Beavatás - Az első csapatmunka

6. GCSCSI
3-ra gyarapodtunk ezen a vasárnapon. Hős Kutya Ottó, Kicsi és persze jómagam.  Előtte persze ecseteltem a jóságát, szépségét a kincskeresésnek, de hála Istennek Kicsit nem kellett sokat győzködnöm, hogy csatlakozzon. Ő is legfőképpen otthon nyomja felülről a széket egész héten a munka miatt, így különösen jól esik a mozgás a hétvégéken. Ottó pedig alapból kerge, és mindegy neki hova megyünk, csak mehessen, és lehetőleg a látótávolságán belül legyünk.

Na, így hárman vágtunk neki a vasárnapi délelőtt folyamán a túrának. Kocsival mentünk egészen a bányászmúzeumig, ahol letettük az autót, és gyalog indultunk el az erdei iskola felől a célpont felé. Hosszan sétáltunk felfelé, míg elértük a tisztást. Jó kis hely piknikelésre. Ottó eközben szétkapart minden túrást, megszagolt minden bokrot és lepisilt minden fát. Dolgozott sokat, hogy a jelöléseken vissza is találjunk ha esetleg eltévednénk. A forrás megvan – konstatálta Ottó – és „bátran” oda is merészkedett a széléhez, hogy jót igyon. Nem sikerült belelökni. Fürgébb ő annál.

Ezekután elkezdődött a lázas keresés. Kezdetét vette Kicsi és persze Ottó beavatása a geocaching titkaiba. Tetszett nekik a dolog. Kicsi lázasan minden fát megnézett, ahogy az az írásban vagyon, hogy olyan helyen kell meglelni. Ottó lábemeléssel próbált jeleket rakni a fákra amiket megnéztünk. Én mosolyogva figyeltem... hogy le ne szánkázzak a sáros domboldalon.  Igazi csapatmunka volt. 

Csúszás és mászás. Ez kellett, hogy minden sikerüljön. Egyrészt elérjünk a ládához, másrészt meg is találjuk. A tavaszi olvadásban nem maradtunk tisztán. Ottó ugye alapból nem érdekli az ilyen, de minket azért zavart picit a sár. De végül Kicsi kinyitotta, és log-olt nekünk, így ő is megszerezte a mágikus első ládát. Tagok lettek. Megint bővült a kessertársadalom újabb tagokkal... 

(2009.03.08 14:52)