Győr és környéke

107. Gyirmóti séta (GCGYIR)

A hétvégét itthon, Győrben töltöttem, ahogy az időnként lenni szokott. Nagyon kedvem volt kimozdulni, így kerestem egy megfelelő ládát, ami nem városi, mégis közel van. A gyirmóti sétának nevezett rejtés ígéretesnek tűnt. Egy kellemes sétára hív a természetbe. Beültem hát a tütübe és elindultam a megadott parkoló koordinátái felé. A megadott koordinátáknál letettem az autót, megkerestem az első részletet, majd nyakamba vettem a fényképezőgépet, a hátizsákot és nekivágtam az ösvénynek. Először vissza kellett kapaszkodjak arra a töltésre, melyen bejöttem a hétvégi házakig, és pár száz métert visszafelé kellett gyalogoljak, hogy lekanyarodhassak a földútra, ami befelé vitt a mocsaras rész felé. A terület éppen eső utáni állapotát mutatta, mert vizes, sáros volt az út. Nem zavart különösebben, jól bírta a cipő. Az ösvény egyenesen vitt egy ki erdős liget felé. Útközben a jobb oldalon egy fa és mellette tábla volt látható, melyen a tanösvény által éppen ismertetett dolog leírása volt olvasható. Nem is tudtam, hogy itt tanösvény is van. Picit elidőztem, majd lépdeltem tovább. Az ösvényen lassan elértem a nádas-fás ligetet, ahol sikeresen felzavartam egy gémet, ami ijedten emelkedett a magasba és csapkodva menekült. Néztem egy darabig, majd továbbsétáltam az úton. A gém körözött a terület felett, várva mikor leszek elég messze, hogy ismét leszállhasson. Ezt már nem vártam meg. A keskeny erdősávon átvágva balról mező, jobbról a halastó vize vett körül. A parton vezetett tovább az út, kellemes képet adva a víz közeli élővilágról. Megálltam néha elkapni egy-egy madarat, de nagyon éberek voltak, én meg lassú, mindig lemaradtam róluk. Később a mező egy bokrosabb részén egy őzpárt azért sikerült lencsevégre kapnom.

Nem is tűntek félénknek. Tisztes távolból azért, de megvárták, míg elmegyek mellettük, majd folytatták a legelészést. Az ösvényt követve hamarosan elhagytam a partvonalat, és a távolban álló madárles felé vettem az irányt. Itt begyűjtöttem a második részletet is. Felmásztam, picit nézelődtem, de nem volt ma szerencsém a madarakkal, nem jött a közelbe egy sem, nekem meg nem volt időm sokat várni. Elindultam hát a pallókon a nádason keresztül. Nagyon hangulatos így a séta, ha alig pár centivel a vízszint felett sétálhat az ember. A nádas körülvesz, rejt és eltakar. Nyáron nagy élet lehet erre. Vissza fogok jönni. Utam továbbhaladt a pallókon, lassan kiértem a nádasból egy hídhoz. Átkeltem rajta és balra fordulva bevetem magam az erdőbe, hogy magát a ládát is megtaláljam. Elég szemetes a környék. Nem kommentálom. A láda végül meglett. Regisztráltam, majd az úton amin jöttem elindultam vissza. A séta visszafelé eléggé eseménytelen volt. Még az idefelé jövet látott állatokkal sem találkoztam, így lassan elértem a parkolót és ledobtam a cuccokat. Pár percben összegeztem magamban a túrát, összeraktam a jelszót, és indultam tovább… (2010.10.31 13:50)

108. Apor Vilmos győri püspök emlékére (GCApor)

Egy győri multi mindig jólesik az embernek. Levezetésként úgy gondoltam, összeszedem ezt a még hiányzó győri ládát. A multi első pontja a bazilika a Káptalan dombon. Ide felsétáltam, és leolvastam a jelszót a megadott tábláról. Nosztalgiaképpen körbesétáltam az épületet. Ezt általában mindig megteszem ha erre vetődöm. A második pont meglehetősen távol, a város széle felé található, a Szentlélek templom előtti oszlopon. Itt a bárányokat kellett megszámolni. Nem okozott nagy gondot. Körbejártam, majd elindultam a harmadik részletért, ami az iskola falán lévő Apor-tábla egyik részlete. Ez sem tartozott a megoldhatatlan feladatok közé. Innen már nem ültem vissza kocsiba. Átsétáltam a ligetbe, ahol a rendszer a ládát jelezte. Hosszas keresgélés és várakozás után végülis meglett. Óvatosnak kellett lennem, mert sokan sétáltak, járkáltak errefelé. De türelmemet siker koronázta, így meglett az utolsó részlet is. Irány haza és regisztrálni… (2010.10.31 15:30)