33. Csót - Hadifogoly temető (GCCshf)
Hosszú szabadságra indultam így a hét közepén. Reggel Kicsitől elindulva igyekeztem hazafelé, de oly galád módon, hogy útba ejtettem két ládát. Ezen ládák egyike a csóti hadifogoly-temető volt. Csót felé nem volt nehéz eljutni, mert benne van a GPS-ben, de a temetőt már nem. El van dugva. De nagyon. Alig találtam meg a lehajtót a főútról, olyan keskeny földút vezet be a temetőhöz. Nyári reggel érkezvén már elég meleg volt, de az erdő alatt még rosszabb volt, annyira fülledt volt a levegő. Megnéztem a sírokat, néhány feliratot, majd megkerestem a ládát. Nem volt könnyű, mert a sűrű fák alatt a GPS nem volt pontos, így kerültem egy szépet a nagy gazban. A reggeli harmat még megvolt, így a cipőm elázott, mivel nem túracuccban jöttem olvasván, hogy temetőhöz jövök. Persze eléggé megviselt lettem a végére a harmattól, a pókhálóktól amiket begyűjtöttem. Azonban siker koronázta a kitartásom és meglett a láda. Regisztráltam és siettem ki az erdőből, hogy levegőt és napot kapjak, mert száradnom kellett. Sűrű bocsánatkérések közepette, hogy háborgattam őket, búcsút vettem a holtaktól és elindultam haza. (2009.07.22 09:40)
34. Peryche Holt-Rába Menti Tanösvény (GCLBVB)
Hazaértem Csótról. Átöltöztem nyári cuccba, és elindultam egy másik helyre, a Holt-Rába mellé, ahol egy érdekesnek tűnő ládát sejtettem. A megadott parkolóban, a töltés mellett tettem le a kocsit, és indultam útnak. Naivan felfutottam a töltésre és elindultam a töltésen a láda irányába. Mondom naivan. Gondoltam murvás út visz a célig. Mikor mentem vagy ötszáz métert a tűző napon, jöttem rá, hogy a zászlócska a holtág túlsó oldalán van, és nem hihetek abban, hogy lesz híd a túloldalra. Végül aztán igazam lett, ahogy kiderült később.
Bevetettem magam a sűrű erdőbe a túloldalon. Még nem tudtam mire vettem rá magam. Az ösvény egyre keskenyebb lett, és egyre sűrűbb. Elég hosszan kellett verekedtem át magam a célig. Az egyre sűrűbb aljnövényzet még nem is aggasztott annyira, mint az exponenciálisan növekvő száma a szúnyogoknak. Ennyi éhes nőstény ritkán vetette rám magát. Nem bírtam lecsapkodni őket. Hiába legyeztem, mozogtam mindig volt hely ahol leszálltak és csíptek. A rejtés viszont nagyon jól sikerült. Persze ez nekem nem volt előnyös, mivel a szúnyogok között kellett töltsek vagy 30 percet a keresgéléssel, mire megtaláltam a rejteket. Nagyon okos rejtés. Az egyik legjobb amivel eddig találkoztam. Kb. 2 liter vért vesztettem, mire sikerült mindent elintéznem. Ezek után amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam az erdőből, és bevágódtam a kocsiba. Ott pihentem vagy 10 percet a légkondis és szúnyogmentes környezetben... (2009.07.22 14:25)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése