24. GCMARC
Győr környéki garázdálkodásom első állomása volt ez a láda. Itthoni akció révén csak egyedül vágtam neki a keresésnek. A GPS segítségével a láda közelébe érkeztem. majdnem drive-in volt. A töltésen behajtva a túloldalon a házak mellett parkoltam le. Dél lévén senki nem járt még arra, egy két elvetemült futót kivéve. A láda megkeresésében szerencsés voltam ,mert éppen abban az időben nem volt esős az idő és a láda szabadon megközelíthető volt.
Olvastam megjegyzéseket, hogy a kevésbé szerencsések úszva közelítették meg a ládát. Alaposan körbenézvén, miután megállapítottam, hogy nincs senki a környéken, és nem leskelődik senki, kinyitottam a ládát és regisztráltam. Maga a hely nem különösebben tetszett, de talán mikor tiszta zöld vagy virágos minden, akkor szebb lehet. Nekem csak nád volt ott , és lenyírt töltés. Nem volt különösebben nehéz a találat, így beugorva a kocsiba már mentem is tovább. (2009.06.16 12:00)
Olvastam megjegyzéseket, hogy a kevésbé szerencsések úszva közelítették meg a ládát. Alaposan körbenézvén, miután megállapítottam, hogy nincs senki a környéken, és nem leskelődik senki, kinyitottam a ládát és regisztráltam. Maga a hely nem különösebben tetszett, de talán mikor tiszta zöld vagy virágos minden, akkor szebb lehet. Nekem csak nád volt ott , és lenyírt töltés. Nem volt különösebben nehéz a találat, így beugorva a kocsiba már mentem is tovább. (2009.06.16 12:00)
25. GCGYBE
A töltésről aztán a belváros felé vettem az irányt. Egy multi várt rám, mely Győr érdekességeit mutatja be. Sok virtuális ponton keresztül kellett elérnem a láda rejtekhelyét. Az első pont rögtön a városházához vezetett. Gondosan körbejártam az épületet, közben megszámoltam amit meg kellett. Az épület mindenképpen megér egy misét, az egyik legszebb műemléke Győrnek. Ha szerencsés időben járunk arra, még a toronyba is fel lehet menni, ahonnan letekinthetünk a városra. Én ezt most nem is próbáltam meg, hanem a második pont felé vettem az irányt. A sétálóutcán végighaladva lehet elérni a következő pontot. Tömeg volt, de senki nem nézett furcsán, mikor 3-4-szer körbejártam a kutat, hogy biztos legyek a dolgomban. Több alkotás is látható a sétálóutcán, aki erre jár akarva akaratlan, tud egy kis művészetet magába szippantani.
A harmadik pont esetében egy cégért kellett megkeresni. Tudni kell, hogy Győrben több cégér is hirdeti, hogy ez kereskedelmi és iparváros volt. Legismertebb cégér talán az Aranyhajó, de most nem ezt keressük. Ez egy másik, kevésbé ismert, bár éppoly ékes. Nem is mondom meg mi ez, hanem keresse meg aki látni akarja.
Tovább szaladva a negyedi pont irányában egy újabb cégér látható, titok, hogy melyik, de ismert. Nem is időzöm sokat itt. Leírtam a jelszórészletet, majd célba vettem a következő állomást. Egy épületet.
Az épült és környéke nagyon impozáns látvány napsütésben. Amit keresnem kellett az egy tábla, mely valahol errefelé dátummal ellátva. Ebből nyerhető ki egy újabb részlet. Sok gondot nem okozott, nem is fecsérelem az időt, célba veszem az utolsó állomást, magát a ládát. Verőfényes napsütésben sikerült odaérkeznem.
Ilyenkor van az ember bajban, mikor olyan helyen van a láda elrejtve, hogy nem tudsz olyan időben odaérkezni, mikor nincs ott senki. Nekem is volt szerencsém egy ilyen időpontot kifogni, mikor minden szerelmes pár, öreg néni, macska, kutya és repkedő micsodák pont abban az időben szándékoztak ott dekkolni. Engem sem ejtettek a fejem lágyára, gondoltam levegyülök közöttük. Sétáltam, ballagtam, fütyörésztem. Megkerültem a helyet messziről vagy kétszer, majd közelebbről háromyszor, és egy óvatosan megtervezett pillanatban odaugrottam és....
Nem volt ott semmi. Körbejártam még egyszer, de akkor sem. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a láda nincs e helyén, ellopták. Szomorú egy dolog a kesserek életében az ilyen. A rejtő azonban sejthetett valamit a láda rejtekhelyének veszélyességéről, mert adott egy helyet, ahol pótjelszót lehetett találni, ha a láda nem volt a helyén. Több se kellett oda slattyogtam, és begyűjtöttem a hiányzó utolsó részt. Ez ugyan picit elvett a találat szépségéből, de legalább az ember be tudja fejezni, és érvényesíteni tudja a találatot. Meg mivel a láda helyét amúgy is meg kellett keresni, így majdnem olyan mintha a ládából lett volna meg. Mindenesetre jó kis séta volt. Most már ismerem Győrt... (2009.06.13 12:30)
26. GCBVID
Adódott útban Vének felé, hogy megálljak itt is, és kicsit körülnézzek a Duna ezen oldalán is. Olvastam a helyről és mivel szeretek a természetben sétálni, túrázni nem akartam kihagyni. A kocsit a töltéshez legközelebbi utcában parkoltam le és indultam egy kellemesnek ígérkező sétára a Mosoni-Duna partján. Most is üde zöld volt minden. Ez az a zöld, amit mindenki szeret. Felsétáltam az erdőn keresztül a töltés tetejére, majd irányba állítottam magam.
A láda nem volt messze, de lassan lépkedtem és élveztem a „hangos” csendet a településtől már viszonylag távol. Ide nem nagyon hallatszott be az emberek zaja. Jó volt itt lenni. Minden akaratom ellenére is gyorsan odaértem. Egy nagy bozótsziget állt ott, néhány fával megfűszerezve. A védelem elég erősnek bizonyult a láda körül. Méter magas csalános védte legalább 3-4 méter széles sávban. Minden ügyességem összeszedve próbáltam a lehető legkevesebb csípést elszenvedni. Persze mondanom sem kell, hogy rövidnadrágot viseltem. A láda megkeresése a csalánfal mögött egyszerű feladat volt. Beregisztráltam, hogy erre is megfordultam, majd továbbsétálva megnéztem azt a kis pihenőt, amit kialakítottak nem messze innen. Picit pihentem, majd visszasétáltam a kocsihoz, és elindultam egy szintén érdekesnek ígérkező láda felé. (2009.06.13 13:45)
A láda nem volt messze, de lassan lépkedtem és élveztem a „hangos” csendet a településtől már viszonylag távol. Ide nem nagyon hallatszott be az emberek zaja. Jó volt itt lenni. Minden akaratom ellenére is gyorsan odaértem. Egy nagy bozótsziget állt ott, néhány fával megfűszerezve. A védelem elég erősnek bizonyult a láda körül. Méter magas csalános védte legalább 3-4 méter széles sávban. Minden ügyességem összeszedve próbáltam a lehető legkevesebb csípést elszenvedni. Persze mondanom sem kell, hogy rövidnadrágot viseltem. A láda megkeresése a csalánfal mögött egyszerű feladat volt. Beregisztráltam, hogy erre is megfordultam, majd továbbsétálva megnéztem azt a kis pihenőt, amit kialakítottak nem messze innen. Picit pihentem, majd visszasétáltam a kocsihoz, és elindultam egy szintén érdekesnek ígérkező láda felé. (2009.06.13 13:45)
27. GCVNEK
Vénekre beérve egy egészen hangulatos falut ismerhet meg az erre elvetődő vándorló. Forgalom nem volt nagy, szinte nem is találkoztam egy autóval sem, ellenben annál több öreggel, akik alaposan megfigyeltek. Már az első pillanatban kiszúrták, hogy nem vagyok falubeli. Szerintem már akkor tudták, mikor még csak közeledtem a faluhoz. Ismerik ők az összes autót amelyiknek idevalósi a gazdája. Figyelő szemek tüzében fordultam balra a falu közepén, hogy kövessem az útvonalat, amit a GPS megadott. Egy hosszabb szakasz következett, mely során elhagytam a falut, majd a régi töltésen át a hétvégi házak sorára tévedtem. Kellemes környezet, kicsi házak, kertek, szépen rendben tartva. Ahogy illene mindenhol. Legeltetem a szemem a vityillókon, hogy de jó is lenne nekem is egy ilyen, valahol egy nyugodt helyen. Közben elértem az utca végére. A kocsit az egyik ház előtt raktam le, remélve, hogy a gazda nem bánja ha éppen észreveszi. Innen gyalog mentem tovább. Az kavicsos út egyenesen az erdőbe vezetett, majd kb. 500m után elértem a folyópartot.
Nekem valahogy mindig a Duna a legnagyobb folyó. Talán az, hogy gyerekként a partján lófrálva hatalmasnak és erősnek láttam, maradt meg bennem. Most is eltöltöttem volna pár percet a parton, ha Isten elfelejtett volna szúnyogot teremteni. Ide azonban két kézzel szórta, mert nem volt olyan másodperc, hogy ne csípett volna meg egy nőstényállat. Guiness rekordot döntöttem regisztrálás gyorsaságban. Azt hiszem kb. két liter vért veszthettem, mire sikerült leráznom a dögök legtöbbjét. A kocsihoz már csak néhány rámenősebb csaj kísért el. Olyan gyorsan ugrottam be, hogy az árnyékom kint maradt... (2009.06.13 14:15)
Nekem valahogy mindig a Duna a legnagyobb folyó. Talán az, hogy gyerekként a partján lófrálva hatalmasnak és erősnek láttam, maradt meg bennem. Most is eltöltöttem volna pár percet a parton, ha Isten elfelejtett volna szúnyogot teremteni. Ide azonban két kézzel szórta, mert nem volt olyan másodperc, hogy ne csípett volna meg egy nőstényállat. Guiness rekordot döntöttem regisztrálás gyorsaságban. Azt hiszem kb. két liter vért veszthettem, mire sikerült leráznom a dögök legtöbbjét. A kocsihoz már csak néhány rámenősebb csaj kísért el. Olyan gyorsan ugrottam be, hogy az árnyékom kint maradt... (2009.06.13 14:15)
28. GCEREB
EREBE. Vajon mit jelenthet. Nem tudom. Talán valami eszköz? Vagy étel? Valami mágikus ráolvasás? Vagy nem is tudom. Az biztos, hogy szigetre senki sem gondol ha meghallja ezt a szót. Talán csak azon kevesek tudják mit is jelent, akik a környéken élnek. Vagy még ők sem. Az biztos, hogy érdekes hely. Mai napom utolsó ládája ez a titokzatos nevű multi. A kocsi a gönyűi kikötőnél parkolom le. Innen ismét csak gyalogosan indulok a sűrűbe. Noha lehetne menni autóval is egészen a láda közelébe, én mégis jobban szeretek gyalogolni. Rutinosan beütve a koordinátákat már meg is kapom az első láda helyét. Nincs is messze. Szépen a part mentén haladva neki indulok. Állítólag egy nagy fánál van elrejtve. A nyíl szerint már ott is vagyok. Elég sok nagy fa van itt, és eléggé a meredek falú kavicsos parton kell keresgélnem. Már a harmadik kört teszem a fák között, csak nem sikerült megtalálnom. Kimegyek a fényre, hogy elolvassam újra, hogy hol van. A leírás egyértelműen megírja, mégsem találom. Talán elrontottam valamit. Ellenőrzöm a koordinátákat, és lám, a rutin megint félrevezetett. Alig 1 számjegyet sikerült félre ütnöm. Káromkodom egyet, majd korrigálom a hibát. Jó 2 kilométerrel arrébb mutat. Sebaj, legalább jól elvoltam eddig. Elindulok az új hely felé. Útközben egy nagy szederfa állja utam. Pont érik. Nosza nekem sem kell több, nekiesem. Amúgy is szomjas vagyok, mert nem hoztam vizet magammal, gondolván, hamar meglesz. Két marokkal tömöm a számba a szedert.
Mire jóllakom jövök csak rá, hogy a kezemről és az arcomról sem fog lejönni egy ideig. Úgy nézek ki, mint egy kölyök, aki éppen összekente magát valamivel. Röhögök egyet, majd tovább indulok. Elérek a fáig, mely a leírás szerint az első állomás. Körbejárom a fát, majd újra és újra. Nem találom. Már majdnem megint feladom és a koordináták ellenőrzésébe kezdenék, mikor megvilágosodik az agyam. Eddig rossz helyen kerestem. A föld közelében. Kicsit feljebb fordítom a fejem. Már látom is. Épp csak elérem. Arra gondolok, ha én épp csak elérem, mit csinálnak a nálam alacsonyabbak. Gyorsan körülnézek, majd amikor látom, hogy nincs senki, kinyitom és meglesem a tartalmat. Visszarejtve indulok az igazi láda felé. Rengetegen pecáznak a parton. Na ez az elfoglaltság amit nem tudok sehogy sem művelni. nem bírok egy helyben ülni és nézni a „nem történik semmit”-t. Miközben azon jár az agyam, hogy miként is lehet ezt kibírni és ennek hódolni, elérek a cél közelébe. Az út egy erdő mellé vezet, ahol beugrom a fák közé és máris a meredek part szélén állok. Csak egy ugrás a Duna. De inkább megkeresem a ládát. Elég okosan van elrejtve. De sikerül megtalálnom. Kinyitom, regisztrálok, és már indulok is vissza. Most már nem arra megyek vissza amerre jöttem, hanem átvágok a mezőn, ezzel spórolok pár száz métert. Újra a szederfa mellett haladok el. ismét csak eszem egy keveset. Csak amennyit bírok. Hiába, nálunk ritka a szeder. Elérem a kocsit, és befeküdve az ülésbe a séta és szeder-uzsonna után el is aludnék. Azt hiszem ez egy kimerítő nap volt. (2009.06.13 16:00)
Mire jóllakom jövök csak rá, hogy a kezemről és az arcomról sem fog lejönni egy ideig. Úgy nézek ki, mint egy kölyök, aki éppen összekente magát valamivel. Röhögök egyet, majd tovább indulok. Elérek a fáig, mely a leírás szerint az első állomás. Körbejárom a fát, majd újra és újra. Nem találom. Már majdnem megint feladom és a koordináták ellenőrzésébe kezdenék, mikor megvilágosodik az agyam. Eddig rossz helyen kerestem. A föld közelében. Kicsit feljebb fordítom a fejem. Már látom is. Épp csak elérem. Arra gondolok, ha én épp csak elérem, mit csinálnak a nálam alacsonyabbak. Gyorsan körülnézek, majd amikor látom, hogy nincs senki, kinyitom és meglesem a tartalmat. Visszarejtve indulok az igazi láda felé. Rengetegen pecáznak a parton. Na ez az elfoglaltság amit nem tudok sehogy sem művelni. nem bírok egy helyben ülni és nézni a „nem történik semmit”-t. Miközben azon jár az agyam, hogy miként is lehet ezt kibírni és ennek hódolni, elérek a cél közelébe. Az út egy erdő mellé vezet, ahol beugrom a fák közé és máris a meredek part szélén állok. Csak egy ugrás a Duna. De inkább megkeresem a ládát. Elég okosan van elrejtve. De sikerül megtalálnom. Kinyitom, regisztrálok, és már indulok is vissza. Most már nem arra megyek vissza amerre jöttem, hanem átvágok a mezőn, ezzel spórolok pár száz métert. Újra a szederfa mellett haladok el. ismét csak eszem egy keveset. Csak amennyit bírok. Hiába, nálunk ritka a szeder. Elérem a kocsit, és befeküdve az ülésbe a séta és szeder-uzsonna után el is aludnék. Azt hiszem ez egy kimerítő nap volt. (2009.06.13 16:00)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése