Bakonyi barangolások

Csurgó-kút

Az a láda régóta mumusként szerepelt a listánkban. Megpróbáltuk már kétszer is megszerezni, de valahogy eddig ezt sosem sikerült véghezvinni. Hol az áradás, hol a hó miatt nem voltunk sikeresek. A mai napon viszont éreztük, hogy meglesz. Vagy addig ott leszünk, míg meg nem lesz, vagy soha többet nem jövünk ide.  A keresés megszervezése már rutinnak volt mondható az előző akcióink kapcsán. Az autót az utolsó házaknál tettük le és onnan gyalogosan folytattuk az utat. Ottó imádta a szabadságot, úgy gondolta itt minden bokor, fa és nagyobb fűcsomó egészen neki van kitalálva, így sorra oda is állt felemelet lábbal mindegyikhez. Ha már nem jött semmi akkor is a becsület úgy kívánta. Kellemes erdei séta következett először egy eléggé széles erdei úton, majd később a fák közé vezetett oldalágon folytatva már sűrűbb, inkább csak gyalogosan járt ösvényen jártunk. Lereszkedve a dombon az ösvény végénél várt minket a vízesés és a patak. Picit játszottunk Ottóval is a vízben, dobáltunk neki botot. Nem nagyon akarta kimenteni az ismertlen patakból. Ezután elsétáltunk a láda rejtekhelye felé. Itt alaapos kutatásba kezdtünk. Megnéztünk mind fát és bokrot, földtúrást és üreget harminc méteres körzetben. Sajnos nem talátuk. Ottó is lelkesen segített, túrta a földet. Jó fél óra keresés után feladni készültünk, azzal a rossz érzéssel, hogy ez nincs is meg ez a láda. Utoljára még adtam egy esélyt és ledobtam cipőt és zoknit, és bevetettem magam a patakba. Eléggé hideg volt a patak mivel az idő esős volt az elmúl napokban. Egyszóval ázott és fázott a lábam. Térdig patakban, könyékig iszapban túrva, Ottóval a hátamban, aki közben mégiscsak bejött a vízbe, sikerült megtalálnom.

Azt hiszem nagyon megkönnyebbültünk mikor a kezemben éreztem a ládát. Elég sok erőnkbe került, hogy meglegyen. Az biztos, hogy egyik legjobb és legnehezebben megtalált rejtések egyike. A regisztrálás után még visszarejtettem, majd lefagyott lábbal zoknit vettem, cipőt és indultunk a kocsifelé. Az út innen már eseménytelen volt, Ottó kergeségeit leszámítva, hogy ő éppen nagy őzvadásznak hitte magát és folyton el akart csatangolni. A kocsi még a helyén volt mikor odaértünk, és indultunk is tovább a következő forrás felé... (2010.08.24 12:00)

Magyar forrás

A Csurgó-kúti sikerünk felszította bennünk a lelkesedést egy további láda megszerzésére, így Farkasgyepüt elhagyva tovább indultunk Németbányára. A falu kellemes, csendes, amolyan tipikus zsákfalusi képet mutat. Senki az utcán, csak az udvarokból hallatszik a kutyák csaholása, ahogy elhaladunk a portájuk előtt. A kocsit a rejtő által megadott „Üvegtigris” nevű „kúltúrális” központ melletti parkolóban hagytuk. Innen gyalogosan terveztük a láda megközelítését. Ottó az autóból kiugorva rögtön tudtára adta a környéknek, hogy ő bizony itt van. Ezt persze a helyi kutyák nem hagyhatták válasz nélkül, így totális kavalkád alakult ki a környéken. Ottó azt is felfedezte, hogy patak van a környéken ami további játékokra ad lehetőséget. Bele is vágtatott és büszkén lefegyelt és sétált, vagy épp a kettőt együtt. Az útvonal elvezetett egy kis emelkedős faluszéli földúton a házak mögötti mezőkre. A mezőn átvágva folytatta az ösvény a kanyargást egészen a nevezett forrásig. Csendesen baktattunk rajta, míg el nem értük a célt. Itt egy csendesen csordogáló vízforrás látható, egy pici pihenőhellyel kialakítva. Megkerestük a ládát, ami nem volt nehéz, majd picit pihentünk és visszafelé vettük az irányt. Ma elég sokat sétáltunk, így már éreztük a lábunkat a nap végére. Kicsi még pózolt egyet a nap végén, mint Supergirl. Le is fotóztam amint éppen rágja egy dino. A kocsiban aztán Ottó elaludt, Kicsi csak hátradőlt, én pedig hazavezettem.  (2010.08.24 13:50) 

A bohinj-tó (Szlovénia)

95. Bohinj-tó (GCBHNJ)

Hurrá nyaralunk. 2010-es nyaralásunk ad-hoc jelleggel Szlovéniába szerveztük. Szokásos sátorozós, ahol ér az este ottalvós módon indultunk neki. Ilyen módon jutottunk el Bohinj-ba is. A szállás egy kellemes kempingben volt, innen indultunk felfedezőutakra. A sátor felállítása után nem is vártunk sokat, be is siettünk a városkába körülnézni. A tó nagyon vonzott minket, rövid kocsikázás után találtunk egy parkolót, nem messze a parttól, és még ingyen is volt. El is indultunk egy kellemes sétára a partján. Kicsi még a vízbe is bemerészkedett. Ott tapicskolt a tóban, mint a vízicsibe. Persze fürdés nem volt, mert nem készültünk rá és amúgy is hidegnek itéltük a vizet a hosszas benttartózkodáshoz. Naplementés sétánk volt tovább a parton. Láttunk siklóernyős csapatot akik éppen leszálltak, láttunk hátizsákban cipelt kutyát, láttunk csónakázó, fürdőző és sétáló embereket. Nagyon sokszínűnek tűnt és nyugodtnak a hely. A parton sétáltunk tovább cétudatosan a láda felé. Az ösvény a parton futott és kellemesen kanyarogva követte annak vonalát. Áthaladtunk egy kis fahídon és egyre közelebb kerültünk a ládához. Maga rejtés nem volt nagyon nehéz, könnyen megtaláltuk és regisztráltuk ittjártunkkat. A logolás után visszaindultunk a parton, és kellemesen elfáradva értünk vissza a kocsihoz. A kempingben nem is volt máshoz erőnk, csak megkajáltunk, tudoltunk és már aludtunk is. (2010.08.20 18:50)

Könnyű találatok erre-arra

93. Mindentudás Egyeteme (Gcmepl)

Ez a találat igazából nem okozott gondot. Nettalálat, hiszen a jelszóért egy előadást kellett megnézni a Mindentudás Egyeteme keretében, amely a Globális helymeghatározásról szólt. Nem láttuk ugyan élőben, de az internetnek köszönhetően a felvétel elérhető és megtekinthető bármikor. Így kaptunk az alkalmon, és megnéztük. Az előadás érdekes volt, és sokmindent elárult a technika ezen dolgairól.  A stáblista végén meg is találtuk a jelszót, és ennek birtokában egy újabb „láda” birtokosai lettünk. Hiába, a geocaching a tv elől is megy nekünk... (2010.08.18 09:08)

94. Gyarmati présházsor (GCGYPS)

A gyarmati sétá egy hazafelé úton ejtettük meg. A főútról lefordulva hamar elértük a nevezett utcát. Kétoldalt egyre-másra találhatók a különféle méretű és stílusú présházak. Vannak tetszetős régi stílusúak és vannak újszerű, számunkra picit nem odaillők is, és persze vannak az ebbe kettőbe nem sorolható, egyéb épületek is. A murvás út hosszan vezet ezek között a házak között, mögöttük látszanak a hosszú szőlőültetvények is. Kellemes csendes helynek tűnik.

Az út végén már erdő található, ami még kellemesebbé teszi azt a környéket. Itt elkanyarodott az út, és visszaindul a falu felé, le a dombról. Ezen az úton rejtőzik a láda. Keresése nem okozott gondot, beregisztrálás után még visszanéztünk a házakra, majd indultunk a rövid kitérő után tovább hazafelé. (2010.08.18 11:25)

Balaton felvidékén újra és újra...

90. Tapolca, Malomtó (GCTPLC)

A tapolcai medencében helyezkedik el meglepő módon Tapolca, a  mai napi csellengésünk tervezett állomása. A leginkább a tavasbarlangról ismert kisvárost szép napos időben sikerült célpontul választani. Szokásunkhoz híven kocsival érkeztünk ide, majd felvértezve magunkat mindenféle ördögi eszközökkel indultunk városi sétánkra. Első alkalommal voltam Tapolcán, így érdeklődve figyeltem a település központi részén található hangulatos részt. A tó, a patak, a hidak, a látogatók így együttesen kellemes képet adtak az itteni életről. Mi is bevetődtünk közéjük. Elvegyültünk. Sétálgatva a patak meder szélén igyekeztünk a pont felé, amit a gép mutatott. A mederben éppen egy bácsi hónaljig érő gumigatyában valami növényeket telepített a víz aljára. Én eddig azt hittem maguktól nőttek oda. Ez a jó a kirándulásokban, csomó mindent láthat az ember. Mint például azt a szobrot is melyet a jelzéssel ellátott helyen találtunk meg. A játék nélkül nem biztos, hogy megálltam volna megnézni. A jelszót megszereztük, és biztos helyre tettük hazáig. (2010.08.14 11:25)

91. Tapolcai séta. (GCTASE)

A Tapolcát bemutató multi láda volt a következő rejtés amit meg szerettünk volna szerezni. Elhatározásunk szerint a pontokat szépen sorban gyűjtöttük be.  Na ez borult fel elsőként. Ugyanis ha már közelében voltunk egy pontnak, akkor gondoltuk begyűjtjük. Csakhogy én szerencsétlenül félreolvastam a leírást és rossz instrukciót adtam Kicsinek, meg persze magamnak is. Kerestük-kerestük lelkesen ahogy illik, de csak nem találtuk meg.  Abban a kis átjáróban megnéztünk mindent, ahol a kütyü jelezte. Úgy húsz perccel később ellenőriztem még egyszer a leírást és akkor jöttem rá, hogy nem a jó dolgot keressük. Nosza korrigáltam, így a pont meg is lett pár percen belül. Elsétáltunk a siker után egy kis ünneplésre és kerestünk egy éttermet, ahol ebédelhetünk. Találtunk egy helyet a tó partján, és vártuk a pincért. Valahogy nem akarózott nekik észrevenni minket, ezért szépen felálltunk és elsétáltunk másfelé. A másik helyen pár utcával feljebb ismét próbáltunk kaját szerezni, sikerrel. Kényelmesen megebédeltünk, majd elsétáltunk pontokat összeszedni. Megszámoltuk a zászlórudakat a tavas barlangnál. Elsétáltunk a Marton szülőházig. Itt született Marton László szobrász, akinek több híres szobra is megtekinthető Tapolcán, talán legismertebb a királylányka, ami később egy pont is volt a belvárosban. A háznál megkerestük a mikroládát, majd visszamentünk a szoborhoz. Mire minden pontot összeszedtünk kellemeset sétáltunk Tapolcán. Nem is olyan csúnya ez a kisváros. (2010.08.14 14:10)

92. Badacsonyi túra (GCBADA)

A városi ládákat követően terveztük megszerezni ezt a szabadtéri ládát. Az autóval addig mentünk ameddig csak engedték. A legfelső parkolóban tettük le, szerencsére még volt hely. Persze fizetős volt. Felvettük a túrázós cipőket, és innen gyalog folytattuk felfelé az utunkat. Nem kellett sokat mászni az első platóig, ahol meg is pihentünk egy picit, gyönyörködve a tájban. A Balatonra szép rálátásunk volt A hegy aljából. Reméltük lesz ez még szebb is ha már felértünk a tetejére. Található itt fent a Rózsakő is, ami egy kis érdekességet is nyújt a látogatóknak.  Itt fent található a multiláda első pontja is, ami is volt  nem messze, így meg is kerestük. Egy másik kessercsapat is éppen ott tevékenykedett. Megszereztük a jelszórészletet, majd délnyugat felé elindultunk a gyalogösvényen a második pont irányába ami a Bújdosók lépcsőjénél volt található. A lépcsőig kellemes, Balaton felé nyitott úton sétáltunk. A víztükör csillogott a távolban, ami szép volt, míg a meleg ami a nyílt terepen ért minket inkább izzasztó. Szóval folyt rólunk a víz. Az ösvényen elsétáltunk egy szépen rendben tartott porta mellett. Irigykedve néztük, mennyire jó, mennyire nyugodt  helyen van. Úgy további száz méter után befordultunk az erdőbe és az árnyékban már picit kellemesebb volt sétálni. A lépcső tövében megkerestük a ládát, és begyűjtöttük. Felnézve láttuk ugyan, hogy hosszan fut a lépcsősor, de amikor tüdőnket kiköpve még csak a felénél tartottunk, akkor tudatosult bennünk, hogy talán nem vagyunk elég edzettek egy ilyen mászáshoz. Ami vizünk volt az szinte mind kifogyott mire felverekedtük magunkat a lépcsősor tetejére. Nem is számoltuk hányszor álltunk meg pihenni, de a végösszeg biztosan nem mutatható meg a két kéz ujjain. Felérve mérhetetlen öröm szállt meg bennünket, hogy túléltük. A következő pont itt volt a közelünkben. Egy kisebb kilátónál kellett megkeresni a ládát. Begyűjtöttük ezt is, és leültünk pihenni és elmajszolni egy cerbona szeletet, hogy valamicske energiát visszanyerjünk. Röpke 10 perc múlva megpróbálkoztunk az indulással. Eleinte nehezen ment újra munkára fogni az izmokat, de aztán mikor bemelegedtek már nem volt probléma. Az ösvény az erdőn keresztül vezetett a Ranolder-kereszthez. A kereszt lentről is látszik, ha  a Balaton felől nézünk fel ide. Most ott álltunk a tövében, gyönyörű látképpel a Balatonről. 

Pihenésre adtuk a dolgot, leültünk a kis lépcső felső fokára, ahol szerencsére már árnyék volt. Pár perc pihenés után én elindultam megkeresni a ládát, ami kalandosra sikerült. A láda kereszt alatti meredek sziklafal egyik üregében volt elrejtve. A mászás nehézkes volt és figyelnem kellett minden lépésre, de a kitartás végül is sikerrel zárult, mert megtaláltam és leadtam a dróton Kicsinek feljegyzésre. Ezek után még elidőztünk a padon pár percet, hogy kifújjuk magunkat. Hajrá a következő pont. Ehhez át kellett keresztben vágnunk a hegy tetején lévő erdőn. A séta nem volt megerőltető, de a lépcsők után alig maradt erőnk a legkisebb emelkedőre is. Vonszolva magunkat, de elértünk az ösvényen a célig, a Kisfaludy kilátóig. Itt megosztottuk erőinket, én elmentem ládát keresni, Kicsi pedig felmászott a kilátóba, és megnézte mit is lehet kilátni. Aztán közölte, hogy semmit. A fák már jóval magasabbak, mint a kilátó. Szóval nem érdemes felmenni. Én közben megtaláltam a ládát, és megszereztem a soron következő mozaikot. Ezek után egy köves ösvényen kellett óvatosan lemásznunk a hegyről. Az ereszkedést nehezítette, hogy a meder amiben az ösvény lefelé vezetett, vastagon volt borítva kövekkel, amelyek nedvesek voltak a párától. Mivel ide nem sütött be a nap, ez a nedvesség eléggé csúszóssá tette az utat lefelé. Egyszóval résen kellett lennünk. Sikeresen, mindenféle nagyobb esésektől mentesen értünk le a helyig, ahol a GPS jelezte a ládikát. Ez gyors találat volt, szerencsére nem kellett olyan sokat keresnünk. Ezek után az utolsó multiponthoz indultunk, ami kb. ezer méterrel előttünk, a Klastrom-kútnál volt található. Ez egy kis forrás, ahol sikerült kimerülőben lévő ivóvíz készletünket feltölteni. A leírás alapján egy kő alatt van a láda, de amint körbenéztünk, kő volt itt mindenhol. Sajna a GPS sem volt pontos a sziklák között az erdő mélyén, így csak magunkra hagyatkozhattunk. Sokat kellett keresni, már majdnem feladtuk, de végül meglett. Nagyon megkönnyebbültünk, hogy nem a végén bukunk el. Innen már csak a kocsihoz kellett visszasétálni. Ez pedig még legalább két kilométer erdei út volt. A kigyúrt ösvényt követve rögtön eltévedtünk az első kanyarnál. Rossz utat választottam, de ez csak százötven méter megtétele után derült ki, mikor a GPS-re néztem. ez nem tűnik soknak, de a nap végére elfáradtunk már és a visszaút az emelkedőn nem volt már olyan egyszerű és könnyed séta. Megembereltük magunkat és nekivágtunk, most már a helyes úton haladva. Kicsi nagyon kezdett kimerülni. Ezt abból is láttam, hogy betette az mp3 lejátszó füldugóját, hogy zenéből merítsen erőt. Az autó látványa nyugtatott meg igazán minket. Beültünk és pihentünk. Hazáig csendben telt az  út... (2010.08.14 17:00)

Pápa és környéke

88. Mezőlaki tavak (GCMezT)

Munka után jólesik a pihenés gondolattal üldögéltünk M. Lackó kollégámmal az irodában, mígnem megfogant bennünk az ötlet, hogy úgyis érdeklődik a geocaching után, és nekem meg pont van itt egy láda a közelben amit még nem látogattam meg, csatlakozik hozzám és megnézzük. Így is tettünk, és munka leteltével kocsiba vágódtunk és elindultunk a közelben lévő tavak irányába. Gyorsan odaértünk a leágazóhoz, az úton viszont már lassan tudtam csak haladni, mert eléggé hepehupás volt. Azért sikerült eljutni a láda közelébe. Leparkoltam az út szélén, és a GPS szerint kb. 30 méterre voltam a ládától. Ez ám a drive-in. Odasétáltunk, és lőn szerencsénk ott is  volt. Igaz az ösvény is ki volt gyúrva a láda felé. Néha csodálkozom, hogy nem találják meg a ládákat avatatlanok csak a kigyúrt ösvényt követve. Regisztráltam, majd visszaindultunk Pápa felé. (2010.08.08.13 17:20)

89. Kékfestő-Pápa (GCKEKM)

A tavak után megcéloztuk a városban lévő új ládát, mely Kékfestő néven vált ismertté és elérhetővé a kesserek számára.  A láda a Kékfestő múzeumot hivatott bemutatni. A mi utunk egyből a pótjelszó felé vezetett, lévén, hogy későn érkeztünk, mikor már a nyitva tartás szerint zárt volt a múzeum. A pótjelszó hála istennek meglett, de egy gondnok bácsi észrevett bennünket és rögtön tudta, hogy kesserek vagyunk. Be is hívott, hogy nézzünk körül nyugodtan és keressük meg az igazi ládát is. Az igazi láda is nagyon ötletes, és nagyon szép. Érdemes időt és kevés pénzt áldozni. (2010.08.13 18:10)

OKT a Balaton-felvidéken 2. rész

83. Rezi vár (GCREZI)

OKT-s nagytúrám második részének első állomás volt ez a vár. Zalaszántóról ismét a falu vége felé indultam el, de azután nem fordultam le a Sztupa felé, hanem egyenesen a szembe lévő szép, zöld hegyoldalnak vettem az irányt. Egy ideig az aszfaltos úton haladtam, majd befordultam az erdei útra a jelzett részen, és megkezdtem a mászást a tető és az ott lévő vár felé. Az elején még enyhe emelkedő nem viselt meg, de később kb.  45 fokosra váltott, amin már a nehéz zsákkal a hátamon csak lépesben tudtam haladni. Sokszor megálltam, hogy levegőhöz jussak, közben nézegettem a fákat bogarakat, de érdekesek lettek hirtelen, mikor nincs levegőm.  Lassan-lassan, de feljutottam a tetőre, ahol azután már egy közel vízszintes utakon sétáltam el a várig. A vár a szirt peremére épült, szép kilátást biztosítva a környékre.

Lévén felhős, esős idő ismét, ami elkísért előző utamon is, most sem volt teljesen távol, az ég beborult mire felértem a várhoz, és szitálni kezdett az eső. Behúzódtam egy esővédett pihenőbe, megettem egy csokit, majd elindultam ládavadászatra. Senki nem járt  környéken, így nem is kellett sokat óvatoskodnom. A rejtés egyszerű és könnyen megtalálható volt. Sikeresen beírtam ottjártamat a füzetbe, majd lassan továbbhaladtam a túrán. Az eső pedig elkezdett szemerkélni... (2010.08.09 10:00)

84. Egregyi templom (GCegrk)

A rezi vártól indulva az út szerencsére lefelé vitt az út elég hosszan, így az esőtől eltekintve könnyen haladtam. Az erdő csendes volt , csak az esőcseppek kopogása hallatszott a leveleken. Ilyen kellemes csendben sikerült teljesen a gondolataimba merülve gyalogolni. Az embernek jó néha kikapcsolni az agyát, és ez most jól is jött nekem a sok hétköznapi gond után. Lassan bandukolva ereszkedtem le és értem el Rezit. A falu kicsit régies, álmos képet mutatott így esőben. a  kocsmában pihentem meg, és ittam egy forró teát, hogy picit átmelegedjek. Megettem egy szendvicset, majd továbbindultam a Gyöngyösi csárda felé. Rövid séta után oda is értem és megláttam a betyárok hírhedt törzshelyét a gyöngyösi csárdát. A betyársírokat és a csárdát érdemes megnézni, ha időben van az ember, akkor ebédelni is lehet. Én fel voltam szerelve kajával, így nem éltem a lehetőséggel, Innen eléggé vargabetűs úton erdőn mezőn keresztül kell felgyalogolni Egrenybe. Egrenyi látnivalóként jegyzik a templomot, mely 13-14. században már állt román stílusú kistemplomként. Szerencsére nyitva volt , így be tudtam lesni a nemes egyszerűséggel megalkotott belső részébe. Érdekes, hogy akkoriban mennyire egyszerű templommal beérték az emberek. Ma inkább a díszeset kedvelik, nekem személy szerint az első verzió jobban tetszik. Gyorsan a ládát is megszereztem, majd magam mögött hagyva az épületet, elindultam Hévíz felé... (2010.08.09 14:15)

85. Hévizi úszás (GCHevu)

Hévíz a fürdőhelyről ismert leginkább. Mind az OKT, mind pedig a geocaching ide hozott. A fürdő környéke éppen felújításon megy át, így sok a lezárt, felbontott szakasz, de jó látni, hogy legalább tesznek valamit a helyért. Rengeteg ember sétál fel-alá, nézegetnek kirakatot vagy éppen a fürdőben töltik a szabadidejüket. Mire ide érek a nap is kisüt. Az idő kezd fülledt és párás lenni. A láda pediglen bent helyezkedik el a fürdő területén. Nosza össze kéne szedni.

Lassan sétálok végig a környéken és lesek be ahol lehet, mivel nem akarok belépőt fizetni a pontok miatt. A túra feszített tempója miatt nem érek rá pancsolni, de mivel itt járok gondoltam begyűjtöm a pontot. Sorban haladok, de sajna rá kell jöjjek, hogy egy pont hiányzik, ezért feladom, és kérem az elfogadást. Ez sajna megesik... (2010.08.09 15:15)

86. Hévízi csobbanás (GCHevi)

Ez a láda nincs is messzi a másiktól. Végigsétáltam a tó partján körbe, míg el nem jutottam a láda közelébe. Az erdő is meglehetősen hangulatos a nyüzsgő „city” után a kihalt erdő. Ezt az előnyét mások is felfedezték, látva a varázstekercs szalagok maradványait. Ennél többet nem is szeretnék mondani. Hévíz összességében tetszett, tipikus turistákra épülő fürdő. Hajrá Magyarország, mert fürödni kell... (2010.08.09 15:35)

87. Margit-kilátó (GCMaKi)

Hévíz után a Margit-kilátó felé vettem az irányt.  Kiérve a fák közül, mér látszott is az építmény a domb tetején a távolban. Addig ugyan még volt pár kilométerem, és ez a forgalmas úton, mert bicikli vagy gyalogos ösvény persze Magyarországon ritka, eléggé nagy óvatosságot igényelt. A forgalom sűrű volt, és mindenki igyekezett a dolgára, alig-alig vették észre, hogy az út szélén sétálok. Nem volt veszélytelen mutatvány. Cseszegtomajra átérve már jobb volt a dolog, mert nem járt annyi autó. Az aszfaltos úton lassan emelekedtem fel a kilátó mellé. A láda jelszó a torony egy jellegzetessége volt, amit meg kellett számolni. Eddig minden kilátóm útközben ingyenes volt, persze ez, mivel turista-paradicsomhoz közel van, fizetős. Én nem akartam fizetni egy vasat sem, így megszámoltam amit kellett, majd kiláttam a kilátó aljából. Így is jó rálátásom volt a környékre. Mikor kinézegettem magam, elindultam a még öt kilométerre lévő kocsi felé. Az út fárasztó volt a tűző napon. A lábam az egész napos gyalogolásban elfáradt, és kezdett húzódni. Nagyon megköszöntem a felettünk lakónak, mikor elértem a kocsit. Megkönnyebbülten vettem le a zsákot a hátamról, cseréltem le csuromvíz pólóm és befülledt cipőm. Pihentem vagy 10 percet, majd irány haza, ahol Kicsi és Ottó már vártak...(2010.08.09 16:25) 

OKT a Balaton-felvidéken

79. Sztupa (GCSZTU)

Kéktúrás hétvégét szerveztem magamnak, nem kevesebb, mint 45 km gyalogolással. Kicsi nem kísérhetett el, mert ő még dolgozott ezen a napon. Én a lehetőséget kihasználva egy hosszabb szakasz megtételére készültem, megfűszerezve egy kis ládázással. A túra meglehetősen jól kezdődött. Sümegig még hajnalban lejutottam kocsival, majd az állomáson hagyva az autót, busszal utaztam le Zalaszántóig. Az idő rosszalkodott picit, felhős volt az ég, előre jelezvén az eső lehetőségét. a buszmegálló után a pecsétet szereztem meg a helyi kocsmában az OKT-s füzetbe, majd indultam ki a faluból, fel a csúcs felé. Sokan nem voltak az utcákon, akik voltak azok is inkább a kocsma felé igyekeztek. A falu szélén haladtam tovább, míg ki nem értem a helységről, és az út elkezdett meredeken emelkedni. Tüdőmet kiköpve egy erdőben értem fel a tetőre, ahol nem messze tőlem jobbra ott virított a Sztupa. Az építmény első látásra szép volt, másodikra picit szebb. Érdekesen építmény, melyet a dalai láma szentelt fel. Körbe lehet járni több szinten, amit én meg is tettem. Persze nem annyiszor, mint ahányszor a buddhistáknak kell. Nem volt senki az érkeztemkor, így teljesen nyugodtan nézelődhettem. A láda felkutatása ezután kezdődött. A GPS alapján gyorsan meglett. Nem is volt nehéz a találat, de az idő ennek annyira nem örülhetett, mert lassan elkezdett esni az eső. A sztupától tovább gyalogolva már vígan esett a nyakamba az égi áldás... (2010.08.06 09:30)

80. Tátika (GCTAT)

Az úton lefelé haladva a Sztupától, az eső szigorúan esett. Szerencsére volt esőkabátom, így aztán csak a cipőm ázott rendületlen. Szerencsére az útvonal kellően járt volt, így nem kellett nyakig érő vizes fűben gyalogolnom. A várhoz felkapaszkodni nem volt kellemes dolog esőben. Szerencsére hegynek fel félúton elállt. Az út többi részén a várig már könnyebb volt. Útközben megejtettem a ládát az egyik sárfalnál. Azért mondom, ezt, mert az eső matt alig tudtam felmászni, és ügyelnem kellett, hogy ne csússzak le. Persze fent azért érdekes volt látni a közelben a fejem felett elhúzó felhőket. Olyan sűrű párás, ködös időben sikerült felérnem, hogy nem láttam a tájból semmit. Rövid pihenést kezdtem el a padon egy szendviccsel párban, de be kellett rohanjak a vár menedékébe, még szerencse, hogy van ilyen, mert elkezdett szakadni az eső pillanatok alatt. A vár menedékében, ami leginkább egy pincéhez volt hasonló, töltöttem el kb. tíz percet, várva, hogy alábbhagyjon az eső. Amikor picit csendesedett, elindultam lefelé a várból. (2010.08.06 11:25)

81. Sarvaly (GCSARX)

A vártól lefelé ért az igazi meglepetés. Az útvonal bevitt a sűrűbe. Az út enyhén járatlan volt a sűrű aljnövényzettől, ami éppen csurom vizes volt, fentről meg a fákról hullott rám az eső. Teljesen szétázva kerestem az utat lefelé, amely nem volt felfestve, vagy az idő megette őket, nem tudom. A lényeg, hogy át kellett verekednem magam a végetérni nem akaró sűrű növényzeten. Nem is maradt száraz hely rajtam, mire leértem. A hegy aljában már kiértem egy aszfaltos útra, melyen könnyebb volt a haladás. Az eső csak nem akart alábbhagyni, nem erősen, de esett. Az a szitáló fajta, amit annyira nem szeretnek az emberek. Az úton haladva értem el a következő ládához, mely Sarvaly közelében van, és egészen egy úgynevezett Ördögigafához kellett mennem. Ez egy hatalmas fa, mely legalább sok éves. Hogy mennyi azt nem tudom, de meglehetősen terebélyes. Ennek közelében sikerült meglelnem a ládát. Nagyon okos rejtés. Szerencsére ráéreztem a rejtés helyére ezért nem tartott sokáig regisztrálni. Visszarejtettem  helyére, majd folytattam  az utam a következő pont felé. (2010.08.06 13:30)

82. Sümegi vár (GCSMGV)

A túra vége felé érkeztem el a sümegi vár aljába, ahol várt a mai túra utolsó ládája, valahol a vár oldalában. A lábam térdig kopott, és már eléggé elfáradtam mire ide értem, de legalább az eső elállt, és kezdtem megszáradni. Reméltem nem fáztam meg. A vár egyre közelebb jött, vagy én mentem arrafelé, már nem is emlékszem, de egyszer csak ott álltam a vár tövében. A vár a 13. sz. közepén épült, majd bővítették tovább és tovább, míg az egyik legismertebb várunkká vált a történelem során. Szerencsére ma is folyamatos gondozás alatt áll, ezért állapota nagyon jó és látogatható a turisták által. Lovagi játékokat is rendszeresen rendeznek a várban. Ottjártamkor is éppen harcoltak a lovagok. Persze nem láttam semmit sem belőlük, mert a nem fizető vendégek szeme elől szép magas palánkok takarják el őket. A láda a vára felvezető egyetlen út mellett található. Mivel tömve volt turistákkal a vidék, nehezen tudtam észrevétlenül felmászni és megszerezni. De azért sikerült. Gyors regisztrálás, és óvatos visszarejtés, majd indulás a kocsihoz. (2010.08.06 15:25)

Balaton felvidékén ismét

76. Papsoka templomrom (GCPaps)

Maradván Kicsi által kedvelt helyeknél a Balaton felvidék még mindig rejtegetett számunkra ismeretlen ládákat. Sokat nem is gondolkodtunk merre menjünk. Kikerestem egypár egymáshoz közeli ládát. Az idő kegyes volt, mert napsütötte időnk volt. Majdnem kánikula. Az autós úton nem is történt semmi érdekes, kivéve, hogy Ottó ismét eladta a járművet míg odaértünk. Szegény nagyon izgul, hogy hova is visszük.

A templomhoz keskeny kocsiút vitt fel. Nem nagyon erőltettük a drive-in-t mégis majdnem az lett belőle. Az út szélén, mintegy száz méterre a romtól parkoltam le, majd innen sétálva menünk fel a tetőre a rom tövébe. A falak még állnak, és az alap is szépen ki van rakva, hogy is nézett ki amikor még ép volt.

A templom szintén 13. századi eredettel rendelkezik, mint a legtöbb templomunk. Bár itt azért erőteljes javítás is látható szép vörös téglából. Ez annyira nem passzolt a képbe, de gondolom szükséges volt az állagmegóvás érdekében. Ottó gyorsan körbefutkozott, mi a Balaton felé tekintgettünk. Körbejártuk és meglestük minden oldalról az épületet. Más érdekességek nem lévén indultunk is tovább. (2010.07.31 10:30)

77. Lóczy-barlang (GCLOCZ)

A barlangról annyit kell tudni, hogy egy pici, véletlenül megtalált mészkőben keletkezett üreg. A 19.sz-ban fedezték fel, de csak 1930-as években került feltárásra. Látogatható, mi azonban nem mentünk be, mert éppen akkor nem éreztünk ingerenciát egy barlangi túrára. Bővebben a linken olvashattok róla. A barlanghoz sétálva láttuk amint egy csoport eltűnik a bejáratban, mi pedig ezt a kis csendet kihasználva másztunk fel a dombra a bejárat fölött. Látszott, hogy sokan mászkálnak erre, mert az ösvények eléggé ki vannak már járva. A ládát sikeresen meg is találtuk, nem is telt sok időbe. Bár jól be kellett másznom a bokrok közé. Amint átverekedtem magam a sűrűn, és elértem a ládához, láttam meg, hogy lett volna rövidebb út is, de mivel a cél elértem minden gond nélkül, nem okozott nagy gondot a tudat. Kicsi közben a terepet, és főleg a Balatont figyelte. Ottó a sűrűben segítkezett. Ezután nézelődtünk még egy kicsit a Balaton felé, mert volt egy kis rés a fák lombjai között, ahol ráláttunk a tóra. Picit pihentünk és ittunk, majd célba vettük a következő pontot, ami picit magasabban helyezkedett el, mint mostani helyzetünk. (2010. 07.31 11:15)

78. European IMC No. 1 P-H-Balaton (GCIMPC)

Mint említettem a következő ládánk picit magasabban volt. Már a neve is okozott némi fejtörést, de nem adtuk fel a név láttán. A sétában az a jó, hogy az embernek szinte mindig útjába esik egy domb, amit meg kell mászni, hogy elérje a célját. A mi ládánkhoz is egy ilyen út vezetett. Alig nekivágtunk a barlang fölül, máris emelkedésbe kezdett és nem is akarta abbahagyni. Az út az erdőben vezetett felfelé, és úgy látszott nem is akar véget érni. Többször is megálltunk levegőt vételezni, talán csak Hős Kutya Ottó bírta rendületlenül, s bár ő is lihegett, nem mutatta jelét a fáradtságnak. A levegő picit fülledt volt a fák alatt, de legalább nem a fejünkre tűzött a nap, így könnyebben viseltük a kapaszkodót. Jópár percbe telt mire felértünk. Ekkor azért elhagyta egy megkönnyebbült sóhaj a szánkat. Már láttuk is a kilátót. A Tamás-hegyi kilátóra is felmásztunk és nézelődtünk picit, persze csak külön-külön, mert Ottó nem akart feljönni, így egyikünk mindig lent maradt vele az építmény tövében.

Innen egy 10 perc pihenő után folytattuk utunkat a már lejtősnek nevezhető ösvényen. A láda mintegy kétszáz méterre volt a kilátótól, de sikeresen félrenéztem a GPS-t így elmentünk mellette. Úgy ötszáz méter megtétele után jöttem rá, hogy nem jó helyen járunk. gyorsan frissítettem magamban a térképet, majd visszafelé már megtaláltuk a helyet, és a ládát is. Regisztráltunk, majd visszasétáltunk a kilátó felé, hogy megkezdjük ereszkedésünket a kocsihoz. A lefelé gyaloglás érdekes volt, hiszen végig fékezni kellett, hogy ne induljunk meg a meredek domboldalon. Kellemes padokkal ellátott pihenők vannak kialakítva lefelé, és el is vannak nevezve egy egy regényhős nevével. Egyiken mi is eltöltöttünk pici időt, de már nem emlékszem a névre. Amikor végül sikeresen leértünk fújtunk picit, majd a falu utcáin visszasétáltunk a kocsihoz. Ennyi volt a mai termés. Indultunk Füredre sétálgatni, mert mindenütt jó, de Kicsinek legjobb a Balaton partján... 

(2010.07.31 12:10)

Révfülöp

75. Fülöpi templomrom (GCRETR)

Néha van úgy az ember, hogy csak felkerekedik, mindenféle célok nélkül, és sétálni van kedve valahol máshol, mint a saját élőhelye közelében.  Mi is így voltunk ezen a napon. Mindegy, hogy hova, csak induljunk el, mert nem akarózott sehogysem otthon vagy annak a környékén tölteni az időt. Mivel Kicsi alapból „I love Balaton” érzelmekkel rendelkezik,  a Magyar Tenger-re esett a választásunk. Az északi part közelsége révén, és mivel nem is akartunk nagyon megterhelő utat végigjárni,  ma Révfülöpöt céloztuk meg.  Én még sosem jártam erre, Kicsi pedig már régen, így mindkettőnknek szinte az újdonság varázsával hatott. A kocsit az út mellett parkoltuk le, majd gyalogoltunk le a fülöpi mólóhoz. Itt sétálgattunk picit, körbenéztünk de mivel a pénzt a kocsiban felejtettem fagyit csak az üvegablakon keresztül néztünk. Persze pénz nélkül könnyen ellenálltunk a kísértésnek. Gondolván egyet, mivel mégiscsak elszánt geoláda harcosok vagyunk, megnéztük milyen ládák is vannak a környéken. A legközelebbi ez a templomrom volt. Nosza felkerekedtünk, majd autóval megkerestük. Egészen közel lehetett menni, szinte a tövében parkoltunk. Van itt valami vasmacska is. J A rom eléggé kihalt volt hála Istennek. A templomnak állnak a fő falai, ami nem semmi a 13. századi történelmet figyelembe véve. A belseje is tiszta volt, nem volt telihordva szeméttel, ennek nagyon örültünk. A láda könnyen meglett. Sajnos sérült volt, a teteje nem volt meg. Mindenesetre szerencsénk volt, mert a logbook bennemaradt. Gondolom annyira tiszteletben tartották a ládát, hogy a minimális cuccot benne hagyták. No de mindegy is, elég az, hogy megvolt és sikerült regisztrálni. A mai kirándulás  sem múlt el ládázás nélkül. Hajrá LEO.... (2010.06.13 18:50)

Betyározás, romozás.

