beugatni, hátha valami macska kijön onnan, de nem jártunk sikerrel. Na itt éreztük igazán a szakértő hiányát. Szerintem Ottó segitségével biztosan előcsalogattuk volna a macskákat. Visszafelé ismét elértük a kerítést, és ezen a részen egy kis fából ácsolt átjárót találtunk. Nosza bementünk, gondolva, hogy majdcsak találunk a másik végén is egyet. Nem is csalódtunk. Az ösvényt követve elértünk egy másik átjáróhoz, ahol kimásztunk és folytattuk utunkat a dombról lefelé.

A sáros úton hamar visszaértünk a kocsihoz, ahol benéztünk a múzeum udvarába a jelszó második részéért. Maga a múzeum ekkor már nem volt nyitva, így kívülről lestük meg amit lehetett. Ezekután  meglátogattuk Molnár Gábor sírját is. Ez külön érdekesség volt számomra, mert gyerekként több könyvét is olvastam, és imádtam a leírásait a dél-amerikai őserdőkről. Begyűjtöttük az utolsó részletet is, így aztán befejezendő a napot, hazafelé vettük az irányt.  (2009.04.05 18:05)

A MARS expedíció

16. GCNKTR

A hétvége egészen geocache-esre sikerült. Tegnap is voltunk, ma megint úton vagyunk. Célunk a Mars-ra szállás volt elsősorban, de odafelé még megálltunk Nagykeszinél begyűjteni egy csomagot, mielőtt felszálltunk volna. Bementünk a faluba, és megpróbáltunk valami ládához közeli helyet keresni a parkolásra. nem akartunk kocsival odamenni, mert a mai napra sétákat szerettünk volna. Sikerült a faluból kivezető egyik utca végén alkalmas helyet találni a gépjárműnek. Leparkoltunk és innen gyalogosan folytattuk a megközelítést. A pusztán keresztül csak egy mezőgazdasái út vezetett a célpont felé. Lassan a bokrok-fák takarásából elénk tárult a templomrom és környéke. Nagyon impozáns látványt nyújtott még így a maga romos állapotában is. A közepéből kinőtt fa pedig meglehetősen sokat dobott a látványon, mintegy tanúsítva a rom élelmedett korát.

A templom megkerülgetése után a láda keresésére indultunk.  A bozótosban végül Kicsi lelte meg és azonosította a jelszót is. Nekem meglehetősen nehéz lett volna bebújnom a rejtekhez. Miközben éppen regisztráltunk, már hallottuk is egy autó ajtócsapódását. Valahogy megéreztük, hogy mások is ezt a napot választották a ládázásra, és most nagy léptekkel közelednek felénk. Kicsi gyorsan visszatette a helyére a dobozt, majd megpróbált fénysebességgel kiiramodni a bozótból, ami ággal és boggal is megpróbálta visszatartani. Alig kiért, a sarkon már be is fordult a következő versenyzőpáros. Szépen az eget kémlelve és fütyörészve oldalogtunk el onnan, mint aki épp csak erre járt. Visszamentünk a romhoz egy szendvicsre, majd visszaindultunk a kocsihoz, hogy a Mars meghódítására induljunk. Kilövéshez felkészülni! 3...2...1...Kilövés.  (2009.04.04. 15:50)

17. GCBaux

Az út nem is tartott olyan sokáig a Marsig, mint gondoltuk. Leszállás után körülnézve lenyűgöző színekben tárult elénk a bolygó felszíne. Felvettük a szkafandert, és elindultunk, hogy körülnézzünk ezen a furcsa és idegen világon.

A láda meglehetősen távol rejtőzött a GPS szerint, így hosszú séta várt ránk a dombok között. A nap furcsa színekbe öltöztette a környezetet, így azt csodálva lassan, és megfontoltan közeledtünk a cél felé. Kb. 10 perc séta után el is értük azt a dombot, melyen a rejtekhelyet jelezte a műszer. Két oldalról támadtuk, meg és kiderült a láda a tetején van. Oda pedig felkapaszkodni elég meredek volt. Legyűrve a félelmünket, bevettük a dombot. A láda valóan ott rejtőzött a tetőn. Innen még szebb látávny tárult a szemünk elé. De sajnos ha tartani akartuk az időt,  nem időzhettünk sokat.  Visszafelé még egyszer megcsodáltuk a tájat, majd 3...2...1...Start. Irány a Föld...  (2009.04.04 17:52)

18. GCSbor

Persze, hogy egy landolás sosem megy simán. Mint a legtöbb ejtőernyős, mi is egy bozótosban kötöttünk ki.  Magunk mögött hagyva a leszállóegységet a bozótosba vetettük magunkat. A műszer jelzett valamit a rengeteg közepén, ezért arra vettük az irányt. A bokrok elég marasztalóak voltak a sűrű, tüskés ágaikkal, de sikeresen átverekedtük magunkat. 10 perc alatt a nyomára akadtunk annak amit kerestünk. Jelszó, regisztrálás majd távozás. Közben vettünk észre valami benszülöttek által használt helyet, ahol a talaj eléggé ki volt gyúrva, és 3 lábon valami kör alakú tárgy kapott helyet, koncentrikus körökkel megfestve. Néhány botszerű, tollasvégű valami állt ki belőle. Elképzelni sem tudom mire használhatják. Na irány vissza a gép és spuri haza... (2009.04.04 18:30)

A kupi erdő rejteke

15. GCTPt

Péntek délutáni programnak terveztük a sétát.  A kocsit rögtön az erdei út bejáratánál leparkoltuk, és innen indultunk el a koordináták felé. Az út elsőre hosszabbnak tűnt, mint képzeltük a leírás alapján, másodikra pedig már határozottan éreztük is, mikor a vége felé jártunk. Így aztán elég szép sétát kellett tennünk az erdőn keresztül a láda rejtekhelyéig. Útközben kellemes erdészházak mellett vitt el az ösvény. nagyon megfelelő hely egy hétvégi szalonnázáshoz. A mellette elterülő kis tisztáson padok, asztalok, és a gyerekeknek egy fából tákolt játszótér.

Csak a hétvégi kirándulókra, piknikezőkre várnak. Na ezek mellett húztunk el a láda keresése közben.  A házakat átvágva az erdő mélye felé mentünk, ahol is végül elértünk a hely közelébe, ahol a láda lapult. Kicsi és én is bevetettük magunkat a sűrűjébe és kerestük, mint az őrültek. Amikor már majdnem feladtuk, mert egyik fa tövében sem volt az amit kerestünk, megpróbáltunk a rejtő fejével gondolkodni, de nem ment. Ki tudja hányadik kör után véletlenül gondoltam át a dolgot, és sikerült végül a láda nyomára bukkannunk. Bejegyzés és jelszórögzítés után elindultunk visszafelé. Tudtuk mekkora séta vár ránk, ezért már előre elfáradtunk a gondolattól is. Hajrá... Azért lassan-lassan faltuk a távot. Közben megnéztük az út mentén állított emléktáblát, melyet a vadásztársaság állított egy társuk emlékére. Szépen faragott emlék az erdő szélén...Lám, az erdő sok mindent rejt.

(2009.04.03 19:34)

De azért egyszer még visszatértünk ide. Ennek pedig Ottó itta a levét.

