Régen volt Pápán víz. Manapság maximum belvíz. A szántókon a város körül. Régen voltak itt malmok is. Vízimalmok. Na ezeket mutatja be a láda. Vagyis leginkább a helyüket, mert sajna mára már nincs meg az épületek többsége, csak sejtjük merre is voltak. A leírás elég jóra sikerült, és ezen felbuzdulva ismét egy kesseléssel eltöltendő délutánt szerveztem magamnak. Meló után indultam kocsival a koordináta közelébe. Olyan helyre vitt az út, hogy rosszabb időben a madár sem repül erre. Leparkoltam valahol egy kert közelében, ahol volt annyi hely, hogy otthagyhassam a kocsit. Elő a kütyüt, koordinátkat beüt, és elindul.
Sikeresen megkerestem a helyet. Az épület elég romos, és kellő óvatossággal közelitettem meg, és vetettem be magam a mellette található embermagasságú gaztengerbe. Nemcsak, hogy nagy volt, de még bökött is. Mire elverekedtem magam a mögötte lévő pici pavilonhoz, megszámlálhatatlan karcolást szereztem. A pavilont lakták. Legalábbis a nyomok arra utaltak, hogy a homelessek néha itt töltik az éjszakát. Persze megtalálható volt a „Szeretlek Mari!” felirat is, mely bizonyitotta, hogy lelkes ifjúságunk is látogatja a helyet. Nem kellett azonban sok hozzá, hogy rájöjjek, hogy a láda a patak partján van. Kezdeti lelkesedésemet lassan lohasztotta a tudat, hogy már jó 10 perce gyúrom a gazt és még nincs meg a cucc. Szóval nem kellett idő, hogy rájöjjek a rejtek a parton van, ahhoz viszont annál több, hogy arra rájöjjek, hogy minden igaz, amit eddig gondoltam, csak éppen a másik oldalán a pataknak.
Bakker!!! Tekerés a túloldalra a méteres gazban. A másik oldal teljesen gazmentes. „Éppen csak” felismerhető ösvény visz le a partra, a legelső fához, ahol „éppen csak” tábla nem jelzi, hogy ott van a kincs. Na annyira nehézzé tudtam tenni magamnak, amennyire lehetett. Végül is csak meglett... (2009.03.13 17:32)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése