124. Mogyorós mentén
(GCEcs)
Azzal a megnyugtató gondolattal keltem fel, hogy mai nap
ismét csak ládázásra való. Az idő megfelelő, nincs kánikula és a ládák is
eléggé közel vannak. Győr mellett még nem gyűjtöttem össze mindet, ezért
terveztem egy olyan napot, melyet csak a ládázásnak szentelek. Mivel Kicsi és
Ottó nem voltak velem, először egyedül terveztem a kirándulást, de végül Ádám
barátom csatlakozott hozzám, hogy picit kimozduljon otthonról ő is. Így aztán a
mai kör első célállomása felé vettük az irányt, mely egy három pontból álló
multi volt. Az első pont Écs közepén lévő világháborús emlékmű, ahol egy
egyszerű számolási feladattal kellett megbirkóznunk. Nem okozott nehézséget.
Gyorsan megszámoltuk, amit kellett, és mivel nem volt semmi látnivaló a
környéken, el is indultunk a második pont felé. Ez a pont egy párszáz méterrel
arrébb lévő buszmegállóhoz vitt minket, ahol ismét csak egy kevésbé érdekes
helyet találtunk. Lehet, hogy csak nekünk volt az, de semmi említésre méltót
nem tudtunk fellelni. Itt is számolni kellett, méghozzá a járólapok számát. Ezt
is megoldottuk gyorsan, majd a kocsit hátrahagyva, gyalogosan indultunk neki az
utolsó etapnak a láda felé. Az út mélyen a szint alatt, kanyarogva vezetett
felfelé a láda rejtekhelye felé. Mire
elértük a láda környékét, már az út is felemelkedett, szintbe a tereppel, és
látni engedte a panorámát. A láda rejtekhelye előtti sík terepről készítettünk
egy fényképet, ahol Ádám tenyerén hordozza az Apátságot. Kicsi keresgélés után
meg is leltük a ládát, melybe gyorsan beregisztráltunk, majd azon az úton, amin
feljöttünk, visszasétáltunk a kocsihoz. Mindezt, a mogyoróbokrok
mentén…(2011.03.13 10:30)
125. Ravazd, séta az
erdőben (GCRVZD)
Erdei sétára készülődünk a láda leírás alapján. Ravazd
község egyik panziójának parkolójában letettük az autót, majd hátizsákot
ragadva elindultunk felfedezni a sokorói dombok rejtekét. Az út először a
szélső házak között vezetett felfelé egy dombra, melynek két oldalán magas
falak vettek körül bennünket az évszázadok alatt mélyre lekoptatott úton. Innen
már látszottak az enyhe dombok melyeket meg kell majd járnunk a túra alatt. Aszfaltos
úton kanyarogtunk egy ideig, majd egy jobb kanyart követően bevetettük magunkat
az erdőbe vezető mélyútra. Itt is a két oldalt magasra felnyúló falak között
gyalogoltunk egy ideig, majd amikor csökkent a falak meredeksége, már az erdő
látványát élvezhettük. Kellemes napsütéses időben egészen kimelegedtünk mire
begyűjtöttük a táblákról a jelszavakat. Innen már csak a harmadik láda volt
hátra. Ismét felkerültünk az erdei földút után egy sokat használt murvás útra,
ahol beirányoztuk az utolsó pontot. Húsz perc séta után megérkeztünk az
emlékműhöz. Még néhány fénykép a bizonyíték kedvéért, majd elnyammogtunk egy
szendvicset és elindultunk vissza a kocsihoz. Kár, hogy nem körtúra a multi
útvonala, mert most megint ugyanazon az úton kellett visszagyalogolnunk, amin
eljöttünk idáig. Ez a része a túrának már rutinból ment, így GPS nélkül is
majdnem sikerült visszaérünk. De még sem… (2011.03.13 12:00)
126. Forrásvíz
(GCForv)
Mai nap már két multit letudtunk, és most nekiveselkedtünk
egy harmadiknak is. Ravazd szélén található egy forrás, mely történelmét
tekintve elég régóta ismertnek tekinthető. Már a rómaiak korában víz folyt
belőle, illetve középkori iratok is említik meglétét. Ma egy szép emlékmű áll
ott, melyből szépen csordogál a víz. Az első pont itt volt megtalálható.
