Balatonfelvidék sokadszorra

118. A „látott” hal (GCLAHA)

Szép, napos márciusi hétvégére ébredtünk, és mint ilyenkor lenni szokott, egyik kedvenc hobbinknak engedve ismét ládakeresésre vetemedtünk. „Meglepve” Kicsit, ismét a Balaton északi részét választottuk ki barangolásaink helyszínéül. A tihanyi félsziget még fel nem kutatott ládái közül elsőnek ezt a meglehetősen fura névvel illetett dobozt választottuk. Az út Tihanyig eseménytelenül telt, még ébredeztünk a kocsiban ellenben Ottóval, aki friss és üde volt teli izgalommal, melyet nem győzött nekünk hangsúlyozni, heves nyüsszögés és tutulás által. Megkönnyebbülve engedtük ki a kocsiból Tihanyban, és lélegeztünk fel, hogy csend van. A láda szerencsére nem volt messze. Mindössze ez egyik nagyobb parkolónál kellett picit továbbmennünk a kitaposott gyalogúton a part irányába. Úgy 100 méter megtétele után már fent is álltunk egy kis nyílt területen, ahonnan gyönyörűen ráláttunk a még jeges Balatonra. A láda leírásában szerepel, hogy az emberek innen lesték a halrajokat, és segítették a lent dolgozó halászokat. Innen ered a furcsa név, látott hal. A láda valamivel lejjebb volt egy kiemelkedő szikla tövében. Az napsütésben olvadó földön egyedül csúszkáltam le a láda környékére. A keresés nem volt megerőltető, de izgalmas volt csúszkálni a sáron és leveleken alattam a mélységgel. Néhányszor kibírtam nevetés nélkül. A regisztrálás után visszamásztam és még picit nézegettük a távoli vizet, majd visszasétáltunk a parkolóba. A mai nap éppen termelői piac volt, és mindenféle házi tejek, vajak és sajtok voltak kaphatók. Vettünk is egy kis kóstolónak való ízesített túrót. Ezekután még sétáltunk egy picit, megnéztünk minden standot, ki mit árul, majd lassan visszaballagtunk a kocsihoz és elindultunk a következő cél felé. (2011.03.05 11:20)

119. Magyar tenger (GCMate)

Tavalyról elmaradt befejezetlen multiládánk utolsó pontja volt ez a pont. A többi pont már megvolt tavaly, csak az utolsó, maga a láda hiányzott, mert mikor meg akartuk keresni, éppen akkor a szőlőkben durrogattak hevesen a gazdák, hogy elűzzék a seregélyeket, és Ottóval nem akartunk bemenni a durrogatás közepébe, nehogy megijedjen. Most tavasz révén elmaradtak a lövöldözések, és alkalmasnak találtuk az időt, hogy pótoljuk az elmaradást. Kellemes sétával kezdtünk a szőlőtőkék között egészen a domb aljáig. A gazdák már megkezdték a szőlő rendbetételét, felkészülve a rügyezésre. Az erdős rész elérésekor egy keskeny ösvény kezdetét láttuk a bokrok között, ezen indultunk el felfelé a tető felé. A kütyü szerint ugyanis oda rejtették a ládát. Az ösvény egyre csak kanyargott felfelé és amint futott feljebb és feljebb, úgy lett egyre meredekebb. A mi tempónk a meredekség növekedésével arányosan csökkent. Lihegtünk rendesen mire felértünk a tetőre. A csúcson azonban lenyűgöző látvány fogadott minket.

Magasan a környező vidék felett álltunk és a Balaton vizére láttunk egyenesen. Kellemes pihenő volt kialakítva fent, ideális lehet bármely szalonnasütéshez egy csapat számára. Itt megkerestük a ládát, elvégeztük a szükséges rögzítéseket, majd kiültünk a napra, élvezve a látványt. Elmajszoltunk egy szendvicset, és miközben Ottó hősiesen mentette a faágakat a meredély széléről, mi a távoli Balatont fürkésztük. Eltöltöttünk így egy kis időt, majd összepakoltunk és visszaindultunk az autóhoz. Lefelé Ottó kergetett minden lefelé guruló követ vagy éppen a Kicsi által eldobált faágakat. Ő sosem fárad… (2011.03.05 13:05)

120. Dörgicsei mosolygós templomrom (GCdomr)

Harmadik megállónk hazafelé egy vidám rom volt, Dörgicsén. Nagyin drive-in láda, mert a templom mellett parkolhattunk. A templom maga nagyon régi, 11. századi múltra tekint vissza, ma azonban már csak a romjai találhatóak meg a faluban. A falban található vörös téglák adják a mosolyra húzott száját, adva vidám külsőt a romnak. Maga a rejtés elég merész, és elsőre nem is biztos, hogy gondol rá az ember, de egyenlőre működik, és ott van a láda. A templomot körbesétáltuk, megnéztük a kihangsúlyozott kereszt alakú ablakot is. Jelszószerzés után pedig fényképeket próbáltunk csinálni magunkról a közeli padon, több-kevesebb sikerrel. Mikor meguntuk ezt a játékot, és Kicsi feltöltötte magát napfénnyel, indultunk a mai nap utolsó ládája felé, mosolyogva - integetve a templomnak. (2011.03.05 14:30)

121. Szentbalázs falu templomromja (GCBALA)

Szentantalfa mellett vettük a domboldalnak az irányt. A rom valahol a tető környékén volt jelezve, úgy döntöttünk, ameddig lehet, felmegyünk kocsival. Sikerült is elég szépen megközelíteni a helyet, de aztán a szőlők és házak között elveszett az út a sárban, így a parkolás mellett döntöttünk. Letettem a kocsit az első alkalmas helyen, majd innen sétálva indultunk a GPS által mutatott úton. Ottó unatkozott, mert hozott magával egy követ is, hogy legyen valami nehezítés is számára az úton. Az út enyhén emelkedett a magas partfalak között és kanyarogva vezetett minket feljebb és feljebb. Kiérve a partfalak közül már a szőlőskertek között haladtunk és már kilátás is adódott a környékre. A dombon felkanyarodtunk egy porta mellé, ahol nem tudtuk eldönteni, hogy magánterületet sértünk, vagy éppen arra visz az út, annyira körberakták limlommal az út két oldalát. Széles kocsiútra értünk ki, mely erős kanyart véve vitt tovább minket a rom felé. Lassan sétáltunk a felengedett földön és hamarosan kibontakozott előttünk a templom körvonala is. Odaérve látszott, hogy ez is a régen volt dicső templomok közé tartozik. 13. századi eredettel rendelkezve nem tekinthető fiatalnak. Sajnos az idő ezt az építményt is kikezdte. Állagmegóvási munkáknak köszönhetően most úgy néz ki stabilizálták az állapotot, és még jó pár évig emlékül áll itt. Körbejártuk, megnézegettük, majd a bejáratával szemben a kerteken át lementünk a kocsi felé. Nem volt kedvünk visszafelé is a körbevezető úton, amin jöttük visszamenni. Az autót rövid idő alatt elértük, letisztítottuk a cipőket a sártól, és elégedetten, négy megtalált ládával a mai napon hazafelé vettük az irányt. (2011.03.05 15:30)