Balaton felvidékén ismét

76. Papsoka templomrom (GCPaps)

Maradván Kicsi által kedvelt helyeknél a Balaton felvidék még mindig rejtegetett számunkra ismeretlen ládákat. Sokat nem is gondolkodtunk merre menjünk. Kikerestem egypár egymáshoz közeli ládát. Az idő kegyes volt, mert napsütötte időnk volt. Majdnem kánikula. Az autós úton nem is történt semmi érdekes, kivéve, hogy Ottó ismét eladta a járművet míg odaértünk. Szegény nagyon izgul, hogy hova is visszük.

A templomhoz keskeny kocsiút vitt fel. Nem nagyon erőltettük a drive-in-t mégis majdnem az lett belőle. Az út szélén, mintegy száz méterre a romtól parkoltam le, majd innen sétálva menünk fel a tetőre a rom tövébe. A falak még állnak, és az alap is szépen ki van rakva, hogy is nézett ki amikor még ép volt.

A templom szintén 13. századi eredettel rendelkezik, mint a legtöbb templomunk. Bár itt azért erőteljes javítás is látható szép vörös téglából. Ez annyira nem passzolt a képbe, de gondolom szükséges volt az állagmegóvás érdekében. Ottó gyorsan körbefutkozott, mi a Balaton felé tekintgettünk. Körbejártuk és meglestük minden oldalról az épületet. Más érdekességek nem lévén indultunk is tovább. (2010.07.31 10:30)

77. Lóczy-barlang (GCLOCZ)

A barlangról annyit kell tudni, hogy egy pici, véletlenül megtalált mészkőben keletkezett üreg. A 19.sz-ban fedezték fel, de csak 1930-as években került feltárásra. Látogatható, mi azonban nem mentünk be, mert éppen akkor nem éreztünk ingerenciát egy barlangi túrára. Bővebben a linken olvashattok róla. A barlanghoz sétálva láttuk amint egy csoport eltűnik a bejáratban, mi pedig ezt a kis csendet kihasználva másztunk fel a dombra a bejárat fölött. Látszott, hogy sokan mászkálnak erre, mert az ösvények eléggé ki vannak már járva. A ládát sikeresen meg is találtuk, nem is telt sok időbe. Bár jól be kellett másznom a bokrok közé. Amint átverekedtem magam a sűrűn, és elértem a ládához, láttam meg, hogy lett volna rövidebb út is, de mivel a cél elértem minden gond nélkül, nem okozott nagy gondot a tudat. Kicsi közben a terepet, és főleg a Balatont figyelte. Ottó a sűrűben segítkezett. Ezután nézelődtünk még egy kicsit a Balaton felé, mert volt egy kis rés a fák lombjai között, ahol ráláttunk a tóra. Picit pihentünk és ittunk, majd célba vettük a következő pontot, ami picit magasabban helyezkedett el, mint mostani helyzetünk. (2010. 07.31 11:15)

78. European IMC No. 1 P-H-Balaton (GCIMPC)

Mint említettem a következő ládánk picit magasabban volt. Már a neve is okozott némi fejtörést, de nem adtuk fel a név láttán. A sétában az a jó, hogy az embernek szinte mindig útjába esik egy domb, amit meg kell mászni, hogy elérje a célját. A mi ládánkhoz is egy ilyen út vezetett. Alig nekivágtunk a barlang fölül, máris emelkedésbe kezdett és nem is akarta abbahagyni. Az út az erdőben vezetett felfelé, és úgy látszott nem is akar véget érni. Többször is megálltunk levegőt vételezni, talán csak Hős Kutya Ottó bírta rendületlenül, s bár ő is lihegett, nem mutatta jelét a fáradtságnak. A levegő picit fülledt volt a fák alatt, de legalább nem a fejünkre tűzött a nap, így könnyebben viseltük a kapaszkodót. Jópár percbe telt mire felértünk. Ekkor azért elhagyta egy megkönnyebbült sóhaj a szánkat. Már láttuk is a kilátót. A Tamás-hegyi kilátóra is felmásztunk és nézelődtünk picit, persze csak külön-külön, mert Ottó nem akart feljönni, így egyikünk mindig lent maradt vele az építmény tövében.

Innen egy 10 perc pihenő után folytattuk utunkat a már lejtősnek nevezhető ösvényen. A láda mintegy kétszáz méterre volt a kilátótól, de sikeresen félrenéztem a GPS-t így elmentünk mellette. Úgy ötszáz méter megtétele után jöttem rá, hogy nem jó helyen járunk. gyorsan frissítettem magamban a térképet, majd visszafelé már megtaláltuk a helyet, és a ládát is. Regisztráltunk, majd visszasétáltunk a kilátó felé, hogy megkezdjük ereszkedésünket a kocsihoz. A lefelé gyaloglás érdekes volt, hiszen végig fékezni kellett, hogy ne induljunk meg a meredek domboldalon. Kellemes padokkal ellátott pihenők vannak kialakítva lefelé, és el is vannak nevezve egy egy regényhős nevével. Egyiken mi is eltöltöttünk pici időt, de már nem emlékszem a névre. Amikor végül sikeresen leértünk fújtunk picit, majd a falu utcáin visszasétáltunk a kocsihoz. Ennyi volt a mai termés. Indultunk Füredre sétálgatni, mert mindenütt jó, de Kicsinek legjobb a Balaton partján... 

(2010.07.31 12:10)