71. Csepelyi templomrom (GCCsr)

A jó idő ismét csak kicsalogatott bennünket egy kis sétálásra. Felkerekedtünk hát és meglátogattunk néhány közelebbi ládát. Úrkút és Tótvázsony közötti szakaszon található egy eldugott templomrom. Ez lett mai ládázásunk első állomása. A rom egy kis ligetben található a szántóföld közepén. Az útról nem is látszik, így aztán majdnem elmentünk mellette. Szerencsére találtunk egy bekötőutat nem messze a ligettől, így ott le tudtuk parkolni a kocsit. Nem szívesen hagytam volna az út szélén. Innen gyalog mentünk tovább az erdőcske felé. Fűvel benőtt kis szekérúton haladtunk felfelé a domboldalon. Térdig érő, de még zöld búzatáblát kellett átszelnünk, hogy odaérjünk. Kellemes, árnyas liget öleli körül a romot. Nem sok fal áll már. Körben gaz burjánzik mindenhol, alig tudtunk haladni a cél felé. Végigfutottunk a régi alapokon is, hogy addig se kelljen a gazban menni. A rom túlsó oldalán meg is leltük a ládát. Egy szép növésű, terebélyes fa közelében volt elrejtve. A közelben egy rókalyuk is volt, biztosan a láda őre. J Szerencsére nem találkoztunk vele. Fene se tudja mi történt volna ha épp otthon van az őr. Mindenesetre nem erőltettük a dolgot, hanem elindultunk vissza a kocsi felé. A ligetet elhagyva aztán lesétáltunk a dombról, beültünk, és indulás tovább... (2010.05.23 11:20)

72. Savanyó Jóska sírja (GCSAJS)

Betyárkodtunk. Egy picit. Na nem valami csínytevésről volt szó, hanem meglátogattuk Jóska bácsit, a Savanyót. Tótvázsonyban helyezték nyugalomra egyik leghíresebb betyárunkat. Emlékül kopjafát kapott, hogy emléke tovább éljen. És, hogy ezt minél többen megismerjék, egy geoláda is elhelyezésre került nem messze a temetőtől. Más látnivaló nem volt a környéken, így sokat nem is időztünk a sír mellett.  Józsi bácsiról annyit kell röviden tudni, hogy Ő volt az utolsó bakonyi betyár. Gyalogbetyár volt, lovakkal nemigen közlekedett, de a Bakonyt jól ismerte, így sokáig tudott ott rejtőzni. Végül elfogták, és börtönbe vetették húsz évre, majd szabadulván szabónak állt, de később öngyilkos lett. No ennyit róla, mi pedig továbbállunk egy újabb láda keresésére... (2010.05.23 12:00)

73. Zádorvár (GCZDRV)

A könnyű drive-in után egy picit nehezebb séta következett. Bár ezt ekkor még nem tudtuk. Valószínű, hogy a parkolóhely koordinátáit elrontottam mikor begépeltem, mert valahol a két közeli falu közötti útszakaszon mutatott egy helyet, ahol nem volt semmi érdemleges. Hittem szép szavának, így megálltunk egy erdei út bekötésében beparkolva a magas fűbe, hogy senkinek ne legyünk útban. Innen aztán követtük a toronyiránt a jelet. Egy erdei út vitt felfelé a domb teteje felé. A GPS kb. ezer méterre jelezte a célpontot. Így sétálgattunk felfelé az erdei úton. Annyira sikerült téves utat kiválasztanom, hogy le kellett térnünk az erdei útról, mely elkanyarodott, és átvágni egy másik felé, amely a cél irányában mutatkozott a térképen. Persze nem láttunk semmi jelzést azúton, így lassan-lassan tudatosult bennem, hogy valamit rosszul adtam meg. No, sokat nem tévedtem, de mivel a cél stabilan közeledett, vagyis mi a cél felé, nem álltunk meg. Rendületlenül mentünk felfelé. Meleg volt és vizet sem hoztunk magunkkal, így rendkívül örültünk mikor lankássá lett az út. Picit kifújtunk magunkat, majd a fenyőfák alatt továbbindultunk a rom felé.

Az a gondolat támadt bennem, hogy vágjunk át egyenesen, mert kb. száz méter csak a rom, és nem olyan sűrű az a bokros rész, ami elválaszt minket tőle, de sajna 4 méter után inkább feladtuk eme tervemet, mert olyan mértékben lett sűrű, hogy lehetetlen volt haladni. Visszamentünk az eddig követett útra, majd továbbindultunk. Az út kikanyarodott a fenyvesből, egy cserjés részre, ahol lassan de biztosan egy enyhe kanyart leírva vezetett minket a vár felé.  Zádorvár a nevéhez híven egy vár, amely mint minden vár, valamilyen hegy vagy domb tetején áll. Ezt sikeresen megmászva egy kellemes tisztásra értünk az út végén, ahonnan szép rálátás nyílt a Balaton északi részére is. A vár már csak rom, mint ahogy az várható is volt. Viszont akad egy kilátó is mellette, amit megmászva szép panoráma adódik a tájra. Picit elidőztünk itt, majd megkeresve a ládát, elindultunk visszafelé. Lefelé már könnyebben ment a séta. Kicsi is vidámabban kapkodta a virgácsait. Én is könnyebben viseltem a lejtőt. Elérvén a kocsit, ittunk ami belénk fért, majd továbbmentünk a következő célpont irányába... (2010.05.23 13:00)

74. Vöröstó és a kálvária (GCVKAL)

A Zádorvár bevétele után egy kegyeleti helyet kerestünk fel Kicsivel mintegy befejezvén a mai ládázást. Vöröstó nevével ellentétben nem egy tó mellé épült. Nem találni itt tavat, de mivel vár volt a közelben, ez pedig a Kinizsi-vár, a már középkorban lakott település volt. A kutatások szerint őskori maradványok is igazolják a falu régi voltát, de én a várban bízom inkább. Régebben a várak körül volt a falvak többséggel. Ennek a helynek a kálváriáját terveztük felkeresni a geocaching kapcsán. A kálvária, mint általában mindegyik, egy dombra való felkapaszkodással indul. 

Fent egy kápolna várt minket, és enyhe kilátás a környékre. A láda azonban jóval hátrébb, úgy ötszáz méterre a kápolna mögött lévő erdősségben volt elrejtve. A vetés szélén sétáltunk odáig, majd a rövid keresés után Kicsi rátalált a ládára. Persze elvégeztük az ilyenkor szükséges dolgokat, majd visszatérünk a kocsihoz, és elindultunk megmenteni Ottót... (2010.05.23 14:20)

Barangolások a Völgyben

68. Űrtávközlő állomás (GCUTAV)

A mai nap első részében a technikának lett áldozva. Aki errefelé jár elámul azon a nem mindennapi látványon, ami itt fogadja. A hatalmas radartányérok tájidegenek ugyan, de monumentális látványa ezt feledteti, és inkább érdeklődést vált ki, mint ellenérzést. Valamikor a hetvenes évek végén adták át, és azóta üzemelt 2006-ig. Most éppen használaton kívül van. Mindenesetre lehetne egy érdekes látogatható hellyé alakítani, ha valaki belevágna. A rádióamatőrök, és amúgy a radartechnika iránt érdeklődők biztosan értékelnék. No, de ez már nem az én feladatom.

Mi ezt az állomást, vagyis környékét látogattuk meg. A láda biztonságos távolságban van elhelyezve az objektumtól, megelőzendő az esetleges biztonsági előírások megszegését a közelmerészkedéssel. Nekem, mint pasinak érdekes volt látni a nagy tányérokat közelről. Kicsi annyira nem lelkesedett, míg Ottót inkább a környék vadállománya és szagmintái érdekelték. Kocsival elég közel lehetett jutni egy földúton a ládához. Az eső miatt, ami pár napja esett, még eléggé sáros volt, így csak félútig ítéltem biztonságosnak. Onnan gyalog mentünk. A környéken látszik, hogy falvak által körbevett ritkán látogatott rész, mert eléggé szemetes. Ez az egy dolog ami nem tetszik Magyarországon, hogy kihordják a szemetet a határba. A ládát megtaláltuk, Ottó még őzeket is látott közben, regisztráltunk és ennyi. Nem volt nehéz, inkább csak érdekes hely. Érdekes... (2010.04.10 13:15)

69. Tálodi kolostor (GCTALO)

Nagyvázsony neve sokak számára ismerős lehet. Főleg Kinizsi Pál neve által. Ettől a helytől nem messze található egy eldugott helyen ez a rom, mely a pálos rend alapításában épült valamikor a 13. században. Mára alig maradt meg belőle valami. A romok fennmaradása is szerintem csak annak köszönhető, hogy elfelejtették, hogy ott van. A romhoz kellemes sétát lehet tenni a főúttól kezdve, ha valaki szeret sokat sétálni.  Mi egy picit beljebb mentünk egy rétig, és onnan indultunk a rom megtekintésére. Kellemes felhős idő volt a sétához, bár erdő alatt a napon is lehet sétálni.  A romig az út esemény nélkül telt, csak Ottó futkosott az eldobott fadarabok után, amikkel szórakoztattuk. Maga a rom tényleg „megviselt”. Alig-alig maradt belőle valami. Körbejártuk, majd megkerestük a ládát is. Megtaláltuk Kinizsi forrását is. :-) Most nem csordogált. Ezután a szokásos regisztrálási procedúra kezdődött, majd a visszaúton ismét Ottón szórakoztunk, amikor egy nála háromszor nagyobb és nehezebb fadarabbal küzdött, mutatván, hogy neki az márpedig kell. 

