A művészetek völgye

104. Négyszögletű kerek erdő (GCNEKE)

A négyszögletű kerek erdőt „mesés” helynek írták le. Mi ezt a négyszögletű erdőt jöttünk „körbejárni”. Ez volt a másik olyan hely, ahol nem találtuk meg elsőre a ládát. Valamit elnézhettünk, vagy éppen valaki rossz helyre tette vissza, de a lényeg, hogy nem ment elsőre. Második alkalommal már az új GPS-t használtuk, és talán ez talán a szerencsének köszönhetően végülis meglett. Történt ez pedig úgy, hogy a kocsit a földúton Taliándörögdtől a dombtető felé félúton leparkoltam. Innen Ottó vezetésével, aki fennhangon adta tudtára a világnak, hogy megjött, és Kicsi segédletével indultunk felfelé. Az út erdős részek között vezetett fel egészen az erdőig. Ottónak közben botot dobáltunk, hogy lefárasszuk picit és este jól aludjon. Az erdőt már ismertük, így aztán nagyjából a doboz helyét is sejtettük. Most sem könnyen, de meglett. Igazából a rejteket nézve nem is értettük miért ment olyan nehezen a megtalálás, de mivel sikerült annyira nem erőltettük meg az agyunkat. Az erdőtől szép panoráma nyílik a környező vidékre. Látni a falvakat, dombokat, földeket. Aki teheti, egy szép, napos időn mindenképpen jöjjön el ide. Sőt, tábortűzzel megspékelve, még egy szalonnázás is beleférhet. Elkövettük a regisztrálást, majd visszafelé dobálva a botot, Ottó futkozása közepette lementünk a kocsihoz,  és elindultunk felszedni egy kis kultúrát. (2010.10.16 11:40)

105. Művészetek ládája (GCMUVL)

A négyszögletű erdő után a közeli Kapolcs felé vettük az irányt. Az autót leparkoltuk és gyalogosan kezdtük megmászni a dombot. A gyalogösvényen felkapaszkodva egyre közelebb kerültünk a ládához. A csúcs a Királykő nevet kapta. Ennek megmászásán fáradoztunk éppen. Az út meredeken kapaszkodott felfelé a Kapolcs feletti dombtetőre. A sziklák tövében mászva Ottó vezette a csapatot felfelé, szorgalmasan megjelölve az utat minden fontos pontnál, hogy ne tévedjünk el. A tetőn szép látvány fogadott minket. A falu teljes terjedelmében elénk tárult. Igazán gyönyörködtető látvány így jó időben. Ottóra persze vigyázni kellett, nehogy valami hülyesége csináljon a meredek szakadék szélén, mert szagot kaphatott valami vad nyomán és fel alá száguldozott, ezért aztán Kicsi pórázra is tette. Én elmásztam a ládáért, ami szintén eléggé nehezen megközelíthető helyen volt, de sikerült a rejtő fejével gondolkodni és megtaláltuk. Regisztráltunk és lassan elindultunk lefelé a művészetek falujába. (2010.10.16 13:10)