Somlószőlős

50. Árpád-kori templomromok, templomok. (GCAKT) 

Mozgó láda. Ez a fajta láda nagyon ritka egy kezdő kesser életében. Egyrészt mert legtöbb alig tudja mi is az, illetve nem tudja mit is kell vele csinálni, így inkább nem is erőlteti a dolgot. Nos, a közelünkben felbukkant egy ilyen „mágikus” láda. Somlószőlősön került elhelyezésre. Kis csapatunk ezt a helyet azonnali módon megrohamozta, hogy legyen a tarsolyban mozgó láda is. Az út havas volt, főleg mikor letértünk a 8-as útról a falu felé. Az alsóbbrendű utakat sosem takarítják úgy mint a főutakat, így szépen legyúrt és tükörre fagyott jégen evickéltünk el a templomhoz. A célhoz vezető úton szintén nem sok hely volt parkolni. Leparkoltunk tehát a hóba az út szélére félig meddig lehúzódva és hajrá a láda. Ottó szereti a havat. Most is mint kerge kecske ugrált benne és minden méteren túrta az orrával a hideg cuccot. Persze „hatalmas” termetű lévén csak bakugrásokkal tudott közlekedni, de ez cseppet sem zavarta. Mi megkerültük az épületet, és keresgettük a ládát. Átnéztük a nagyobb bokrokat, és végül kikötöttünk egy fánál, ahol az ágak között meg is találtuk. Gyorsan beregisztráltuk magunkat, és hajrá, megnéztük a templomot. Sajna nem volt nyitva, de körbejártuk és fotóval is megjutalmaztuk magunkat. Így esett látogatásunk Somlószőlősön... (2009.12.20 15:40)

Taliándörögdi havazós

49. Szent András templomrom (GCSzat )

December. A hó és jég és hideg hava. Alig merünk kinézni az ablakon, olyan hideg van, hogy már attól megfagyunk ha kinézünk az ablakon. Persze mi kemények vagyunk. Ottó a vezérünk, semmitől se félünk. Bizonyítandó bátorságunkat elindultunk egy kültéri ládára, mégpedig Taliándörögdre, egy templomromhoz. Az idő hideg volt ezért jól beöltöztünk, hogy ne fázzunk. Elindultunk. Bakker, télleg hideg van. Kicsi rágyógyult az ülésfűtésre. No hajrá. Ahogy haladtunk szépen sorjában a falvakon keresztül, egyre jobban kezdett szállingózni a hó. Taljándörögdöt elérve egész szépen szakadt, és egyre jobban lepte be a környéket. Mire odaértünk a templomhoz, keményen hóval fedett volt a táj. Leparkoltunk az út mellett, mivel nem láttunk sokat hol van lyuk vagy gödör vagy ilyesmi, annyira szakadt már a hó. Kipattantunk a kocsiból és ekkor csapott minket szembe a hóvihar. Nem bírtuk a szemünk sem nyitva tartani annyira fújta az arcunkba a havat. Egyedül Ottó élvezte.

Ő mindenhol, minden körülmények között tud örülni a szabadságnak, futkozásnak. Bele is nyargalt a hóba. Mi pedig ha már itt voltunk, nem akartunk találat nélkül hazamenni, ezért nekiálltunk keresgetni. Megszenvedtük a hideget. Kezek lefagyva, arcok szintén, de meglett a láda. Még örömködni sem volt kedvünk ott helyben. Inkább a kocsiban tettük meg. Bepattantunk, és maximumra a fűtést, és uzsgyi haza. Ottó persze csurom víz volt, mikor a szőrébe ragadt hó kezdett kiolvadni. Az út is kezdett járhatatlanná válni, itt a mezőgazdasági részen. Reméltem nem akadunk el sehol. Szerencsére minden gond és kicsúszás nélkül hazaértünk és hálát adtunk, hogy meleg van otthon is. Szó, mi szó behavaztunk, keményen. hiába, a tél az tél... (2009.12.19 12:48)

Ajkai fejtegetés.

48. Ajkai fejtegető. (GCAJKA)

Ajkán rejtőzünk mikor éppen nem máshol. Na ezt jól megmondtam.  Szóval itt helyben lévő ládára nem is értem miért vártunk ennyit. Közel volt, mégsem erre a ládára fókuszáltunk. Eddig. De most eljött az idő. A láda egy hosszabb multi, mely Ajka város nevezetességeit, és szebb helyeit hivatott bemutatni. Ezen a napon ennek álltunk neki. Az első pont a tó belsejében található szigeten van. Itt elég sokat járunk Ottót sétáltatva, így ennek a pontnak a begyűjtése nem okozott gondot. Fekete István nevezetességeit (az állatokat) lehet itt megtekinteni szobor formájában. A második pont a város belseje felé haladva a múzeum környékén a templomdombon lévő világháborús szobor volt. Ide is Ottó kíséretével mentünk, hogy biztosan legyünk a pont megtalálásában. Innen viszonylag messze van a következő pont, a tósokberéndi templom, és még messzebb a valós láda. A láda keresésére már kocsival mentünk, majd a templomnál leolvasva a jelszót megállás nélkül mentünk tovább a láda irányába. Megnéztük merre is kell menni a kincs felé, de most nem kanyarodtunk le, mert vasárnapi ebédre mentünk. Ebéd után, délután indultunk visszafelé, útba ejtve a ládát. Az út egy földútra vezetett át minket, mely lement egészen a lőrintei tóig. Itt a tóparton leparkoltuk a kocsit, majd szabadon engedtük Ottó nevű vadállatkánkat, hogy kedvére futkozzon. A ládát a tó túlsó oldalán jelezte a gép, így kellemes lassú sétával indultunk neki a parton. Teljes nyugalom honolt a környéken, néhány kócsag és gém reppent fel útközben és adott változatosságot a vidéken. A tó túlsó végéhez érve az erdőben találtuk meg a ládát, és tettük megtalálttá a helyet. Lassan sétálva a túlparton visszafelé, Ottónak dobáltunk botokat, melyeket szokás szerint tettetett méreggel harapdált darabokra, vagy éppen dobott a földre és pisilt le. Így szórakozva értünk vissza a kocsihoz, majd indultunk lassan az otthon felé. (2009.11.01 15:50)

Kristály-völgyi kirándulások

46. Magyarpolányi szentkút (GCMPSK)

Ezen a napon Kicsinek valami privát dolga akadt, ezért csak Ottó csatlakozott hozzám, hogy megkeresse velem az elrejtett kincset, és körbeszaglásszuk a polányi erdőnek ezt a részét is. Még sosem jártunk erre, így aztán kíváncsian vártuk mit tálalnak elénk az erre otthonosan mozgó ládarejtők. Polány nincs messze Ajkától, így meglehetősen egyszerűen és könnyen idetaláltunk. Ottó persze végig tutulta az utat, jelezvén mindenkinek, hogy érkezik. Ügyes lehetett, mert senkivel nem találkoztunk egy ideig. Az autót az egyik faluszéli ház mellett tettem le, madj felhúztam túrázós cipőmet, és nekivágtunk. Enyhén emelkedő murvás út vitt ki a faluból, majd váltott át földútra, ahogy felértünk a tetőre. Egy ideig ezen a mezőgazdasági úton mentünk, majd utolért bennünket egy túrázó is. Ekkor tudtam meg, hogy most van a Szarvas 27 túra, mely Döbröntéről jön egy 27 km-es körtúra útvonallal és járja be ezt a környéket. Csatlakozott hozzánk, miközben elmeséltem neki az én célomat, hogy ugyan túrázónak nézek ki, de most csak kesselni jöttem. Érdekesnek találta a dolgot, majd tovább beszélgettünk mindenféle dolgokról. Egészen a forrásig kísért minket, ahol elköszöntünk egymástól, ő tovább indult, mi pedig nekiveselkedtünk a keresésnek. 

A jó időben a láda is meglett, de óvatosnak kellett lennem, mert a túráók útvonala pontosan erre vitt át. Alig fejeztem be a regisztrálást, már hallottam is közeledő hangokat. Egész nagy csapat lehet, mert nagyon hangosak. Pár fotót készítettem Hős Kutya Ottóról a forrásnál, aki mint a ládakeresés bajnoka állt ott. Nem zavartatta magát, hogy merő kosz lehet, végigszagolt mindent. Közben a társaság is elhaladt mellettünk, így már csendes környezetben elindultunk visszafelé. Ottó minden szagot begyűjtött magának, hogy este majd szépen kiválogatja. Hajrá a következő hely... (2009.10.31 10:58)