Húzta – vonta de nem nagyon bírt vele ezért inkább ugatással próbált meg eredményt elérni, kevés sikerrel. Így ballagtunk vissza a kocsihoz. Majd megcéloztuk a következő helyet... (2010.04.10 14:10)

70. Öcsi hegyi temető magaslessel (GCOCS)

A kolostor után folytatódott hasonló vallási jellegű kirándulásunk Öcsre. Ezen kis falu határában található egy láda a temető közelében. A hely maga nem érdekes, egy egyszerű temető, ahol fel kellett mászni a dombtetőre kilátni. Amikor felmásztunk, máris új nevet adtunk neki: Öcsi hegyi temető magasles nélkül. A nevezett építmény ledöntve, talán az idő vasfogának engedve a földön feküdt. A kilátás sem mutat nagyon érdekeset. Inkább csak betettük az itt is voltunk kategóriába.A ládát megtaláltuk, de a romos pincefalakon kívül itt sem volt semmi érdekes. Picit csalódottan sétáltunk le a dombtetőről. A rejtőnek biztosan többet jelent ez a hely, de nekünk nem volt igazán maradandó. Sajna, de ez az igazság. Mára ennyi. (2010.04.10 15:00)

Zalai csellengés

66. Zala-szigeti templomrom (GCKHKN)

Húsvét. Locsolkodás meg minden. De leginkább kaja. Családi összejövetelre indultunk Kicsi nagyijához, a szokásos évi összejövetelre. Ottó most nem kísért el minket, hanem felügyelőként és gyepmesterként dolgozott a kolontári kertben, rendet tartva a helyi macskák között. Reggel kitettük őt az udvarban, majd elindultunk Kehidakustány felé. A mama ugyanis ott lakik. Az út maga gyorsan eltelt, megérkezvén kezdődött az evés ivás, majd pediglen a medvehagyma vadászat. A medvehagyma jó dolog. Pont fokhagyma illata van. Na olyat mentünk szedni. Ennek a kirándulásnak egyik része volt a láda megkeresése is a templomromnál. A GPS nem is kellett az odataláláshoz, lévén, hogy helyi múlttal és helyismerettel rendelkező tagokkal voltunk felvértezve. Egészen a romig tudtunk menni autóval. Itt kiugrottunk és megcsodáltuk a romot az erdő közepén. Nem sok minden maradt már belőle. A ládát is könnyen megtaláltuk. A többiek rá is csodálkoztak a játékra. Lelkesen segítettek. Mikor mindennel végeztünk, kocsiba ültünk és elviharzottunk a medvehagymás irányába... (2010.04.04 15:10)

67. Kallósdi kerek templom (GCKKT)

Kehidakustányi látogatásunk befejeztével elindultunk hazafelé. Mivel még kellemes délutáni időben sikerült indulni, gondoltuk megnézünk egy közeli, útba eső ládát Kallósdon. A templom és temető környékére vezetett minket a kütyü. A hely érdekessége maga a templom. A falu kicsi, kb. 150-200 lelkes zalai helység. A helység fölé magasodó dombon áll ez a kis kerek templom, melynek a tövében jártunk. Szent Anna tiszteletére épült templom a 13. században. Román stílusú épület. Eddig nem sok kerek templomot láttunk, így érdeklődve jártuk körül. A jelszót néhány évszám adta meg. Mi lefényképeztünk amit gondoltunk, majd hazamentünk. A regisztrálásnál ért bennünket a meglepetés, hogy a jelszó sehogy sem akar összejönni. Kértünk jóváhagyást, amit meg is kaptunk. Köszönet érte. Ezzel véget ért a zalai kiruccanásunk. Jah, persze Ottót azért visszafelé felszedtük. J (2010.04.04 17:00)

Veszprém körüli séták

62. Márkói golgota (GCmago)

A veszprémi táj még ránk várt, hogy felfedezzük azokat a kis helyeket, ahová amúgy nem keverednénk oda. Így esett a választás a márkói golgotára is. Márkó falu Ajka felől nézve Veszprém előtt helyezkedik el. Kis falu, viszont van  jófajta lángosozóhely. Most ugyan zárva volt, meg amúgy sem ezért jöttünk, de gondoltam megemlítem. Maga a hely nekünk nem különösebben lényeges, ellenben a helyiekkel, akik biztosan szeretik. A falu vége felé található az a golgota, ahol a láda is rejtőzik. A kocsit egy közeli parkolóban állítottuk le, innen gyalogosan indultunk a domb felé. A golgoták már csak ilyenek, hogy dombnak felfelé vezet az út. A füves ösvény enyhén emelkedett a tetőig. Itt található kis kápolna mutatósan álldogál, várva a hívőket avagy a kesselőket. A tetőről a környékre látunk rá. Láthatjuk Márkót, Veszprém szélét, másik oldalon pedig a Bakony dombjait. A kápolna mögött továbbhalad az ösvény egy kis erdős ligetig, ahol rövid keresés után megleltük a ládát. Ottó a szokásos formát hozta, élvezve a szabadságot fel-le rohangált. Megvizsgált mindent, és miután rendben találta közölte, hogy mehetünk. Visszaültünk a kocsiba, és folytattuk Veszprém környéki ládázásunkat. (2010.03.15 11:30)

63. Bánd, Esseg-vár (GCBAND)

Bánd szintén Veszprém közeli település. Ezen a településen található egy vár rom, amely évszázados múlttal rendelkezik. Sok kézen átment, és a falak a mai napig állnak, emlékül a régi idők eseményeinek. A várhoz kellemes sétával lehet feljutni, nem kell a meredek domboldalt megmászni. Mi azért bevállaltunk egy kis mászást a végére, mert nem akartuk megkerülni a várat. Fent látszott, hogy éppen felújítják a romot. Ez jó dolog, hogy megpróbálják a maradványokat megőrizni. 

Szerencsére nem volt fent senki, így meg tudtuk kezdeni a doboz keresését. A GPS elég összevissza jeleket adott, de azért sikerült a ládát megtalálni egy fa tövében. Hallván közeledő hangokat, gyorsan regisztráltunk, majd fütyörészve sétáltunk a falak mellett, mint kezdő turisták. Sikeres akciónk után picit megpihentünk a napon, majd lesétáltunk a kocsihoz, begyűrtük Ottót, majd indultunk egy kicsit más jellegű helyre, mely nem településen található. Csak, hogy legyen kis túra jellege is a mai napnak. Hajrá tiszafák... (2010.03.15 12:05)

64. Szentgáli tiszafás (Gctifa)

A települések után már vágytunk egy kicsit természetesebb környezetre is. Ottó is jobban szereti az erdőt, mint a lakott részeket. Nekünk sem kell annyira résen lenni idegen kutyák miatt. A közeli tiszafás rész alkalmasnak látszott egy ilyen kellemes, kora tavaszi kiránduláshoz. Füves mezőgazdasági úton sétáltunk ki a faluból. Előttünk felsejlett a domb ahol a tiszafás található. Reméltük nem kell megmászni a „hegyet”. Aztán pedig de. Odaérve egy kerítéssel körbevett területhez értünk. Kis kapun keresztül juthattunk be a területre, ahol a GPS rögtön meg is mondta, hogy irány a tető. A fák közötti meredek ösvényen indultunk felfelé. Tüdővel alig bírtuk. Eltunyultunk a téli időszak alatt.  Hóvirágok nyíltak a talajon mindenfelé, vigyázni kellett, nehogy letapossuk őket. Félúton megálltunk kajálni egy kidőlt farönkön,

 ahol kipihentük a mászás okozta sokkot, majd lassan folytattuk az utat. A szél erősödött, ahogy egyre feljebb értünk a tető felé. A ládához is egyre közelebb kerültünk. Élvezet volt menni a meredek part szélén, nézegetve lefelé. A doboz is meglett egy kis mászást követően. Regisztráltunk, majd mivel nem éreztünk késztetést a tető megmászására, ereszkedni kezdtünk visszafelé. A vidéket innen is jól lehetett látni, a tető sem adott volna többet. Legalábbis ezzel nyugtattuk magunkat. Így sétáltunk vissza a járgányhoz. A sarat leverve a cipőről beültünk és indultunk barlangászni.... (2010.03.15. 13:00)

65. Szentgáli-kőlik barlang (GCKLIK)

A hegy után a mélybe ereszkedtünk. Szentgál mellett található Kőlik volt az új úticél. A sáros, tavaszi földúton nem mertünk kocsival bemenni a domb lábáig, ezért sétálva közelítettük meg. Ottó élvezte a legjobban, mert őt annyira nem zavarta a lábára ragadt sár, mint amennyire minket az ami a cipőre ragadt. Mindenesetre a napos időben kiolvadt föld ellenére is elértünk a domb aljába, ahonnan még várt ránk egy kisebb mászás felfelé a barlang bejáratához. Felfelé igyekezve szembetalálkoztunk egy éppen a barlangból kijött csapattal. Eléggé sárosak voltak. Ők sem úszták meg a tavaszi olvadást a barlangon átmászva. Maga a bejárat azonban le van zárva, csak vezetett túrákat lehet tenni. Mi is épp csak belestünk a kis kémlelőn keresztül, és láttuk bent a „feketét”. Pici pihengetés után a láda felé vetettük magunkat. Ahhoz, hogy odaérjünk tovább kellett mászni a meredek, most már kijárt úttól mentes meredek domboldalban. A GPS kütyü nem mutatott pontos értéket, ugrált, ezért rendkívül nehézkesen sikerült meglelni. Csak sokadik kísérletre találtuk meg. De meglett. Nagy kő esett le a szívünkről, majdnem a lábunkra...(2010.03.15 15:15)

A bakonyi rengeteg titkai

60. Roth Gyula tanösvény (GCROTH)

2010 első akciója volt ez a tanösvény. Azért is választottuk, mert közel van, illetve eléggé izgalmasnak is tűnt  a leesett hó miatt. Talán ez volt az első jelentősebb hóesés ebben a téli szezonban, mert ami kevés volt az mind elolvadt. Most úgy néz ki maradt valami belőle. A farkasgyepű melletti jelzett parkolót céloztuk meg. Ottó rögtön kiurgott és élvezte a hóban futkosást. Mi jókat derültünk, ahogy elkapart a lába a jégen. Felöltöztünk melegen, mivel enyhe mínuszkat jelzett a hőmérő, majd nekivágtunk az ösvénynek. Átvágva a főúton erdei úton mentünk, tanösvényhez méltóan táblákkal szakítva meg a monoton sétát. A táblákon különféle érdekes információt olvashattunk az erdőről és élővilágáról. Nem figyelve az idő múlását, lassan sétáltunk a láda felé. Ottó a szokásaihoz méltan most is legalább 3-4-szer annyit rohant mint mi. Nagyon bejönnek neki az erdei szagok. Az út a téli erdőn keresztül egyre lejjebb vezettett minket, majd elérve a völgy alját, a túloldalon jelezte a kütyü, hogy megérkeztünk a ládához. A leesett hó ellenére nem volt nehéz megtalálni. Beregisztráltunk és sétáltunk visszafelé, hogy egy másik pontot is megkeressünk. Kegyes volt a tél, nem volt zord az időjárás. Közben Ottónak dobáltunk ágat, hógolyót és ő mindegyikre ugyanolyan lelkesen vetette rá magát. Visszaértünk a fő elágazásig, ahonnan az erdő belseje felé vettük az irányt a Pisztrángos –tó felé. (2010.03.13 11:45)

