2011. március 28., hétfő

Régi korok tanúi


41. Pantheon (GCPG)
Valami olyan dolog ez amiről a legtöbb embernek egy megfoghatatlan dolog jut eszébe. Valami Isten és halál körüli dologról van szó. Az ókori rómában építettek Pantheont, ami az összes római Isten számára felépített templom volt. Ez a gannai viszont nem római, így nem az összes Isteneknek emelték, hanem csak egynek. Körüljárva megláthatjuk, hogy a kereszt alapú építmény még most is szép látványt nyújt.  A körtemplom és kupolája foglalja el a kereszt középső részét. Sajna az épület nincs nyitva, csak kérésre lehet megtekinteni, így erre jártamban nekem sem sikerült bemenni. Megkerülve az épületet egy kellemes kis tisztásra érünk amely mögött ott húzódik már egy erdős rész, ami a ládát rejti. A leírás alapján meg is találtam, majd kellő körültekintés után előszedtem, regisztráltam és visszarejtettem. Nem is rejtés miatt érdekes a hely, hanem az épület maga ad egy nyugodt hangulatot az erre járónak. (2009.09.25 12:10)


42. Döbrönte - Szarvaskő vára (GCBAMZ)
Ganna után adódik a lehetőség, hogy Döbröntén is megforduljon az ember. A Nyugat-Bakony lejtőinek aljában járunk. Itt már nincsenek nagy dombok, de mégis rejtőzik itt egy kis vár rom. Szarvaskő vára. A történetét a GC oldal jól leírja, így nem mesélem el, hogyan és mint alakult a vár sorsa. De mindenesetre, ha felmászik ide az ember, szép kilátást lel a környékre. A vártól látszanak a Bakony hegyei, Pápa városa és az alant elterülő falvak is. 


A láda azonban nem itt, hanem jóval lejjebb, a várdomb aljában keresendő. Én el is indultam lefelé, miután kinézelődtem magam. Igazi problémát a domb okozott, mert olyan szép meredeken ment lefelé, hogy a végén már majdnem gatyafékkel érkeztem. Mivel megúsztam a lejtmenetet minden további gond nélkül, el kellett gondolkozzam merre is induljak, mert a domb alja magasan betakarva csalánnal és vadmálnával, meg egyéb bökős, szúrós, marasztalni akaró növénnyel. A GPS persze éppen a közepébe mutatott. Nem volt mit tenni, mély levegő után nekiiramodtam. Kb. két métert haladtam, mikor a tüskék annyira megfogtak, hogy fájt minden mozdulat, ahogy karcoltak. Kezembe vettem egy botot, ami ott hevert és annak a segítségével sikerült elevickélnem a megadott pontra. Nagyon büszke voltam, hogy nem esett bajom a dzsindzsásban. És meglepődtem mennyire egyszerű lett volna bejönni a másik oldalról, ha nem vagyok rest kerülni. Na nem mindig az egyenes út a legjobb, ezt megtanultam. Kárpótolt valamelyest, hogy a láda meglett a megadott helyen. Gyorsan regisztráltam, majd a már felfedezett új úton elindultam a kocsihoz, hogy beülve tovább induljak a napi dolgokkal... (2009.09.25 12:45)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése