Decemberi barangolások

51. Hölgykő vára (GChko) 

Ma Kicsi megint dolgozik. Mi éppen szabadságon vagyunk.  Hogy ne zavarjuk őt a dolgozóban, arra gondoltunk, hogy elmegyünk kesselni a közelbe. Városlőd környékén még nem ládáztunk, és volt is pár láda errefelé ami csak ránk várt. Egyik ilyen hely Hölgykő vára. Ez az erdők között megbúvó régen elfeledett rom is rejt egy ládát. Ezen a reggelen ide indultunk Ottóval. Kocsit az út mellett sikerült csak letenni, mivel a semmi közepén van a hely és harminc centi hó volt mindenfelé. Kiugrottunk a kocsiból, majd elindultunk a hóban az útvonalon, melyet a GPS mutatott. A hó vagy térdig ért néhány helyen. Ottó könnyebb lévén nem szakadt be úgy mint én. Lassan verekedtem el magam az erdő széléig. Itt azonban egy patak állta az utamat. Szerencsére fagyott volt a legnagyobb részen a föld, így a gázlónál át tudtam ugrani rajta. Ottót mindez nem érintette, és rendületlenül rohangált fel alá az erdőben. A patakon túl aztán balra fordultunk, majd lassan emelkedett az út az erdőn keresztül. Biztatóan emelkedtem arra a magasságra, ahol a rom sejteni látszott. Úgy ötven méter gyalogolás után ért a meglepetés, mikoris elértem egy kisebb „szakadékhoz”. Az ösvény mélye lefutott egy kisebb völgybe, majd a túloldalon meredeken emelkedett még magasabbra, mint ahol éppen álltam. Nem volt mit tenni, neki kellett indulnom. kisebb csúszások közepette leverekedtem magam az aljára, majd elkezdtem felmászni a másik oldalon. Persze a végén már csak négykézláb tudtam menni, mert olyan csúszós volt, hogy néha vissza is kerültem vagy fél-egy méterrel. Rövid próbálkozások után aztán sikerült feljutni. Ottó sokkal könnyebben volt, mert négykerék meghajtással közlekedik alapból. Mikor feljutottunk mind a ketten, láttunk a hó alatt néhány falmaradványt és egy mély gödört, ami talán víztározó lehetett. A ládát keresve eléggé a szélén jártunk a meredek sziklafalnak. Óvatosan, elkerülve a lecsúszást sikerült a láda közelébe menni, és a hó alatt sikeresen meg is találtam. Szokásos dolgok, mint regisztrálás meg ilyenek. Indulás vissza. Visszafelé kellemetlen volt a mászás. Inkább csúszás volt lefelé, mint mászás. Nem arra jöttem le mint amerre felmentem, hanem a meredek nyugati oldalon ereszkedtem le. A patak éppen itt folyt el a domb mellett, ennek a partjára érkeztem le. Voltak benne rönkök az átkeléshez, így én átugráltam rajtuk, míg Ottó átszökkent a vízen. Elindultunk ezen az új úton a kocsi felé.  Végig a patak mentén haladtunk, majd a gázlónál jobbra fordulva sétáltunk vissza a kocsihoz. Hajrá mi... (2009.12.22 09:08)

52. Panoráma a Bakonyból (GCNKKB)

Ez a kis egyszerű rejtés szintén az áldozatunkká vált a mai nap. A domb tövében megállva a kocsival, egy enyhe emelkedő visz fel a domb tetejére. Ugyan nem ez a legmagasabb pont a környéken, de tiszta, fától, bokortól majdnem teljesen mented dombtető enged egy szép körpanorámát a környék tájaira. Egy szép napsütéses, tiszta napon mindenképpen szép látvány ami elénk tárulhat. Ködös, párás időben ez már kevésbé mondható el. Szerencsénkre ezen a téli napon sütött a nap, így hófehér körkép várt minket a tetőn. 

A szél le is söpörte a havat már korábban, így aztán nem is süppedtünk el a hóban csak a domb aljában volt fél méteres. Lassú sétával értük el azt az erdős részt amerre a láda rejtőzött. Rutinos falusi gyerek révén még a körte fát is felismertem. Meg is leltük a dobozt rendben. Ottó egy követ kergetett lefelé a dombon, ami megindult a lába alatt és gurult-gurult. Neki persze ilyenkor több se kell, uzsgyi utána, és megpróbálta elkapni. Ez sikerült is neki a domb alján. Messzemenő örömmel fogadta saját ügyességét, és szájába véve a követ, elkezdte azt felfelé cipelni. Ekkor váratlan dolog történt. Meglátott egy még nagyobbat. Rögtön vérszemet kapott, a nagyobb az biztos jobb elvén, és nekiállt volna felszedni. Igenám, de le volt fagyva. Ekkor kezdődött a nyüsszögés, kaparás. Míg regisztráltam, ő ott kapart lent és a végére sikerült is kiásnia. Boldogan hozta felfelé. A tetőre érve azonban már fárasztó volt, és nem is annyira izgalmas a kavics, így letette és más szórakozás után nézett. Orrát lent tartva elfutott. Én körülnéztem még egyszer a tetőről, majd lesétáltam a kocsihoz, ahol Ottó csatlakozott hozzám, és elindultunk tovább... (2009.12.22 11:00)

53. Tűzköves-hegyi barlang (GCTUZ)

Mai utolsó állomásunk ez a barlang volt. 

Az autós GPS egyenesen a Szentgálra vitt bennünket, ahol leparkoltuk az autót, és a falu széli házak mentén bevetettük magunkat az erdőbe. Az úton elég nyilvánvaló ösvény vezetett befelé a sűrűbe. Nosza követtük is Ottóval. Elvitt minket a sziklafal tövébe, ahol mi barlangot ugyan nem láttunk, de a kütyü hevesen mutatta. Előttünk állt egy meredek fal, és mi ennek a tövében álltunk. A pont persze a tetejére mutatott. Bakker. Ez szívás. Elkezdtem felkapaszkodni, mivel megkerülni nem tudom mennyi idő lett volna, és a hóban ez sem olyan könnyű. Minden ág, bokor kapaszkodót képezett, míg felértem. Egyszer-kétszer csúsztam csak vissza picit. Szerencsére egyik sem volt olyan vészes csúszás, hogy alant érjek földet. Felérve kifújtam magam. Ekkor ütött meg a guta. A GPS pontosabb jeleket véve most meg lejjebb mutatott. Majdnem földhöz vágtam. Nem volt kedvem visszamászni arra amerre jöttem, így balra el. Lassan ereszkedtem lefelé az erdőben végig a sziklafal peremén. A végén csúsztam vagy 3 métert, mire leértem az aljára. Körbenézve elindultam a fal tövében és láss csodát elértem a barlangot. Megmozgattam minden követ, de nem találtam semmit. Feladtam. Elindultam visszafelé. Ekkor ért egy kis szerencse, mert éppen megkerültem egy bokros részt, amikor észrevettem, hogy nem csak egy barlang van ott. Nosza nekiálltam bőszen keresni, és meg is lett az eredménye. A láda meglett, és boldogan tettem magamévá a jelszót. Amíg én szenvedtem, Ottó élvezte a szabadságot. Őt nem érdekelte sem domb, sem szakadék, se hó se víz, mindenen átgázolt. Visszafelé sétálva láttunk fenyőfatolvajokat is. J De hát nem szóltunk, mert nem akartunk konfliktust. Beszállás, és irány az otthon melege... (2009.12.22 12:00)