Balaton felvidékén ismét

76. Papsoka templomrom (GCPaps)

Maradván Kicsi által kedvelt helyeknél a Balaton felvidék még mindig rejtegetett számunkra ismeretlen ládákat. Sokat nem is gondolkodtunk merre menjünk. Kikerestem egypár egymáshoz közeli ládát. Az idő kegyes volt, mert napsütötte időnk volt. Majdnem kánikula. Az autós úton nem is történt semmi érdekes, kivéve, hogy Ottó ismét eladta a járművet míg odaértünk. Szegény nagyon izgul, hogy hova is visszük.

A templomhoz keskeny kocsiút vitt fel. Nem nagyon erőltettük a drive-in-t mégis majdnem az lett belőle. Az út szélén, mintegy száz méterre a romtól parkoltam le, majd innen sétálva menünk fel a tetőre a rom tövébe. A falak még állnak, és az alap is szépen ki van rakva, hogy is nézett ki amikor még ép volt.

A templom szintén 13. századi eredettel rendelkezik, mint a legtöbb templomunk. Bár itt azért erőteljes javítás is látható szép vörös téglából. Ez annyira nem passzolt a képbe, de gondolom szükséges volt az állagmegóvás érdekében. Ottó gyorsan körbefutkozott, mi a Balaton felé tekintgettünk. Körbejártuk és meglestük minden oldalról az épületet. Más érdekességek nem lévén indultunk is tovább. (2010.07.31 10:30)

77. Lóczy-barlang (GCLOCZ)

A barlangról annyit kell tudni, hogy egy pici, véletlenül megtalált mészkőben keletkezett üreg. A 19.sz-ban fedezték fel, de csak 1930-as években került feltárásra. Látogatható, mi azonban nem mentünk be, mert éppen akkor nem éreztünk ingerenciát egy barlangi túrára. Bővebben a linken olvashattok róla. A barlanghoz sétálva láttuk amint egy csoport eltűnik a bejáratban, mi pedig ezt a kis csendet kihasználva másztunk fel a dombra a bejárat fölött. Látszott, hogy sokan mászkálnak erre, mert az ösvények eléggé ki vannak már járva. A ládát sikeresen meg is találtuk, nem is telt sok időbe. Bár jól be kellett másznom a bokrok közé. Amint átverekedtem magam a sűrűn, és elértem a ládához, láttam meg, hogy lett volna rövidebb út is, de mivel a cél elértem minden gond nélkül, nem okozott nagy gondot a tudat. Kicsi közben a terepet, és főleg a Balatont figyelte. Ottó a sűrűben segítkezett. Ezután nézelődtünk még egy kicsit a Balaton felé, mert volt egy kis rés a fák lombjai között, ahol ráláttunk a tóra. Picit pihentünk és ittunk, majd célba vettük a következő pontot, ami picit magasabban helyezkedett el, mint mostani helyzetünk. (2010. 07.31 11:15)

78. European IMC No. 1 P-H-Balaton (GCIMPC)

Mint említettem a következő ládánk picit magasabban volt. Már a neve is okozott némi fejtörést, de nem adtuk fel a név láttán. A sétában az a jó, hogy az embernek szinte mindig útjába esik egy domb, amit meg kell mászni, hogy elérje a célját. A mi ládánkhoz is egy ilyen út vezetett. Alig nekivágtunk a barlang fölül, máris emelkedésbe kezdett és nem is akarta abbahagyni. Az út az erdőben vezetett felfelé, és úgy látszott nem is akar véget érni. Többször is megálltunk levegőt vételezni, talán csak Hős Kutya Ottó bírta rendületlenül, s bár ő is lihegett, nem mutatta jelét a fáradtságnak. A levegő picit fülledt volt a fák alatt, de legalább nem a fejünkre tűzött a nap, így könnyebben viseltük a kapaszkodót. Jópár percbe telt mire felértünk. Ekkor azért elhagyta egy megkönnyebbült sóhaj a szánkat. Már láttuk is a kilátót. A Tamás-hegyi kilátóra is felmásztunk és nézelődtünk picit, persze csak külön-külön, mert Ottó nem akart feljönni, így egyikünk mindig lent maradt vele az építmény tövében.

Innen egy 10 perc pihenő után folytattuk utunkat a már lejtősnek nevezhető ösvényen. A láda mintegy kétszáz méterre volt a kilátótól, de sikeresen félrenéztem a GPS-t így elmentünk mellette. Úgy ötszáz méter megtétele után jöttem rá, hogy nem jó helyen járunk. gyorsan frissítettem magamban a térképet, majd visszafelé már megtaláltuk a helyet, és a ládát is. Regisztráltunk, majd visszasétáltunk a kilátó felé, hogy megkezdjük ereszkedésünket a kocsihoz. A lefelé gyaloglás érdekes volt, hiszen végig fékezni kellett, hogy ne induljunk meg a meredek domboldalon. Kellemes padokkal ellátott pihenők vannak kialakítva lefelé, és el is vannak nevezve egy egy regényhős nevével. Egyiken mi is eltöltöttünk pici időt, de már nem emlékszem a névre. Amikor végül sikeresen leértünk fújtunk picit, majd a falu utcáin visszasétáltunk a kocsihoz. Ennyi volt a mai termés. Indultunk Füredre sétálgatni, mert mindenütt jó, de Kicsinek legjobb a Balaton partján... 

(2010.07.31 12:10)

Révfülöp

75. Fülöpi templomrom (GCRETR)

Néha van úgy az ember, hogy csak felkerekedik, mindenféle célok nélkül, és sétálni van kedve valahol máshol, mint a saját élőhelye közelében.  Mi is így voltunk ezen a napon. Mindegy, hogy hova, csak induljunk el, mert nem akarózott sehogysem otthon vagy annak a környékén tölteni az időt. Mivel Kicsi alapból „I love Balaton” érzelmekkel rendelkezik,  a Magyar Tenger-re esett a választásunk. Az északi part közelsége révén, és mivel nem is akartunk nagyon megterhelő utat végigjárni,  ma Révfülöpöt céloztuk meg.  Én még sosem jártam erre, Kicsi pedig már régen, így mindkettőnknek szinte az újdonság varázsával hatott. A kocsit az út mellett parkoltuk le, majd gyalogoltunk le a fülöpi mólóhoz. Itt sétálgattunk picit, körbenéztünk de mivel a pénzt a kocsiban felejtettem fagyit csak az üvegablakon keresztül néztünk. Persze pénz nélkül könnyen ellenálltunk a kísértésnek. Gondolván egyet, mivel mégiscsak elszánt geoláda harcosok vagyunk, megnéztük milyen ládák is vannak a környéken. A legközelebbi ez a templomrom volt. Nosza felkerekedtünk, majd autóval megkerestük. Egészen közel lehetett menni, szinte a tövében parkoltunk. Van itt valami vasmacska is. J A rom eléggé kihalt volt hála Istennek. A templomnak állnak a fő falai, ami nem semmi a 13. századi történelmet figyelembe véve. A belseje is tiszta volt, nem volt telihordva szeméttel, ennek nagyon örültünk. A láda könnyen meglett. Sajnos sérült volt, a teteje nem volt meg. Mindenesetre szerencsénk volt, mert a logbook bennemaradt. Gondolom annyira tiszteletben tartották a ládát, hogy a minimális cuccot benne hagyták. No de mindegy is, elég az, hogy megvolt és sikerült regisztrálni. A mai kirándulás  sem múlt el ládázás nélkül. Hajrá LEO.... (2010.06.13 18:50)

Betyározás, romozás.

71. Csepelyi templomrom (GCCsr)

A jó idő ismét csak kicsalogatott bennünket egy kis sétálásra. Felkerekedtünk hát és meglátogattunk néhány közelebbi ládát. Úrkút és Tótvázsony közötti szakaszon található egy eldugott templomrom. Ez lett mai ládázásunk első állomása. A rom egy kis ligetben található a szántóföld közepén. Az útról nem is látszik, így aztán majdnem elmentünk mellette. Szerencsére találtunk egy bekötőutat nem messze a ligettől, így ott le tudtuk parkolni a kocsit. Nem szívesen hagytam volna az út szélén. Innen gyalog mentünk tovább az erdőcske felé. Fűvel benőtt kis szekérúton haladtunk felfelé a domboldalon. Térdig érő, de még zöld búzatáblát kellett átszelnünk, hogy odaérjünk. Kellemes, árnyas liget öleli körül a romot. Nem sok fal áll már. Körben gaz burjánzik mindenhol, alig tudtunk haladni a cél felé. Végigfutottunk a régi alapokon is, hogy addig se kelljen a gazban menni. A rom túlsó oldalán meg is leltük a ládát. Egy szép növésű, terebélyes fa közelében volt elrejtve. A közelben egy rókalyuk is volt, biztosan a láda őre. J Szerencsére nem találkoztunk vele. Fene se tudja mi történt volna ha épp otthon van az őr. Mindenesetre nem erőltettük a dolgot, hanem elindultunk vissza a kocsi felé. A ligetet elhagyva aztán lesétáltunk a dombról, beültünk, és indulás tovább... (2010.05.23 11:20)

72. Savanyó Jóska sírja (GCSAJS)

Betyárkodtunk. Egy picit. Na nem valami csínytevésről volt szó, hanem meglátogattuk Jóska bácsit, a Savanyót. Tótvázsonyban helyezték nyugalomra egyik leghíresebb betyárunkat. Emlékül kopjafát kapott, hogy emléke tovább éljen. És, hogy ezt minél többen megismerjék, egy geoláda is elhelyezésre került nem messze a temetőtől. Más látnivaló nem volt a környéken, így sokat nem is időztünk a sír mellett.  Józsi bácsiról annyit kell röviden tudni, hogy Ő volt az utolsó bakonyi betyár. Gyalogbetyár volt, lovakkal nemigen közlekedett, de a Bakonyt jól ismerte, így sokáig tudott ott rejtőzni. Végül elfogták, és börtönbe vetették húsz évre, majd szabadulván szabónak állt, de később öngyilkos lett. No ennyit róla, mi pedig továbbállunk egy újabb láda keresésére... (2010.05.23 12:00)

73. Zádorvár (GCZDRV)

A könnyű drive-in után egy picit nehezebb séta következett. Bár ezt ekkor még nem tudtuk. Valószínű, hogy a parkolóhely koordinátáit elrontottam mikor begépeltem, mert valahol a két közeli falu közötti útszakaszon mutatott egy helyet, ahol nem volt semmi érdemleges. Hittem szép szavának, így megálltunk egy erdei út bekötésében beparkolva a magas fűbe, hogy senkinek ne legyünk útban. Innen aztán követtük a toronyiránt a jelet. Egy erdei út vitt felfelé a domb teteje felé. A GPS kb. ezer méterre jelezte a célpontot. Így sétálgattunk felfelé az erdei úton. Annyira sikerült téves utat kiválasztanom, hogy le kellett térnünk az erdei útról, mely elkanyarodott, és átvágni egy másik felé, amely a cél irányában mutatkozott a térképen. Persze nem láttunk semmi jelzést azúton, így lassan-lassan tudatosult bennem, hogy valamit rosszul adtam meg. No, sokat nem tévedtem, de mivel a cél stabilan közeledett, vagyis mi a cél felé, nem álltunk meg. Rendületlenül mentünk felfelé. Meleg volt és vizet sem hoztunk magunkkal, így rendkívül örültünk mikor lankássá lett az út. Picit kifújtunk magunkat, majd a fenyőfák alatt továbbindultunk a rom felé.

Az a gondolat támadt bennem, hogy vágjunk át egyenesen, mert kb. száz méter csak a rom, és nem olyan sűrű az a bokros rész, ami elválaszt minket tőle, de sajna 4 méter után inkább feladtuk eme tervemet, mert olyan mértékben lett sűrű, hogy lehetetlen volt haladni. Visszamentünk az eddig követett útra, majd továbbindultunk. Az út kikanyarodott a fenyvesből, egy cserjés részre, ahol lassan de biztosan egy enyhe kanyart leírva vezetett minket a vár felé.  Zádorvár a nevéhez híven egy vár, amely mint minden vár, valamilyen hegy vagy domb tetején áll. Ezt sikeresen megmászva egy kellemes tisztásra értünk az út végén, ahonnan szép rálátás nyílt a Balaton északi részére is. A vár már csak rom, mint ahogy az várható is volt. Viszont akad egy kilátó is mellette, amit megmászva szép panoráma adódik a tájra. Picit elidőztünk itt, majd megkeresve a ládát, elindultunk visszafelé. Lefelé már könnyebben ment a séta. Kicsi is vidámabban kapkodta a virgácsait. Én is könnyebben viseltem a lejtőt. Elérvén a kocsit, ittunk ami belénk fért, majd továbbmentünk a következő célpont irányába... (2010.05.23 13:00)

74. Vöröstó és a kálvária (GCVKAL)

A Zádorvár bevétele után egy kegyeleti helyet kerestünk fel Kicsivel mintegy befejezvén a mai ládázást. Vöröstó nevével ellentétben nem egy tó mellé épült. Nem találni itt tavat, de mivel vár volt a közelben, ez pedig a Kinizsi-vár, a már középkorban lakott település volt. A kutatások szerint őskori maradványok is igazolják a falu régi voltát, de én a várban bízom inkább. Régebben a várak körül volt a falvak többséggel. Ennek a helynek a kálváriáját terveztük felkeresni a geocaching kapcsán. A kálvária, mint általában mindegyik, egy dombra való felkapaszkodással indul. 

Fent egy kápolna várt minket, és enyhe kilátás a környékre. A láda azonban jóval hátrébb, úgy ötszáz méterre a kápolna mögött lévő erdősségben volt elrejtve. A vetés szélén sétáltunk odáig, majd a rövid keresés után Kicsi rátalált a ládára. Persze elvégeztük az ilyenkor szükséges dolgokat, majd visszatérünk a kocsihoz, és elindultunk megmenteni Ottót... (2010.05.23 14:20)

Barangolások a Völgyben

68. Űrtávközlő állomás (GCUTAV)

A mai nap első részében a technikának lett áldozva. Aki errefelé jár elámul azon a nem mindennapi látványon, ami itt fogadja. A hatalmas radartányérok tájidegenek ugyan, de monumentális látványa ezt feledteti, és inkább érdeklődést vált ki, mint ellenérzést. Valamikor a hetvenes évek végén adták át, és azóta üzemelt 2006-ig. Most éppen használaton kívül van. Mindenesetre lehetne egy érdekes látogatható hellyé alakítani, ha valaki belevágna. A rádióamatőrök, és amúgy a radartechnika iránt érdeklődők biztosan értékelnék. No, de ez már nem az én feladatom.

Mi ezt az állomást, vagyis környékét látogattuk meg. A láda biztonságos távolságban van elhelyezve az objektumtól, megelőzendő az esetleges biztonsági előírások megszegését a közelmerészkedéssel. Nekem, mint pasinak érdekes volt látni a nagy tányérokat közelről. Kicsi annyira nem lelkesedett, míg Ottót inkább a környék vadállománya és szagmintái érdekelték. Kocsival elég közel lehetett jutni egy földúton a ládához. Az eső miatt, ami pár napja esett, még eléggé sáros volt, így csak félútig ítéltem biztonságosnak. Onnan gyalog mentünk. A környéken látszik, hogy falvak által körbevett ritkán látogatott rész, mert eléggé szemetes. Ez az egy dolog ami nem tetszik Magyarországon, hogy kihordják a szemetet a határba. A ládát megtaláltuk, Ottó még őzeket is látott közben, regisztráltunk és ennyi. Nem volt nehéz, inkább csak érdekes hely. Érdekes... (2010.04.10 13:15)

69. Tálodi kolostor (GCTALO)

Nagyvázsony neve sokak számára ismerős lehet. Főleg Kinizsi Pál neve által. Ettől a helytől nem messze található egy eldugott helyen ez a rom, mely a pálos rend alapításában épült valamikor a 13. században. Mára alig maradt meg belőle valami. A romok fennmaradása is szerintem csak annak köszönhető, hogy elfelejtették, hogy ott van. A romhoz kellemes sétát lehet tenni a főúttól kezdve, ha valaki szeret sokat sétálni.  Mi egy picit beljebb mentünk egy rétig, és onnan indultunk a rom megtekintésére. Kellemes felhős idő volt a sétához, bár erdő alatt a napon is lehet sétálni.  A romig az út esemény nélkül telt, csak Ottó futkosott az eldobott fadarabok után, amikkel szórakoztattuk. Maga a rom tényleg „megviselt”. Alig-alig maradt belőle valami. Körbejártuk, majd megkerestük a ládát is. Megtaláltuk Kinizsi forrását is. :-) Most nem csordogált. Ezután a szokásos regisztrálási procedúra kezdődött, majd a visszaúton ismét Ottón szórakoztunk, amikor egy nála háromszor nagyobb és nehezebb fadarabbal küzdött, mutatván, hogy neki az márpedig kell. 

Húzta – vonta de nem nagyon bírt vele ezért inkább ugatással próbált meg eredményt elérni, kevés sikerrel. Így ballagtunk vissza a kocsihoz. Majd megcéloztuk a következő helyet... (2010.04.10 14:10)

70. Öcsi hegyi temető magaslessel (GCOCS)

A kolostor után folytatódott hasonló vallási jellegű kirándulásunk Öcsre. Ezen kis falu határában található egy láda a temető közelében. A hely maga nem érdekes, egy egyszerű temető, ahol fel kellett mászni a dombtetőre kilátni. Amikor felmásztunk, máris új nevet adtunk neki: Öcsi hegyi temető magasles nélkül. A nevezett építmény ledöntve, talán az idő vasfogának engedve a földön feküdt. A kilátás sem mutat nagyon érdekeset. Inkább csak betettük az itt is voltunk kategóriába.A ládát megtaláltuk, de a romos pincefalakon kívül itt sem volt semmi érdekes. Picit csalódottan sétáltunk le a dombtetőről. A rejtőnek biztosan többet jelent ez a hely, de nekünk nem volt igazán maradandó. Sajna, de ez az igazság. Mára ennyi. (2010.04.10 15:00)