47. Kristály-völgy (GCKrVo)

Elképzelted? Egy egész völgyet kristályból? Rosszul tette. Mindenki erre gondol először, de sajna ki kell ábrándítsalak, hogy nem arról van szó amire Te gondolsz. A kristály-völgy elnevezás onnan ered, hogy a bakony ezen részén a kézművesiparnak a üveg és porcelán-manufaktúra telepedett meg és fejlődött. Gondoljunk  herendi porecelánra vagy az ajkai kristályra. No ennek a völgynek egyik települése Magyarpolány. Itt egy kápolna részesült abban a kiváltságban, hogy része lehet a geocaching játéknak. Noha semmi köze a kristály-gyártáshoz mégis ezt a nevet kapta. 

A láda virtuális és 3 részből álló jelszót kell összeszedni. A lényeg a domb megmászása, mert a templom a tetőn található. A kapun belépve Ottó rögtön felrohan. A lépcsőn mindig késztetést érez, hogy a tetejéig rohanjon. Majd látva, hogy még sehol sem tartok, visszarohan, majd megint el... Jót játszik. Legalább fárad. Mire felértem én is elfáradtam. Szépen leültem a padra, és élveztem a napsütést és a kilátást. Remek rálátás nyílik innen is a tájra. Tíz perc sütkérezés után megkerestem a jelszórészletet, majd Ottót rábírva egy kaviccsal a lefelé futásra elindultam a lépcsőn vissza. Lefelé mindig könnyebb, így aztán nem okozott semmi megterhelést a séta. Ottó is élvezte a kavicsozást. Remélve, hogy Kicsi már végzett, elindultunk haza. Ennyi fért bele a napba kincskeresésből... (2009.10.31 11:45)

Balaton-felvidék

43. Tihanyi barát (GCTiBa)

Tihany ládatérképét nézegetve érdekes helyre bukkantunk. Barátlakások. Na ez meg mi lehet. Azt ugyan tudtuk, hogy kik a barátok, de hogy ezeknek még lakásuk is van, és Balatonra néző, ez a mai világban felbecsülhetetlen. Kíváncsivá is tett minket, hogy vajon hogy nézhetnek ezek ki. Ezért ezen a szombaton ismét nyakunkba vettük a világot, és elindultunk ismét Tihanyba, hogy a félszigetet megszabadítsuk azon ládáktól, melyeket még nem kerestünk meg. Az indulás a szokásos ráérős stílusban telt. Nagyjából dél körül értünk a megadott helyre, a tihanyi domb oldalában. A kocsit megpróbáltuk a lehető legközelebb lerakni a kis ösvény kezdetéshez, mert gondoltuk, ha már mászni kell, akkor a végén ne kelljen már sokat gyalogolni a kocsihoz. Aztán nekivágtunk... Ottó állt a csapat élére mint mindig, ha velünk jön. Nagyon jó, mint felderítő, mert mindent megvizsgál és lepisil, hogyha rendben van. Így aztán az útvonal szabályosan kijelölt szakaszokra oszlik. Hátvédként nem szeret működni. Nem tudom miért.

No elindultunk felfelé a domboldalban a megadott helyen. Frissen érkezvén ez nem okozott különösebb gondot. Később már kevésbé voltunk mosolygósak, de aztán szerencsére az út engedett a meredekségéből, így könnyebben haladtunk. Lassan-lassan elértük a lakásokat. Először nem is láttunk semmit csak a meredek sziklafalat, de aztán észrevettük, ahogy a közelbe értünk, a szabályosan bevájt szobákat, helyiségeket, ablakokat. Sokukra már ráomlott a szikla felülről és betemette őket, de pár „lakás” még megtekinthető.

 

Érdekes műve ez az embereknek. De hát a balatoni panoráma mindent megért, már akkoriban is. Itt lefüleltük a multi egyik részét, majd tovább kapaszkodtunk felfelé, hogy a valós ládát is megtaláljuk. A táj egyre jobban tűnt elő a fák teteje felett, lassan a Balaton is láttatni engedte magát. Feljebb elértük a bokros részeket, így aztán már teljes egészében látszott Magyarország tava, Kicsi Riviérája. Gyorsan fotózkodtunk is egy-kettőt. Amikor már eleget nézelődtünk, beverekedtük magunkat a bozótos mélyére, és birtokba vettük a ládát. A láda törött volt, picit nedves, de sajna nem volt nálunk cseredoboz, így csak logoltunk, majd elindultunk vissza. Lefelé könnyebben ment mint felfelé. Vajon miért lehet ez?