Kerestük egy darabig, és hála égnek meglett. Az ilyen ide-oda felírom dolgok
néha nem akarnak összejönni. Most sikerült. Ha már itt jártunk a megkóstolást
sem hagytuk ki. Iható, hűvös vize volt, így töltöttünk palackba frisset. Ezután
felmentünk a kilátóhoz, ahonnan kellemes panoráma nyílt a környező dombokra.
Itt is begyűjtöttük a jelszórészletet, majd még picit nézelődtünk a kilátóból.
Mikor meguntuk és már mindent legalább kétszer megnéztünk, lesétáltunk a
kilátó alatt húzódó fiatal erdőbe, ahol megkerestük a harmadik pontot, magát a
ládát. Sikeresen regisztráltunk, és visszasétáltunk az autóhoz. (2011.03.13
14:00)
127. Boldog Mór
kilátó (GCphal)
A következő állomás egy kilátó volt a pannonhalmi apátság
területén. Az autót az ajánlott éttermi parkolóban hagytuk, és gyalogosan
mentünk fel az apátság bejáratához. Innen a kerteken keresztül sétáltunk el a
kilátó felé. A gyalogos ösvény szépen rendben tartott környezetben vitt minket
a cél felé. Látszott, hogy gondos kezek ápolják és vigyáznak a tisztaságára,
bár ezt el is várhatja az ember az Apátság közelében. A kilátó maga egy
egyszerű fa építmény négy szintesre megépítve. A dobozt a GPS a kilátó melletti
meredek domboldalon lefelé jelezte. A hosszú száraz időszak miatt, most eléggé
poros volt az oldal, és bizony nem kis gondot okozott elkerülni a csúszást. Úgy
öt métert kellett csak leereszkedni, de ez az öt méter eléggé megterhelő volt.
A láda sikeresen megkerült, és fél kézzel egy fába, fél kézzel a ládába
kapaszkodva valahogyan sikerült regisztrálni ottjártunkkat. Szerencsére nem
jött arra senki, így nem kellett a kapaszkodás mellett még a sietséggel is
foglalkozni. A regisztrálás után visszasétáltunk a kocsihoz, és elindultunk a
következő láda felé. (2011.03.13 14:30)
128. Egy a negyvenből
(GCjak1)
Az Apátság után eme közeli pontot tűztük ki a következő
célnak. Ameddig lehetett autóval mentünk fel a házak között, majd egy alkalmas
út menti füves területen leparkoltunk. A szőlőskertek között találtunk egy
ösvényt, ami a cél felé vezetett, és amin felkapaszkodhattunk. Az emlékoszlop
könnyen megtalálható volt, és a harang is ott volt ahol lennie kellett.
Leolvastuk, amit kellett, de nem fogott meg különösebben a hely, mivel nem
hozott sok újdonságot, érdekességet. Szépen visszasétáltunk a kocsihoz, és a
letudtak közé besuvasztottuk ezt a helyet is „futottak még” jelzővel.
(2011.03.13 15:15)
129. Halomaljai
panoráma (GCHAPA)
A mai nap utolsó ládája egy domb tetején lévő rádióadó közelében
volt elrejtve. Az autót az út melletti füves helyen parkoltuk le. Innen a
felfelé vezető földút kezdete nem volt messze. Annál távolabbinak tetszett
viszont a domb teteje a meredeken felfelé vezető út végén. Mivel egész nap
ládák után jártunk, így a nap végére eléggé éreztük a megterhelést. Hiába, nem
voltunk jó kondiban a télen megszokott jólét után. Lassan, de biztosan azért
sikerült feljutni a rádióadóig. Valamikori békebeli eszköz lehetett, mert nem
tűnt aktív használatban lévőnek. A kerítés megkerülése után, követve a GPS
jeleit, egy felettébb sűrű és gazos területre tévedtünk. Átvágva a száraz
kóróként meredező szárak között elértünk a láda helyére. Viszont nem találtuk.
Keresgéltük úgy tíz percig, de semmi. Végül jó 15 méterrel odébb a kerítés
oldalához dobva pillantottuk meg véletlenül. Szerencsére minden benne volt, ami
a regisztráláshoz kellett, majd ezt követően szépen visszarejtettük a megfelelő
helyre. Visszasétáltunk a füves, félig meddig gondozott területre az antennák
mellé, és picit nézegettük az innen elénk táruló panorámát. Rövid pihenő után
lesétáltunk és úgy döntöttünk elég is volt mára. Haza kocsikáztunk és hajrá sör…(2011.03.13
15:45)