61. Pisztrángos-tó (GCKopl)

Nem volt nagy távolságra tőlünk, így gondoltuk belefér a mai déálutánba. Az erdő egyre sűrűbb lett és erőteljesen lejteni kezdett egy idő után. Meg-megcsúszva próbáltuk magunkat tartani a lejtőn. Ottó sokkal szerencsésebb, ő négykerék meghajtással rendelkezik. Lassan-lassan elértünk egy aszfaltos utat, majd nemsokkal később a tavat is megláttuk. Szépen befagyott felszine volt.  Rámenni persze nem mertünk. Körbesétáltuk amerre a ládát jelezte a műszer, majd rövidebb-hosszabb keresgélés után végülis meglett. Regisztrálás, majd ki az útra ismét, hogy tovább sétálgassunk a tó partján. Néhány favágó is erre töltötte a nap világosabb óráit. Ők zajongtak csak a háttérben, minden más csendes volt. Fotóztunk párat, majd elindultunk egy kis kerülővel a kocsi felé. Az út az erdőn át nem volt izgalmas. Minden téi álomban volt. Ottó lihegése és a miszuszogásunk tette csak mozgalmassá a terepet. A kocsinál fújtunk picit, majd irány haza jelszóval elstartoltunk a meleg szoba felé. (2010.03.13 13:10

Év végi hajrá a magasba...

59. Táncsics-kilátó (GCTAKI)

2009. évi utolsó kesselés. Teljesen elégedettek voltunk az időjárással. Ahhoz képest, hogy december 31-e van, meglepően enyhe az idő. Estig rengeteg időnk volt, így azt gondoltuk, hogy belefér még egy utolsó roham a ládák ellen. Nem terveztünk sokat, inkább csak egyet,  de azt olyanra, hogy sétálni lehessen egy kicsit az erdőben. Ekkor leltünk rá erre a lehetőségre. A  bakonyjákói oldal felől terveztük meg a támadást. Valahol a falu szélén parkoltuk le a járművet. Ottó hangosan követelte szabadon engedését. Mikor ezt megkapta, farkcsóválva elrohant a fűbe szagolni mindent amit csak lehetett. Mi lassan követtük befelé a földúton. A GPS egyértelműen jelezte merre is kell mennünk, így aztán kellemes tempóban faltuk a métereket. Elsétáltunk egy homokbánya mellett, majd az útkereszteződés után mi a patakot partját követve mentünk tovább. A víz csobogása nyugtatólag hat az emberre, ellenben azzal szituációval, mikor szembesül, hogy át kéne kelni rajta, de a híd nem éppen a legmegfelelőbb erre. Ugyanis amit mi találtunk az kb. egy, a patakon keresztbe lerakott létrának felelt meg.  Nem is erőlködtünk az átmászással, mely a magas vízállás miatt egyébként is necces lett volna, hanem egy picit odébb egy szűkülő részénél másztunk át fák és bokrok segítségét igénybe véve. Ottó is átkerült a kezemben. Vízbe már ő sem szívesen megy ilyenkor. A túloldalon folytattuk az utat. Továbbra is a patak mellett mentünk egészen addig a pontig mig a jelek szerint el kellett indulnunk a tetőre. A felfelé menet sosem megy könnyen. Egészen jólesett a pihenő fent a tetőn. A kilátó sajna nem  maradt épen.  A lábak még úgy ahogy álltak, de a kilátó része és a létrák már a földön hevertek, kezdtek teljesen az enyészet részévé válni. Sajnáltuk, hogy nem lehet megmászni. Bele kellett törődni, hogy majd talán ha veszi valaki a fáradtságot egy új építésére, akkor majd ez a lehetőség is újra adódni fog. Így aztán csak a kilátó romaji mellől nézegettünk jobbára. Ottó a felfedezések perceit élte, és futkozott mindenfelé ami csak mozdulni látszott, hátha valami „játék” bújt el oda. Végül persze sosem talált semmit. Mi is elindultunk játékot keresni. A cél irányában azonban hirtelen elkezdett meredeken lejteni a domboldal, és eléggé veszélyessé vélt. Így aztán mint bátor férfiembernek, nekem kellett a láda keresésére indulnom a zord sziklaszirtek között. Eléggé óvatosan próbáltam lemenni, de még így sem kerültem el a megcsúszásokat, melyek akár nagyobb pottyanással is végződhettek volna.  A láda végül horogra akadt, de eléggé egyensúlyoznom kellett, hogy tudjak logolni. Megszerezve a szükséges jelszót, felfelé már könyebben másztam. Fent még körbesétáltunk, nézegettünk. Látni lehet a Kőris –hegyet, Somlót, és még sok egyéb helyeket is. Ezután a visszaút következett. Lefelé nem  volt gond. Ez az irány mindig könnyebb. A patak mentén mentünk végig egészen a kis fahídig, amit találtunk. 

Itt át is keltünk, nem akartunk a bizonytalan gázlónál próbálkozni. Az út innen már egyenesen visszavitt arrafelé, ahonnan indultunk, és lassan beletorkollott abba az útba amin idefelé jöttünk. Innen már csak pár perc volt a kocsi. Megpihentünk a séta után. Ittunk, ettünk, majd beszállás, és indulás haza, mert „lassan” éjfél... (2009.12.31 13:35)

Veszprémi séta

56. Veszprémi Völgyhíd (GCVDKT)

Év végi kesselésként egy városi kört választottunk, hogy ne legyen már olyan megterhelő. Veszprém a királynék városa. Erről meg akartunk győződni mi is. Így aztán kocsiba pattanván már száguldottunk is a célpont felé. Első állomásunk a Völgy-híd volt. A híd maga nem olyan impozáns látvány, ellenben régebben előszeretettel ugráltak le róla „bázisugrók”, persze felszerelés nélkül. No nem ebből az apropóból, de azért itt is volt elrejtve 1 láda. A híd alá másztunk és megkezdtük a keresést. Nem okozott különösebb gondot megtalálni. A környezet eléggé koszos volt. Jelek szerint egy homeless lakhatott ott esténként. szerencsére most nem volt ott, meg amúgy senki sem, így békében dolgozhattunk. Ugyan nem ez volt a legszebb, legjobb rejtés, azért egy híd alulról.... (2009.12.29 12:47)

57. Királynék városa (GCKirv)

A város viszont sokkal szebb. Alulról kerültük meg a sziklafalat és kerestük a multi pontjait. Nem sok idő kellett a patak partján rájönni, hogy elütöttem a koordinátát. Cirka 30 percünkbe került. Amikor rájöttem, már ment minden a maga útján. Megleltük a táblát, megnéztük a templomromot, felmásztunk a várhoz, kiláttunk, majd kimásztunk a kereszthez is. Kicsi nagyon élvezte, Ottó nem kevésbé. Kihasználtuk a késő téli napsütést, majd besétáltunk a város belsejébe, majd egy kis kerülővel visszatértünk a kocsihoz, ahonnan tovább sétáltunk az állatkert felé, ahol újabb rejtést remélünk. (2009. 12.29 13:10)

58. Állatkert melletti kilátók (GCZoo)

Nos, mikor elindultunk ide a nap ebéd utáni részében, még nem jutott eszünkbe, hogy a kilátókat általában nem oda teszik ahova oda lehet sétálni csak úgy, hanem felettébb szeretik őket magas hegyek/dombok tetejére rakni, hogy szerepüket betölthessék. Oda pedig csak felfelé kapaszkodva lehet eljutni. Valahogy mindig ez a legnehezebb része a dolognak. A dombon felfelé kapaszkodva szedtük a levegőt bőszen, de azért leküzdöttük az akadályt. Ottó bírta csak minden gond nélkül. Bár ez általában így van, és ő inkább hazafelé szokott eldőlni  kocsiban és aludni. A tetőn aztán még felmásztunk az ott lévő kilátóra. Szerencsére nem sok szemlélődő járt arra, így a ládát is bevettük mindenféle gond nélkül. Ezután kellemes erdei sétával jutottunk el a másik kilátóra. Ez picit magasabb volt, de ezt sem hagytuk megmászatlanul. Felváltva mentünk fel, mert Ottó sajna nem szereti a mászást. Mikor itt is begyűjtöttük a jelszót, elindultunk vissza a kocsihoz.

A sok séta ránk is jó hatással volt, kellően elfáradtunk. Otthon mi is elfeküdtünk és Ottó is lassan...

(2009.12.29 13:35)

Városlőd felett

55. Városlődi körtúra (GCVLIG)

Ma Városlőd került sorra. A leírás alapján sétálós multi, így nem is próbáltunk meg más ládát beszervezni erre a napra. A kocsival a megadott ponton parkoltunk le. Összeszedtük magunkat, majd elindultunk kelet felé, majd az első lehetőségnél felkapaszkodtunk a dombra. Kellemes emelkedőnk hamar meredek ösvénnyé változott. Lihegve kapaszkodtunk fel az erdő fái között a tető felé. Mikor már alig kaptunk levegőt sejteni látszott a tető. Nem is csalódtunk, mert kitartásunk meghálálta magát, és elkezdett lankássá lenni az út. Ezután nem sokkal, éppen csak a tüskés málnabokor után kiértünk egy tisztásra. Átvágva túloldalra ismét bevettük magunkat az erdő sűrűjébe. Az út lassan kanyargott a fák között, majd egy erős baloldalas ívvel kivezetett a bokros dombhátra. A domb tetején egy keresztet is láttunk, és a Somló nagyon szépen  látszott a távolban. Fent voltunk Városlőd felett.

Az úton tovább menve már közeledett a célpont. A hátról az út elkezdett lejteni, és már látszott az a liget, ahol a láda rejtekét sejtettük. Láttuk a kalandparkot is, de mivel december hónapban jártunk, nem is láttunk látogatókat. A ládát illetőleg nem is tévedtünk, a GPS pontosan oda vitt ahol sejtettük az első pontot. Mivel a második pont csak ez alapján megtalálható, reméltük minden rendben lesz. Rövid keresgélés után megtaláltuk a ládát, és ekkor ért minket a meglepetés. Ugyanis a második pont éppen arra volt jelölve amerről jöttünk. Nos elgondolkodtunk a dolgon, de közben igyekeztünk visszafelé. A második pont a kőkeresztnél volt. Innen visszafelé mentünk az erdőbe magaslesre vadászni. A vadászles a réttől nem messze volt, ahol idefelé átvágtunk. Itt picit elidőztünk a kereséssel mire megtaláltuk a koordinátát. Most, hogy megvolt az igazi láda koordinátája, már szinte a tenyerünkben éreztük. Gyorsan eliramodtunk lefelé a csapáson a láda irányába. Úgy két kilométer volt a célig, ezt kellemes sétában tettük meg Ottó felügyeletével. A láda valahol a kápolna mögötti rengetegben volt. A keresgélés gyorsan befejeződött, mert megtaláltuk a megadott helyen. Regisztrálás, majd lassan sétáltunk vissza a kocsihoz. Azt hiszem az előre jelzett öt kilométeres kört mi picit hosszabbra módosítottuk a megérkezéskor elkövetett rossz felé fordulással. De azért jó kis túra volt. Élveztük. (2009.12.27 12:16)

Kis karácsony...

54. Geokarácsony 2009. (GCXM09)

A Magyar Geocache Egyesület minden évben rendez geokarácsonyt. Hogy izgi legyen a dolog, ilyenkor elhelyeznek 5 ládát véletlenszerűen megválasztott helyszíneken, szerte az országban. Ezek a karácsonykor elhelyezett ládákat csak bizonyos időintervallumban lehet megkeresni. Az egész nagyon murisnak hangzik, de ez amolyan kesser karácsonyi ajándék. Most éppen a közelünkben, Győr mellett került elhelyezésre az egyik láda az ötből. Mi sem voltunk restek ezt kihasználni. Kocsiba be és tekerés a helyszínre. Ismervén a környéket gyorsan a hely közelébe értünk. Leparkoltunk és elindultunk a pontos hely felé. A fa már messzebbről is látszott, mivel szépen fel volt díszítve a karácsonyra. A láda is ott volt, és meglelvén már regisztráltunk is. Alig befejeztük már jöttek is a következő karácsonyozós csapat. Gyorsan át is adtuk a helyet nekik, mi pedig uzsgyi vissza Ajkára.

(2009.12.26 14:30)

Decemberi barangolások

51. Hölgykő vára (GChko) 

Ma Kicsi megint dolgozik. Mi éppen szabadságon vagyunk.  Hogy ne zavarjuk őt a dolgozóban, arra gondoltunk, hogy elmegyünk kesselni a közelbe. Városlőd környékén még nem ládáztunk, és volt is pár láda errefelé ami csak ránk várt. Egyik ilyen hely Hölgykő vára. Ez az erdők között megbúvó régen elfeledett rom is rejt egy ládát. Ezen a reggelen ide indultunk Ottóval. Kocsit az út mellett sikerült csak letenni, mivel a semmi közepén van a hely és harminc centi hó volt mindenfelé. Kiugrottunk a kocsiból, majd elindultunk a hóban az útvonalon, melyet a GPS mutatott. A hó vagy térdig ért néhány helyen. Ottó könnyebb lévén nem szakadt be úgy mint én. Lassan verekedtem el magam az erdő széléig. Itt azonban egy patak állta az utamat. Szerencsére fagyott volt a legnagyobb részen a föld, így a gázlónál át tudtam ugrani rajta. Ottót mindez nem érintette, és rendületlenül rohangált fel alá az erdőben. A patakon túl aztán balra fordultunk, majd lassan emelkedett az út az erdőn keresztül. Biztatóan emelkedtem arra a magasságra, ahol a rom sejteni látszott. Úgy ötven méter gyalogolás után ért a meglepetés, mikoris elértem egy kisebb „szakadékhoz”. Az ösvény mélye lefutott egy kisebb völgybe, majd a túloldalon meredeken emelkedett még magasabbra, mint ahol éppen álltam. Nem volt mit tenni, neki kellett indulnom. kisebb csúszások közepette leverekedtem magam az aljára, majd elkezdtem felmászni a másik oldalon. Persze a végén már csak négykézláb tudtam menni, mert olyan csúszós volt, hogy néha vissza is kerültem vagy fél-egy méterrel. Rövid próbálkozások után aztán sikerült feljutni. Ottó sokkal könnyebben volt, mert négykerék meghajtással közlekedik alapból. Mikor feljutottunk mind a ketten, láttunk a hó alatt néhány falmaradványt és egy mély gödört, ami talán víztározó lehetett. A ládát keresve eléggé a szélén jártunk a meredek sziklafalnak. Óvatosan, elkerülve a lecsúszást sikerült a láda közelébe menni, és a hó alatt sikeresen meg is találtam. Szokásos dolgok, mint regisztrálás meg ilyenek. Indulás vissza. Visszafelé kellemetlen volt a mászás. Inkább csúszás volt lefelé, mint mászás. Nem arra jöttem le mint amerre felmentem, hanem a meredek nyugati oldalon ereszkedtem le. A patak éppen itt folyt el a domb mellett, ennek a partjára érkeztem le. Voltak benne rönkök az átkeléshez, így én átugráltam rajtuk, míg Ottó átszökkent a vízen. Elindultunk ezen az új úton a kocsi felé.  Végig a patak mentén haladtunk, majd a gázlónál jobbra fordulva sétáltunk vissza a kocsihoz. Hajrá mi... (2009.12.22 09:08)

52. Panoráma a Bakonyból (GCNKKB)

Ez a kis egyszerű rejtés szintén az áldozatunkká vált a mai nap. A domb tövében megállva a kocsival, egy enyhe emelkedő visz fel a domb tetejére. Ugyan nem ez a legmagasabb pont a környéken, de tiszta, fától, bokortól majdnem teljesen mented dombtető enged egy szép körpanorámát a környék tájaira. Egy szép napsütéses, tiszta napon mindenképpen szép látvány ami elénk tárulhat. Ködös, párás időben ez már kevésbé mondható el. Szerencsénkre ezen a téli napon sütött a nap, így hófehér körkép várt minket a tetőn. 

A szél le is söpörte a havat már korábban, így aztán nem is süppedtünk el a hóban csak a domb aljában volt fél méteres. Lassú sétával értük el azt az erdős részt amerre a láda rejtőzött. Rutinos falusi gyerek révén még a körte fát is felismertem. Meg is leltük a dobozt rendben. Ottó egy követ kergetett lefelé a dombon, ami megindult a lába alatt és gurult-gurult. Neki persze ilyenkor több se kell, uzsgyi utána, és megpróbálta elkapni. Ez sikerült is neki a domb alján. Messzemenő örömmel fogadta saját ügyességét, és szájába véve a követ, elkezdte azt felfelé cipelni. Ekkor váratlan dolog történt. Meglátott egy még nagyobbat. Rögtön vérszemet kapott, a nagyobb az biztos jobb elvén, és nekiállt volna felszedni. Igenám, de le volt fagyva. Ekkor kezdődött a nyüsszögés, kaparás. Míg regisztráltam, ő ott kapart lent és a végére sikerült is kiásnia. Boldogan hozta felfelé. A tetőre érve azonban már fárasztó volt, és nem is annyira izgalmas a kavics, így letette és más szórakozás után nézett. Orrát lent tartva elfutott. Én körülnéztem még egyszer a tetőről, majd lesétáltam a kocsihoz, ahol Ottó csatlakozott hozzám, és elindultunk tovább... (2009.12.22 11:00)

53. Tűzköves-hegyi barlang (GCTUZ)

Mai utolsó állomásunk ez a barlang volt. 

Az autós GPS egyenesen a Szentgálra vitt bennünket, ahol leparkoltuk az autót, és a falu széli házak mentén bevetettük magunkat az erdőbe. Az úton elég nyilvánvaló ösvény vezetett befelé a sűrűbe. Nosza követtük is Ottóval. Elvitt minket a sziklafal tövébe, ahol mi barlangot ugyan nem láttunk, de a kütyü hevesen mutatta. Előttünk állt egy meredek fal, és mi ennek a tövében álltunk. A pont persze a tetejére mutatott. Bakker. Ez szívás. Elkezdtem felkapaszkodni, mivel megkerülni nem tudom mennyi idő lett volna, és a hóban ez sem olyan könnyű. Minden ág, bokor kapaszkodót képezett, míg felértem. Egyszer-kétszer csúsztam csak vissza picit. Szerencsére egyik sem volt olyan vészes csúszás, hogy alant érjek földet. Felérve kifújtam magam. Ekkor ütött meg a guta. A GPS pontosabb jeleket véve most meg lejjebb mutatott. Majdnem földhöz vágtam. Nem volt kedvem visszamászni arra amerre jöttem, így balra el. Lassan ereszkedtem lefelé az erdőben végig a sziklafal peremén. A végén csúsztam vagy 3 métert, mire leértem az aljára. Körbenézve elindultam a fal tövében és láss csodát elértem a barlangot. Megmozgattam minden követ, de nem találtam semmit. Feladtam. Elindultam visszafelé. Ekkor ért egy kis szerencse, mert éppen megkerültem egy bokros részt, amikor észrevettem, hogy nem csak egy barlang van ott. Nosza nekiálltam bőszen keresni, és meg is lett az eredménye. A láda meglett, és boldogan tettem magamévá a jelszót. Amíg én szenvedtem, Ottó élvezte a szabadságot. Őt nem érdekelte sem domb, sem szakadék, se hó se víz, mindenen átgázolt. Visszafelé sétálva láttunk fenyőfatolvajokat is. J De hát nem szóltunk, mert nem akartunk konfliktust. Beszállás, és irány az otthon melege... (2009.12.22 12:00)