Pápa – harmadik kör

13. GCOCD

A munka tud fárasztó lenni. Ma is így történt. Agyilag lefáradva eldöntöttem, hogy egy ládával lepem meg magam a munkahelyhez közel. Kiválasztottam a megfelelő helyet, de közben a kollegák meglátták a monitoromon a geocaching honlapot, és rögtön lecsaptak rá, hogy ők is jönnek. Újdonsült csapattagokkal a nyakamban vágtunk neki a láda felkutatásának. Bepattantunk az autóba, és elindultunk feleresni a helyet. A leírásból kikderült, hogy itt egy rendház is van a környéken. Eddig erről nem is hallottunk. Még a Pápaiak közül sem mindenki tudta. Elhaladván a lovarda mellett, mert ez is van errefelé, elértük a rendház területét. Leparkoltuk a kocsit, majd keresni kezdtük a ládát. Egy kicsit melléütöttük a koordinátát, de erre csak fél óra keresgélés után jöttünk rá, mikor már minden egyes fa és bokor tövét átnéztük sikertelenül. A megadott új koordináták persze pár száz méterrel arrébb mutattak. Elsétálva a megadott helyhez ért bennünket a meglepetés. Kiderült, hogy amit megtaláltunk, mint rendház, az tulajdonképpen idősek otthona. A rend valódi háza pedig itt állt előttünk. Először furcsállottuk is, hogy a „rendház”  nagyon hasonlított egy teljesen normális lakóépületre, de mivel annyi féle vallás, rend létezik, gondoltuk ez is valami olyan, amiről  eddig még nem hallottunk, és nem feltűnősködnek, hanem teljesen étköznapi módon élnek. Most, hogy megtaláltuk az igazit, és a koordináták is egyre közelebb mutatták a ládát, egyre bizakodóbbak lettünk. Sikerült az ösvényt is meglelnünk, melyet az előttünk erre járt kesserek hagytak. Követve a kitaposott utat és a kis nyilat a gépen megtaláltuk a rejtek környékét. Rövid keresés után a láda is meglett. Sikeresen log-oltunk, majd visszasétálva a kocsihoz elindultunk Pápára... (2009.03.31 17:07)

14. GCPAMU

Visszatérve a városba, ahol a kocsimat hagytam, jött az ötlet, hogy még gyerek az idő, keressük meg Pápához köthető utolsó ládánkat, egy multit, mely végigvezet a városon. 3 vitruális pontot kell felkeresni. Sikeresen parkoltam a főtéren, és innen indultam a pápai sétára. A pontok relatív messze voltak egymástól, de nem tántorított el ez sem. A pontokat a megadott sorrendben sikerült begyűjtenem, és miközben szépen esteledett kerültem közelebb a ládához. A park nagyon szép, de sajnos ezt mások is így gondolhatták, mert mindenki a parkban sétált. Persze a láda a park egy pontján van elhelyezve, amit ilyenesetben megközeliteni észrevétlenül nagyon nehéz. Sokáig vártam a megfelelő pillanatra, és ekkor ért a meglepetés. Beugorván a bokorba egy 9.8-as cukaharával, nem találtam mást, csak 1 törött dobozt, és egy-két árulkodó nyomot, hogy kirabolták. Így sajnos a jelszót sem sikerült teljes egészében megszereznem. Azonnal küldtem egy SMS-t a tulajnak, aki megköszönte, és megadta a jelszó hiányzó darabját is. Így a találat érvényes lett. Kocsiba ültem és hazaindultam. Kicsi már biztosan végzett... (2009.03.31 18:18)

Kul-Túra

11. GCRADN
Hétvégi kirándulás gyanánt egy kis kulturális művelődést szemeltem ki erre a napra. Itthon voltam Győrben, így most Kicsi és Ottó nem tartottak velem. Az idő kellemesen tavaszias volt, így a választott abdai kör nem tűnt különösebben nehéznek. Gyorsan megérkeztem Abda határában lévő emlékhelyhez, ahol Radnóti Miklós lelte halálát. A történetét mindenki ismeri, így nem írom le sokadszorra.

Az emlékmű rendben tartott, virágokkal díszített. Látni, hogy időről időre valaki gondját viseli. A rejtés nem is annyira a kalandról és keresésről, mint inkább a megemlékezésről szól. Maga a  sír már egy picit beljebb a töltés mentén található. Szép síremlék látható ezen a helyen. És persze padok a pihenni/emlékezni vágyóknak. Rövid elmélkedés után megkeresem az itt elrejtett 2. részletet, majd hagyom pihenni és továbbállok. A láda nincs messze ettől a helytől, így a keresés sem tart tovább 5 percnél. Most már mind a három részlet megvan. Nyugodjon békében! (2009.03.21 13:42)

12. GCHIDF

Az emlékmű után egy másik közeli ládát kerestem meg. Ez sem a nehézségről szólt, hanem hasonlóan az előző ládához, inkább kulturális jellegű. A hídfőnél található rögtön 1 emlékmű, Rákóczi emlékére. Továbbhaladva a kápolnához jutottam, ahol a leírás szerint a láda található. Kellemes hely, és a láda is könnyen megvan. ez egy könnyű nap. Volt. (2009.03.21 17:07)