Lent a parton, naivan lángosozni mentünk. Gondoltuk, ha már ilyen sikeresek  és ügyesek voltunk, megengedjük magunknak a lángost, ezt a tipikus balatoni étket. Beültünk a parkolónál lévő faházhoz egy körre. Megrendeltük a lángost, és nagy bőszen neki is láttunk. De ekkor olyan csalódás ért, ami legalább 2 évvel vetette vissza a fejlődésünket. A lángos nagyon szar volt. Semmi élvezet nem volt benne a fokhagymát kivéve, meg a sót. Nagyon olajos volt és a tészta sem volt az igazi. No nem is fogok nagyon lángost enni a Balatonnál. Azt persze nem teszem hozzá, hogy drága is volt. Inkább sütök otthon... (2009.10.03 12:45)

44. Örvényesi vízimalom.(GCOrvm)

Következő pontunk az örvényesi vízimalom volt, hazafelé menet a Balatonról. Parkolás közvetlenül a malom mellett történt, így nem is kellett 10 méternél többet menni a vízműig. 

Szépen csordogált a patak a kerék körül, de sajnos csak kívülről láthattuk, mert későn érkezvén, már bezártak. Így is meg lehetett azonban lesni, mit és merre és hogyan építettek eleink, hogy megőröljék a búzát. Ottót nem tudtuk belecsalni a patakba, de lelkesen hozta vissza ez el-eldobott botokat, miközben a láda felé mentünk.A kincs a patak mellett folyásirány ellenében volt elrejtve. A láda környékére érve vad keresésbe kezdtünk, átnéztünk minden fát és bokrot a környéken, majd amikor már kezdtünk szentségelni, és néztük át újra a lehetőségeket ötlött a szemünkbe a legkézenfekvőbb rejtekhely. Gyors ellenőrzés, és láss csodát, a láda tényleg ott volt. Beirkáltunk a füzetbe, majd szépen visszacsomagoltuk a ládát, és visszasétáltunk a járgányhoz. Gyors kaja és pia a kocsinál, majd elindultunk megnézni a holtakat... (2009.10.03 16:48)

45. Balatonudvari temető.(GCUdvt)

A holtakat nem szokás háborgatni. Így voltunk ezzel mi is. Jobb a békesség alapon közelítettük meg a helyet.

A leírás szerint itt egy különleges temetési szokás tanúi lehetünk. Mikor odaértünk, valóban meglepődtünk a látottakon. A temető régi része olyan érdekes fejkövekkel van tele, melyeket nem láthattunk még máshol. A kövek szíveket formáznak. Nagyon érdekes ha az ember végignéz rajtuk. A láda ugyan virtuális és csak egy szót kell megkeresni a táblán. Ez könnyen ment, de egy látogatást mindenképp megért.  A rövid látogatás után lassan elindultunk hazafelé, ahol várt már minket... Nem is tudom mi.(2009.10.03 17:05)

Régi korok tanúi

41. Pantheon (GCPG)

Valami olyan dolog ez amiről a legtöbb embernek egy megfoghatatlan dolog jut eszébe. Valami Isten és halál körüli dologról van szó. Az ókori rómában építettek Pantheont, ami az összes római Isten számára felépített templom volt. Ez a gannai viszont nem római, így nem az összes Isteneknek emelték, hanem csak egynek. Körüljárva megláthatjuk, hogy a kereszt alapú építmény még most is szép látványt nyújt.  A körtemplom és kupolája foglalja el a kereszt középső részét. Sajna az épület nincs nyitva, csak kérésre lehet megtekinteni, így erre jártamban nekem sem sikerült bemenni. Megkerülve az épületet egy kellemes kis tisztásra érünk amely mögött ott húzódik már egy erdős rész, ami a ládát rejti. A leírás alapján meg is találtam, majd kellő körültekintés után előszedtem, regisztráltam és visszarejtettem. Nem is rejtés miatt érdekes a hely, hanem az épület maga ad egy nyugodt hangulatot az erre járónak. (2009.09.25 12:10)

42. Döbrönte - Szarvaskő vára (GCBAMZ)

Ganna után adódik a lehetőség, hogy Döbröntén is megforduljon az ember. A Nyugat-Bakony lejtőinek aljában járunk. Itt már nincsenek nagy dombok, de mégis rejtőzik itt egy kis vár rom. Szarvaskő vára. A történetét a GC oldal jól leírja, így nem mesélem el, hogyan és mint alakult a vár sorsa. De mindenesetre, ha felmászik ide az ember, szép kilátást lel a környékre. A vártól látszanak a Bakony hegyei, Pápa városa és az alant elterülő falvak is. 

A láda azonban nem itt, hanem jóval lejjebb, a várdomb aljában keresendő. Én el is indultam lefelé, miután kinézelődtem magam. Igazi problémát a domb okozott, mert olyan szép meredeken ment lefelé, hogy a végén már majdnem gatyafékkel érkeztem. Mivel megúsztam a lejtmenetet minden további gond nélkül, el kellett gondolkozzam merre is induljak, mert a domb alja magasan betakarva csalánnal és vadmálnával, meg egyéb bökős, szúrós, marasztalni akaró növénnyel. A GPS persze éppen a közepébe mutatott. Nem volt mit tenni, mély levegő után nekiiramodtam. Kb. két métert haladtam, mikor a tüskék annyira megfogtak, hogy fájt minden mozdulat, ahogy karcoltak. Kezembe vettem egy botot, ami ott hevert és annak a segítségével sikerült elevickélnem a megadott pontra. Nagyon büszke voltam, hogy nem esett bajom a dzsindzsásban. És meglepődtem mennyire egyszerű lett volna bejönni a másik oldalról, ha nem vagyok rest kerülni. Na nem mindig az egyenes út a legjobb, ezt megtanultam. Kárpótolt valamelyest, hogy a láda meglett a megadott helyen. Gyorsan regisztráltam, majd a már felfedezett új úton elindultam a kocsihoz, hogy beülve tovább induljak a napi dolgokkal... (2009.09.25 12:45)

Romok, várak, kilátók kis mosással

37. Dörgicsei romtemplom (GCdoro)

A szombatokat nekünk találták ki. Nem kell dolgozni menni, de még nincs vasárnap sem, hogy takarítani, rakodni vagy egyéb dolgot kellene csinálni. Mi mást is csinálhatnánk, megint csak kincset keresünk. Ma éppen megint templomosok voltunk először. Megcéloztuk a Balaton körüli ládák közül vagy négyet, melyek egymáshoz közel helyezkedtek el és beleférnek egynapi keresgélésbe. Így esett a döntés egyik részről Dörgicsére. Rendkívül tapasztalt keresők lévén valamikor dél körül értünk oda. Sajna a kora reggeli indulások nem nagyon sikerülnek nekünk, dél felé startoltunk, de a mi lényeges, a csapat ismét teljes volt, Ottó a vezérünk és mi a követők indultunk a láda keresésére. Dörgicsére hamar oda lehet érni ha az ember nyomja a kocsinak. Nem is kellett 1 óra és ott voltunk a templomrom szomszédságában. A templomhoz felfelé Ottó dacosan elsétált egy németjuhász előtt, mutatván, hogy Ő a vezér. Mi csak azért imádkoztunk, hogy ne tudjon valahol kijönni, mert akkor új nadrágok kellettek volna rövid időn belül. Szerencsére nem sikerült neki, így minden probléma nélkül elértük a romot. Körbesétáltuk, megnéztük minden oldalról, majd Ottó elől elbújósat játszottunk. Élveztük. Ottó kevésbé...

 A láda valahol a domboldalon felfelé volt elrejtve. Felmásztunk a dombon az erdőbe és megkerestük. Nem okozott nehézséget, könnyű találat volt. Elvégezvén a szükséges dolgokat, mint regisztráció és örömködés, továbbálltunk a másik kiszemelt helyünk felé. (2009.09.19 13:00)

38. Kossuth kilátó (GCKKIL)

Dörgicse és Mencshely között tértünk le az aszfaltos útról, hogy a kilátó felé vegyük az irányt. Az autót egy arra alkalmas helyen letettük, és gyalogszerrel álltunk neki megmászni az előttünk feltünedező dombot. Az úton lassan araszoltunk felfelé, nem akartunk kifulladni. Kétoldalt a az út partfalánál mini ringlóktól csüngtek az ágak. Nosza ettem is felfelé párat. Kicsi annyira nem szereti, Ottó pedig csak akkor ha jól elgurítjuk neki, mert akkor látja értelmét rámozdulni. Amúgy nem foglalkozik vele, mivel nem pörköltszaft ízű. A gyalogutat lassan felváltotta egy kicsit szűkebb ösvény, mely a bokrok között kanyargott felfelé. Ezen a bokros részen küzdöttük mind feljebb és feljebb magunkat. Lassan de biztosan azért elértünk a kilátó alá. A kilátó előtti mezőn Ottó ügetett egy kört, mi addig felsétáltunk a tövébe. Szép fából ácsolt kilátót kell elképzelni, melyen azért látszik az idő nyoma. Nosza felmásztunk, és Hős Kutya Ottót is felvittük magunkkal. Na azt a parát, ami akkor volt, azt nem lehet leírni.

 
Ottó annyira tériszony lett, hogy nem volt hajlandó megmozdulni, csak feküdt a platón fent. Mosolyogtunk is rendesen. Gyönyörködtünk a kilátásban. Kicsi főleg. Bejelölte egyik favorit helynek. Ettünk, ittunk levittük az Ottót, majd megkerestük a ládát is. Beírtuk, hogy itt jártunk, majd séta vissza a kocsihoz. Húsz perc alatt vissza is értünk, közben ismét jóllaktam a ringlókból. Csak sürgős dolgom ne legyen miattuk...(2009.09.19 14:27)

39. Mosóház, Óbudavár (GCMOSO)

Mai napi kirándulásunk az Óbudavári mosóház volt. Nevével ellentétben nem Buda környékén található, hanem itt a Balaton- felvidéken. Parányi falu, talán csak az az egy utcája van amint át lehet menni rajta. Két ládát is lehet itt találni. Az egyik a Mosóház, a másik a Házaspárok útja. Kicsi valamiért nem akart ezen utóbbin végigmenni, akárhogyan is erősködtem, ha már itt vagyunk sétáljuk végig, még ha nem is vagyunk házasok, csak pár. Az erősebb győzött, ezért maradt a mosóház. A templom mellett parkoltunk le, ahol le lehet menni a keskeny gyalogúton a kis park felé. Amint leértünk derült ki, hogy a kis park nem is olyan kicsi. Egy szép, fából készült alkalmatosságokkal telepakolt park, játszótér található itt. Meg is néztük a mosóházat, persze nem mostunk semmit, csak a kezünket, és Ottó kortyolt nagyot belőle.

 
Leültünk a patak partján is a hintaszékbe pihenni. Nagyon jó hely relaxálni. Csörgedezett a patak, csiripeltek a madarak, stb... Ahogy ez már lenni szokott. Ottó csak futkozott a patakban fel és le. élvezte, hogy nem süllyed el benne, de még is vízben van. Mikor kipihentük magunkat, indultunk befejezni a keresést. A kincs egy picit feljebb, az erdőben volt elrejtve egy fa tövében. Nem voltunk szerencsések és ügyesek, nem lett meg azonnal a rejtés. A GPS picit pontatlanabb a fák árnyékában. Jó húsz vagy harminc percet kerestük, mire végül megtaláltuk. Persze utólag láttuk, hogy jópárszor elfutottunk mellette. A lényeg, hogy valahogy összeszedtük. Kellemes séta következett vissza a parkhoz. Itt egy picit fényképezgettünk, majd felmentünk a kocsihoz, és indultunk a következő helyre amit a mai nap kiszemeltünk. (2009.09.19 15:40)

40. Nagyvázsony (GCSONY)

Hazafelé vettük az irányt, Nagyvázsony útba ejtésével. Itt is rejtettek el szemfüles kesserek egy ládát. Nagyvázsony jelképe ugyan híres vára, ahol Kinizsi Pál lakott. A mesét bizonyára mindenki ismeri, így arra nem térünk ki. Arra azonban inkább, hogy a láda nem itt van, hanem jóval lejjebb a falu széle után két kanyarral. Itt pediglen egy kolostorrom található.

Valamikor a 15.sz-ban építtette Kinizsi Pál. A kolostor már nem áll, csak egy két fal, és az alapkövek. A láda itt rejtőzik. Óvatosan kerülgettük a romot, majd lecsaptunk a ládára. Hamar megvolt, így nem is időztünk vele sokat. Pici pihenőt tartottunk a padoknál, majd vissza a kocsihoz, és indulás haza. (2009.09.19 16:55)