Balaton-felvidék

43. Tihanyi barát (GCTiBa)

Tihany ládatérképét nézegetve érdekes helyre bukkantunk. Barátlakások. Na ez meg mi lehet. Azt ugyan tudtuk, hogy kik a barátok, de hogy ezeknek még lakásuk is van, és Balatonra néző, ez a mai világban felbecsülhetetlen. Kíváncsivá is tett minket, hogy vajon hogy nézhetnek ezek ki. Ezért ezen a szombaton ismét nyakunkba vettük a világot, és elindultunk ismét Tihanyba, hogy a félszigetet megszabadítsuk azon ládáktól, melyeket még nem kerestünk meg. Az indulás a szokásos ráérős stílusban telt. Nagyjából dél körül értünk a megadott helyre, a tihanyi domb oldalában. A kocsit megpróbáltuk a lehető legközelebb lerakni a kis ösvény kezdetéshez, mert gondoltuk, ha már mászni kell, akkor a végén ne kelljen már sokat gyalogolni a kocsihoz. Aztán nekivágtunk... Ottó állt a csapat élére mint mindig, ha velünk jön. Nagyon jó, mint felderítő, mert mindent megvizsgál és lepisil, hogyha rendben van. Így aztán az útvonal szabályosan kijelölt szakaszokra oszlik. Hátvédként nem szeret működni. Nem tudom miért.

No elindultunk felfelé a domboldalban a megadott helyen. Frissen érkezvén ez nem okozott különösebb gondot. Később már kevésbé voltunk mosolygósak, de aztán szerencsére az út engedett a meredekségéből, így könnyebben haladtunk. Lassan-lassan elértük a lakásokat. Először nem is láttunk semmit csak a meredek sziklafalat, de aztán észrevettük, ahogy a közelbe értünk, a szabályosan bevájt szobákat, helyiségeket, ablakokat. Sokukra már ráomlott a szikla felülről és betemette őket, de pár „lakás” még megtekinthető.

 

Érdekes műve ez az embereknek. De hát a balatoni panoráma mindent megért, már akkoriban is. Itt lefüleltük a multi egyik részét, majd tovább kapaszkodtunk felfelé, hogy a valós ládát is megtaláljuk. A táj egyre jobban tűnt elő a fák teteje felett, lassan a Balaton is láttatni engedte magát. Feljebb elértük a bokros részeket, így aztán már teljes egészében látszott Magyarország tava, Kicsi Riviérája. Gyorsan fotózkodtunk is egy-kettőt. Amikor már eleget nézelődtünk, beverekedtük magunkat a bozótos mélyére, és birtokba vettük a ládát. A láda törött volt, picit nedves, de sajna nem volt nálunk cseredoboz, így csak logoltunk, majd elindultunk vissza. Lefelé könnyebben ment mint felfelé. Vajon miért lehet ez?

Lent a parton, naivan lángosozni mentünk. Gondoltuk, ha már ilyen sikeresek  és ügyesek voltunk, megengedjük magunknak a lángost, ezt a tipikus balatoni étket. Beültünk a parkolónál lévő faházhoz egy körre. Megrendeltük a lángost, és nagy bőszen neki is láttunk. De ekkor olyan csalódás ért, ami legalább 2 évvel vetette vissza a fejlődésünket. A lángos nagyon szar volt. Semmi élvezet nem volt benne a fokhagymát kivéve, meg a sót. Nagyon olajos volt és a tészta sem volt az igazi. No nem is fogok nagyon lángost enni a Balatonnál. Azt persze nem teszem hozzá, hogy drága is volt. Inkább sütök otthon... (2009.10.03 12:45)

44. Örvényesi vízimalom.(GCOrvm)

Következő pontunk az örvényesi vízimalom volt, hazafelé menet a Balatonról. Parkolás közvetlenül a malom mellett történt, így nem is kellett 10 méternél többet menni a vízműig. 

Szépen csordogált a patak a kerék körül, de sajnos csak kívülről láthattuk, mert későn érkezvén, már bezártak. Így is meg lehetett azonban lesni, mit és merre és hogyan építettek eleink, hogy megőröljék a búzát. Ottót nem tudtuk belecsalni a patakba, de lelkesen hozta vissza ez el-eldobott botokat, miközben a láda felé mentünk.A kincs a patak mellett folyásirány ellenében volt elrejtve. A láda környékére érve vad keresésbe kezdtünk, átnéztünk minden fát és bokrot a környéken, majd amikor már kezdtünk szentségelni, és néztük át újra a lehetőségeket ötlött a szemünkbe a legkézenfekvőbb rejtekhely. Gyors ellenőrzés, és láss csodát, a láda tényleg ott volt. Beirkáltunk a füzetbe, majd szépen visszacsomagoltuk a ládát, és visszasétáltunk a járgányhoz. Gyors kaja és pia a kocsinál, majd elindultunk megnézni a holtakat... (2009.10.03 16:48)

45. Balatonudvari temető.(GCUdvt)

A holtakat nem szokás háborgatni. Így voltunk ezzel mi is. Jobb a békesség alapon közelítettük meg a helyet.

A leírás szerint itt egy különleges temetési szokás tanúi lehetünk. Mikor odaértünk, valóban meglepődtünk a látottakon. A temető régi része olyan érdekes fejkövekkel van tele, melyeket nem láthattunk még máshol. A kövek szíveket formáznak. Nagyon érdekes ha az ember végignéz rajtuk. A láda ugyan virtuális és csak egy szót kell megkeresni a táblán. Ez könnyen ment, de egy látogatást mindenképp megért.  A rövid látogatás után lassan elindultunk hazafelé, ahol várt már minket... Nem is tudom mi.(2009.10.03 17:05)