49. Szent András templomrom (GCSzat )
December. A hó és jég és hideg hava. Alig merünk kinézni az ablakon, olyan hideg van, hogy már attól megfagyunk ha kinézünk az ablakon. Persze mi kemények vagyunk. Ottó a vezérünk, semmitől se félünk. Bizonyítandó bátorságunkat elindultunk egy kültéri ládára, mégpedig Taliándörögdre, egy templomromhoz. Az idő hideg volt ezért jól beöltöztünk, hogy ne fázzunk. Elindultunk. Bakker, télleg hideg van. Kicsi rágyógyult az ülésfűtésre. No hajrá. Ahogy haladtunk szépen sorjában a falvakon keresztül, egyre jobban kezdett szállingózni a hó. Taljándörögdöt elérve egész szépen szakadt, és egyre jobban lepte be a környéket. Mire odaértünk a templomhoz, keményen hóval fedett volt a táj. Leparkoltunk az út mellett, mivel nem láttunk sokat hol van lyuk vagy gödör vagy ilyesmi, annyira szakadt már a hó. Kipattantunk a kocsiból és ekkor csapott minket szembe a hóvihar. Nem bírtuk a szemünk sem nyitva tartani annyira fújta az arcunkba a havat. Egyedül Ottó élvezte.
Ő mindenhol, minden körülmények között tud örülni a szabadságnak, futkozásnak. Bele is nyargalt a hóba. Mi pedig ha már itt voltunk, nem akartunk találat nélkül hazamenni, ezért nekiálltunk keresgetni. Megszenvedtük a hideget. Kezek lefagyva, arcok szintén, de meglett a láda. Még örömködni sem volt kedvünk ott helyben. Inkább a kocsiban tettük meg. Bepattantunk, és maximumra a fűtést, és uzsgyi haza. Ottó persze csurom víz volt, mikor a szőrébe ragadt hó kezdett kiolvadni. Az út is kezdett járhatatlanná válni, itt a mezőgazdasági részen. Reméltem nem akadunk el sehol. Szerencsére minden gond és kicsúszás nélkül hazaértünk és hálát adtunk, hogy meleg van otthon is. Szó, mi szó behavaztunk, keményen. hiába, a tél az tél... (2009.12.19 12:48)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése