Győr a vizek városa, ahogy ezt bizonyára sokan tudják. Nem akartam sokat ülni otthon, most, hogy a
hosszú hétvégére hazamentem. Igaz volt mindenféle házkörüli dolgom, de azért
belefért egy kis kincskeresés is. Volt egy láda, ami már régóta bökte a szemem,
hogy szürkébe tegyem, így erre a szombati napra be is terveztem. Unatkozó
barátom, Ádám is csatlakozott a
vadászatra. Ketten indultunk begyűjteni a pontokat. A városi részek esetében
nincs félelmem, mert vagy virtuális a pont vagy a ládát már rég ellopták és
valahol szintén le van írva a jelszórészlet.
Így kellő nyugalommal indultunk sétára a volt olajgyár melletti
parkolóból a Radó-szigetre. Az uszoda felőli részen jelezte a kütyü a pontot,
így arra sétáltunk. A pont könnyen meglett, így nem is időztünk sokat a
szigeten, a második pont felé vettük az irányt. Az sem volt messze kb.
nyolcszáz méterre. Elgyalogolva a félsziget csücskére, megszámoltuk a
tornyokat. Nem volt nagy dolog, csak nem voltunk benne biztosak, hogy kettő,
három vagy négy látszik. Na mindegy, felírtuk mindegyik lehetőséget. Ha nem
megy elsőre, akkor majd megy másodikra. A harmadik pont kicsit távolabb volt,
így visszamentünk a kocsihoz, hogy kicsit meggyorsítsuk a pontok közötti
vándorlást. A harmadik pont egy réges-régi zsilip nyitószerkezetén helyezkdett
el. Láttuk, hogy nem ma használták utoljára. A zsírral viszont nem spóroltak,
így aztán megmarad még vagy 100 évig rozsda nélkül. A jelszórészletet könnyen
megtaláltuk, és már álltunk is tovább az utolsó pont felé. A töltés elején leparkoltuk
a kocsit. A kütyü szerint két kilométer csak a láda. Az erős szél ellenére
lelkesen sétáltunk a töltésen, ahogy a kütyü mutatta. Sapkám vagy kétszer
repült le a magasból a töltés aljára. Másztam is rendesen. Lefelé még okés
volt, mert le még leértem valahogy, felfelé viszont mászni kellett. De a
ládáért mindent. Mire odaértünk a kis erdős ligethez már kellően tapasztaltak
voltunk a szél dolgaiban. Hogy fúj, merről fúj, miért fúj, és miért nem fúj ha
erdős résznél vagyunk... Azért ez nem kis teljesítmény tőlünk.
Megérkezvén a láda környékére, mely egy erdős liget a
szántóföldek között, már kellemesebb időben volt részünk. A fák jótékonyan
megfogták a szelet, így az nem zavart minket. A fák közé érve nekiálltunk
keresni a ládát. A leírás szerint valami odúban kell lennie. Találtunk is vagy
három-négy fát ahol voltak odúk. Bőszen forgattuk az avart, korhadékot, hogy
megleljük, de sajna nem jártunk sikerrel. Olvastuk, hogy előttünk sem volt már
meg, de meg is bizonyosodtunk, hogy nem található. Így picit csalódottan
indultunk visszafelé. (Este azért írtam a rejtőnek, hogy baj van a dobozzal,
cserébe megküldte a hiányzó részletet, így rendesen logoltam.)
Most már okosabbak voltunk, és kitaláltuk, ha a töltés
takarásában megyünk, akkor nem fúj a szél. Azért meglepően okosak vagyunk ha
egyszer odatesszük az agyunkat. Visszaérve a kocsihoz kilőttünk Győrzámoly
felé... (2011.03.12 13:20)
Sikertelen előző keresésünk után indultunk tovább a mára
tervezett második ládához. Az éppen nálam lévő TB-t (Bódottá) akartam
elrejteni. Ez a multi Győrzámoly nevezetességeit szeretné bemutatni. Na ez
minket most éppen nem érdekelt. Sok emlékművet és templomot láttunk már, így
nem dobott fel, hogy ismét láthatok egy-kettőt. A templomnál lévő első pont
kicsit meglepett minket. Okosan úgy van felépítve a multi, hogy nem tudsz
továbbmenni ha nem leled meg a pontot, mert az tartalmazza a következő ponthoz
az infót. Így aztán végig kell sétálnod, ha meg akarod lelni a végső ládát. Nos
a templomnál eléggé meglepődtünk, mert a fal tövébe írta a mikroládát, de ott
amikor megláttuk a kavicsos sávot a templom körül, rögtön felvetődött bennünk,
hogy itt aztán bárhol lehet a kavicsok alatt. Körbejártuk, és jellegzetes
kavicsokat vagy rejtekhelyet kerestünk. Mikor körbeértünk majdnem káromkodtunk.
Nem találtunk semmit. Aztán megnéztük jobban és megtaláltuk a trükkös helyet.
Gyorsan és óvatosan felírtuk a koordinátákat, és tovább álltunk. Azt csak
utólag vettem észre, hogy a plébániától árgus szemek figyelik minden
mozdulatunkat, hogy mit ólálkodunk a templom környékén. Mielőtt baj lenne,
gyorsan kocsiba ültünk, aztán hajtottunk a második ponthoz. Ez nem volt messze,
úgy százötven méterre a kanyaron túl. Le is parkoltunk az út szélén, és akkor
kerültünk bajba, mert két kisgyerek játszott ott. Másztak, futkoztak, így nagy
volt az esély,hogy meglátják mit veszünk elő és honnan, hogy azután
kíváncsiságuktól vezetve ők is előszedjék. Szóval óvatosak voltunk. Takartam
Ádámot, míg előbányászta a mikrót, majd megtudva a tutit, gyorsan visszarejtettük.
Elindultunk a végpont felé. Leparkoltam a töltés oldalában, majd gyalogosan
mentünk a kis zászló felé. Sajnos nem olvastuk el a leírást, így később derült
csak ki, miután megtettünk úgy háromszáz métert, hogy útközben volt elrejtve a
kód, ami a ládanyitáshoz kell, így nem lehetünk sikeresek nélküle. Bakit
kiküszöbölendő, visszasétáltunk, és megkerestük a kódot. Aztán most már tényleg
irány a láda. Meg is találtuk a megadott helyen. Nagyon jó rejtés. Ötletes, bár
szerintem nagy az esélye, hogy télen valaki elvigye tűzifának a rejteket. De
mindenképpen tetszett. Nosza kinyitottuk, és regisztráltunk. Belerejtettem a
TB-t (Bódottá), volt is öröm és bódottá, hogy sikeresen hozzájárultam az
utazásához. Visszarejtettük a ládát, majd irány haza... (2011.03.12 15:20)
